Apró érdekesség az összeomló Chromium (amelynek témája egyébként is markánsan elüt a többi ablaktól). A gyorsindítóban a fájlkezelőt (amelynek ikonja még mindig az ablak minimalizálásra emlékeztet engem), böngészőt és a tényleges ablak minimalizálót találjuk (ami érdekesen működik: minimalizál, de utána még egyet rákattintva semmi nem történik. A tooltip szerint jobb gombra minden ablakot felgörget, ehhez képest a beállítás menüje jön be jobb gombra).

Mivel ez láthatóan egy klasszikus értékeket hordozó felület, kattintottam a telepítésre.

A Xubuntu - számomra meglepetésként - pontosan ugyanúgy indított, mint az Ubuntu, 2:06 után bejött ugyanaz a képernyő, amelyen választhatunk a kipróbálás vagy telepítés közül. A Xubuntu volt az egyetlen egyébként, amelynél a kipróbálás alatt semmi nem fagyott le. :) A GTK téma kicsit sötétebb a másik két változathoz képest, van alul egy Mac-szerű gyorsindító, amely automatikusan elrejtőzik; a menü és az éppen futó alkalmazások a system tray-jel fent találhatók.

Az Ubuntu remekül vizsgázott, szokás szerint - már tudta, hogy magyarul szeretnék telepíteni, a partícionáló használata nagyon egyszerű (nyilván annak, aki tudja mit csinál), de a legegyszerűbb persze nem is particionálni, hanem bízzuk az egészet a rendszerre.

A telepítést nagyban gyorsítja, hogy a háttérben másolja a fájlokat, és eközben kérdezi meg a szükséges infókat (időzóna, billentyűkiosztás, felhasználói név-jelszó, gépnév), ezután már csak a reklámokat kapjuk az arcunkba (még több, még jobb, még gyorsabb, ingyenes 5Gb cloud tárhely, közösségi OS stb), ahogyan azt egy céges operációs rendszertől el is várhatjuk. Egy fura dolog, hogy az előrehaladást jelző csík néha nekem visszaugrott vagy 20%-kal, aztán újra előre, és újra vissza. A másik a telepítés ideje: 34 perc 36 másodperc??? Két évvel ezelőtt ugyanezen a vason 11:28 volt.

Mint kis kutakodás után kiderült, van egy bug a Virtualboxban és/vagy az Ubuntu 12.04-ben, ami megakadályozza, hogy értelmes sebességgel fusson virtuálisan. Amíg ezt meg nem szüntetik, sajnos csak akkor tudom véglegesen befejezni a tesztet.

A Lubi telepítője pontosan megegyezik a nagy testvérével, szintén megkérdezi a frissítések és harmadik féltől származó codecek (pl. mp3) telepítés közbeni letöltését, időzónát és billentyúkiosztást, majd felhasználói adatokat választhatunk ki, míg a háttérben már zajlik a partíciók formázása és fájlok másolása.

A Xubuntu, ha lehet ilyet mondani, még jobban illeszkedik a nagytesóhoz, mivel a telepítő teljesen ugyanaz (kivéve természetesen a telepítés alatt mutatott képernyőmentéseket, hiszen itt más alkalmazások az alapértelmezettek). A telepítés (természetesen) a másik kettőhöz hasonlóan gond nélkül zajlott.

Az Ubuntu elindítás után észlelete, hogy Virtualboxban fut és telepítette a megfelelő meghajtóprogramokat - kövér piros pont, amit azonnal le is kéne vonnom, mivel a videokártya ezután is "ismeretlen". Nade folytassuk a jó dolgokkal: természetesen minden működik, itt már nem fagy ki semmi, a felület szokatlan de nem kényelmetlen.

A nem annyira jó dolgok: Gondoltam, kikapcsolom az általam nem használt szolgáltatásokat - nem találtam hozzá beállítóprogramot. Halálosan idegesített, hogy terminálban futott valami és ha felette volt egy másik programablak, akkor a terminálban nem görögtek a sorok. Oda kell váltani és legörgetni, hogy történt-e azóta valami. Néhány alkalmazás beépül és a felső csíkra kerül a menüje, némelyiknek nem - előbbiek főleg akkor bosszantóak, ha nincsenek teljes ablakra kinyitva és a menüjük mégis fent található. Ez csak az én logikám, de nem értem, miért kell majmolni az OSX-et, így az egérrel sokkal többet kell kolbászolni.

A zárt meghajtók aktiválása ablakot maximumra nyitottam, de utána nem tudtam bezárni a "Bezárás" gombbal. A Shotwellt valahogy besikerítettem a felső sáv alá ablak méretben, nem látszott az ablak felső éle, onnantól csak a File -> Kilépéssel tudtam bezárni. Sok-sok apró kényelmetlenség, ami abból adódik, hogy egyedi a felület és minden egyes programot alaposan le kell tesztelni és ehhez igazítani, ami nem mindig sikerül.

Évek óta először láttam olyat is, hogy a magyar fordítás nem fér ki valahová, lásd képernyőmentés. Több ilyen is van sajnos. :-(

A Lubuntunál csak pár apróságot találtam, már említettem, hogy a Chromium téma  kilóg a felületből, illetve a felhasználói felület sem egységes; hol a GTK3-as KI-BE kapcsolókkal, hol a régi checkboxokkal lehet találkozni; de semmi olyan, amitől össze lehetne zavarodni. A Virtualbox frissítéseket automatikusan nem indította el, de amikor kézzel kerestettem vele a drivereket, akkor felajánlotta és szépen telepítette is. Összességében nagyon jó benyomást keltett a rendszer, habár néhány alapértelmezett program helyett én mást választottam volna (ezt lásd majd az alkalmazások taglalásánál). Részletes és elég egyértelmű beállítási lehetőségek vannak, a hardverrel amúgy sem volt semmilyen probléma.

Tetszett az ötlet, hogy bejelentkezéskor választhatunk egy "Lubuntu-Netbook" nevű session-t is, ahol a háttérkép helyett egy gyorsdindító program foglalja el a hátteret, ebben tematikusan csoportosítva vannak az indítható alkalmazások, amelyek egyébként a start menüben is megvannak, csak nyilván kis képernyőn ez praktikusabbnak tűnt. Az ötletért csillagos ötös, de a megvalósítás nem teljesen az igazi még: ha tényleg kis felbontású és/vagy érintős képernyőre optimalizáltak, akkor kéne egy virtuális billentyűzet, ugyanakkor egy olyan openbox-téma (ugyanis az ablakkezelő openbox), ahol az ablakok mozgatása, bezárása is könnyebben megoldható; jó lenne egy gyakran indított vagy kedvenc alkalmazások inditófülecske stb. lehetne ragozni, de elég megnézni egy Androidos telefon felületét. Mindenesetre bizakodó vagyok, hogy ez az ötlet tovább fog fejlődni és az egész desktopot "átvarázsolják" netbook felhasználásra (természetesen csak a netbook session alatt).

Már a múltban és most is tapasztaltam egy PCManFM bugot (egyébként zseniális fájlkezelő, felcsatol Windowstól kezdve SSH elérésen keresztül mindent): Ha egy pendrive-ra másolok valamit, szabályosan lecsatolom, majd egy másik gépen lemásolom és letörlöm, szabályosan lecsatolom és visszadugom az eredeti Lubuntu-s gépbe, akkor az továbbra is úgy látja, hogy rajta vannak a fájlok, de megnyitni - értelemszerűen - nem tudja őket. A fájlkezelő gyorstárazza nyilván a fájl listát, mert ha kilőjük és újraindítjuk a PCManFM-et, akkor utána minden rendben.

Mi a helyzet a Xubuntuval? Megint nehezen tudom besorolni ezt a terjesztést.

Például ez az egyetlen, ahol az mp3 lejátszásnál nem felajánlotta, hogy letölti a megfelelő drivereket, hanem egy hibaüzenetet kaptam, ami nem is utalt arra, hogy a gstreamer0.10-ugly csomagot kéne telepíteni. A Virtualbox driver telepítését sem ajánlotta fel, hasonlóan a Lubihoz, de amikor ezt követően kézzel elindítottam, egy elszomorító hibaüzenetet kaptam:

Elnézést, az illesztőprogram telepítése meghiúsult. A részletekért nézze meg a naplófájlt: /var/log/jockey.log

Wupsz, ez egy nem várt fejlemény. Szerencsére a megoldás egyszerű volt: A háttérben felejtettem a Synaptic csomagkezelőt, mivel abban telepítettem a hiányzó gstreamer csomagokat, emiatt nem tudott a csomag adatbázis felett kizárólagos lock-ot szerezni. Sajnos ebbe bele is fagyott a meghajtó telepítő, és kilőni sem lehetett, csak root joggal (hiszen a root nevében indult el, be is kérte a jelszót). Ezért egy apró pillanatig kénytelen voltam a terminál segítségét kérni, pedig elhatároztam, hogy a tesztekhez ezt nem fogom használni (ahogyan az egyszeri felhasználó sem szokta). Azért azt elmondanám, hogy ezt csak egy rutinosabb ember ugrotta volna meg, aki először lát Linuxot, az biztosan nem.

Akkor hát a rutinosabb felhasználók operációs rendszere a Xubuntu? Erre sok jel utal, például a menüben előbb vannak a beállítások, mint az alkalmazások; telepítve vannak olyan komolyabb alkalmazások is, mint a Gimp. Az az érzésem alakult ki, hogy szerettek volna egy olyan Ubuntut összehozni, amiben "professzionálisabb" alkalmazások vannak, nincs annyira lecsupaszítva; a szoftverek integrációja hasonló de összességében mégis könnyebb és gyorsabb - ennek érdekében száműzték például a Libreoffice-t, és használják a gmusicbrowsert, ami perl-gtk-ban íródott (tehát lassú, de talán nem annyira), de a hangerőszabályzóba ez is bele tud épülni.

A felület nem 100%-osan magyar, és ahol le is van fordítva, van 1-2 hátborzongató dolog, például "Kiszállás" a kilépés éppen a gmusicbrowserben.

Ismét elmondom, hogy általános érzéseim, illetve a mért értékek alapján közösen értékeltem, hogy melyik terjesztés nekem mennyire esett kézre, hol voltak kellemes és kellemetlen meglepetéseim. Ilyen szempontból az objektív és szubjektív keveredik, amiből óhatatlanul szubjektív lesz. Nade melyik teszt nem az, végső soron?

Ubuntu: Nekem nem esik kézre a Unity, nagy fába vágta a fejszét a Canonical ezzel a reformmal. Az alkalmazások összeválogatása jó, sajnos a Virtualbox hibája miatt a rendszer általános sebességét egyelőre lehetetlen felmérni, mivel minden elképesztően lassú (natív gépre telepítve pedig az összehasonlíthatóság sérülne).

A két évvel ezelőtti teszttől eltérően már nem ajánlanám jó szívvel kezdő felhasználónak, ugyanúgy, ahogyan a Windows 8-at sem, csak akkor, ha egy tapasztaltabb ember is segít.

Lubuntu: Az Ubuntu 10.04-es verziójára emlékeztet. Tradícionális a felépítés, elég gyors és amennyi integráció kell, az megvan. Sajnos vannak bosszantó apróságok, de ettől függetlenül ajánlom.

Xubuntu: Nehezen meghatározható, hogy a kezdő vagy profi felhasználókat célozzák, és könnyű vagy komolyabb desktopot szeretnének fejleszteni. Nekem az az érzésem, hogy a profi+komoly az irány, egy, az Ubuntuhoz képest tradicionális felülettel. És a két évvel ezelőtti teszthez képest megváltozott a véleményem, igenis szükség lehet a Xubuntura is, éppen a Canonical megreformált desktopja miatt. Vegyék csak át a jó ötleteket, és tartsák meg a jelenlegi kinézetet, és biztosan nőni fog ismét a felhasználói bázisuk.