Folytatván jó hagyományaimat, márciusban is teszteltem egy Linux disztribúciót. Pontosabban, sajna nem tudtam végrehajtani teljesen; mivel ért egy picike meglepetés. Ez sajnos az én hibám, előre kellett volna gondolkodnom, engem is megvezettek a hiedelmeim.
Már régóta tervezgetem a Mepis nevű disztibúció tesztelését, és most, hogy a Distrowatch oldalon az első 10 között szerepel egy ideje, elhatároztam hogy belevágok. (Csak hab a tortán, hogy jelenleg Linux nélkül vagyok, különféle okok miatt.) Az aktuális verziója SimpleMepis 8.0 névre hallgat. A Mepis szintén a Debian-leszármazottak népes táborát gazdagítja (egyszer meg kellene rajzolni a Linuxok családfáját, legalább az ismert disztribekre, hiszen mindegyik kifejlődött valamiből. Például az Yggdrasil és a Slackware valószínűleg sok disztribnek őse.)
Meg kell mondjam, disztribúció már régen csábított ennyire a telepítés elvégzésére. :-) Ugyan volt egy apró problem, az "alapértelmezett" (amely a "desktopok 95%-án működik") és az "alternatív" (amelyet akkor válassz, ha az alapértelmezett nem megy) boot opciókat választva nem jutottam el a desktopig - ezek szerint az én laptopom A Kiválasztott rendszer, amely minden desktopok 1%-ba tartozik. ;-) Hozzátenném, hogy ez egy 6-7 éves Thinkpad, semmi extra hardver nincs benne. A probléma pedig az volt, hogy a grafikus bejelentkezés után nem jelentkezett be, és csak a ctrl+alt+backspace működött.
Szerencse, hogy választhatunk még egy rakás boot opció közül, nem bízták a véletlenre. A CD-ről bootolás a szokásos lassúsággal zajlott, elindult a kdm, majd elém tárult a KDE 3.5. Ezt nevezem érett grafikus felületnek! A szokásos KDE-s marhaságon (agyon bonyolított, 5 mélységű menü) kívül részemről minden nagyon a helyén volt, nagyon tetszett. Alapvető rigolyáimon hamar túl tudtam lendülni, beállítottam a control center-ben egy nekem tetsző témát, ezzel kicsit elvéve a KDE bazári csillogását. Onnantól tényleg minden szép volt és jó:
1. Nem próbált meg magától kapcsolódni a wifi hálózatra, de a beállító felületen simán és egyszerűen lehetett belőni.
2. Elindítottam egy fájlkezelőt; itt ugye ez még a Konqueror. Sokkal gyorsabb volt mint a KDE 3-as szériáinak korábbi kiadásaiban. Csak kíváncsiságból rákattintottam az "internet radio" linkre; behozott valami oldalt, és fél perc múlva a Dió Rádiót hallgattam - ehhez mindössze csak annyit kellett tudni, hogy az m3u-t az Amarok-kal kell megnyitni (ez miért nincs automatikusan belőve? Nem értem).
3. Minden működik, minden úgy működik ahogy azt az ember várja. Ugyan SMB megosztásokat nem teszteltem, NTFS partíciót felcsatolt szó nélkül, írásra. Azt vettem észre, hogy a KDE kioslave-je nem annyira szép és transzparens (azaz "felhasználó számára láthatatlanul működő"), mint a Gnome alatt, de nem kevésbé hatékony. És ne felejtsük el, hogy a Gnome 2.24+ verzióinak nem a KDE3-mal, hanem a KDE4-gyel kell versenyre kelljenek és a Gnome korábbi változataiban a gnome-vfs nem dübörgött olyan szépen, mint a gvfs. Nekem a lényeg végülis az, hogy távoli SSH és SMB könyvtárakat lássak sajátomként és ezt az alkalmazások is úgy kezeljék, mintha itt lenne a gépen. Ugyanez ha működik titkosított könyvtárakra, az még frankóbb... :-)
4. Apró példa a "minden az elvárt módon működik" dologra: Elkezdtem gyártani a képernyőmentéseket; az első képnek "mepis1.png" nevet adtam. A második lövésnél a screenshot készítő program automatikusan megajánlotta a "mepis2.png" nevet és így tovább; ezt a tudást a futtatások között is megőrzi. Szép.
5. Az Openoffice 3 a szokásos kicsit lassú elindulást produkálja, de CD-ről futtatva egyáltalán nem csodálkoztam. Az ikon készlet jól passzol a Mepis alapértelmezett ikonjaihoz.
A meglepetés akkor ért, amikor azt mondtam magamnak, hogy "na jó, nyomjuk fel, aztán meglátjuk mit virít a merevlemezen".
Ugyanis ekkor megpillantottam a disztribúció licensz feltételeit. Ez bizony nem Opensource, hanem egy cég tartja fent magának az összes jogot, "habár használ OSS programokat is". Én pedig nem szeretek egy USA-beli cégtől függeni a frissítések terén; főleg ha az általuk belefejlesztett plusz szoftverek forráskódját nem adják ki. Amerikában - legalábbis pletykaszinten - nagy hagyománya van az "árulkodós" szoftvereknek - névtelen adatgyűjtéstől a backdoor-ig bezárólag. Nincs kedvem attól rettegni, hogy mikor pontosan mi érkezik le a gépemre.
Ettől függetlenül az egyik legjobban összerakott disztrónak néz ki. A méreteiről, boot sebességről pedig telepítés híján nem tudok beszámolni. Így már remélem, a cím is érthetővé válik - az Opensource-nak csak illúzióját keltik. Sajnálom, hogy mostanában nem igen jönnek nekem össze ezek a tesztek, mert az Ubuntu annyira elburjánzott, hogy abból kicsi de kezes rendszert faragni lehetetlenség.
Pontozni, érthető okok miatt ezúttal nem fogok.