Régóta érlelődik bennem, hogy az Ubuntu Linux helyett valami mást találjak. A Canonical a kezdeti időszak után, amikor nagyon sokat lendítettek a grafikus felüelten és összességében a Linux megítélésén is, valahogy elkezdte egyre furcsább irányba terelni a dolgokat. Persze semmi drasztikus változtatás, csendben szoktatják a felhasználókat valami új felé, aminek a határait és végcélját én még nem látom. De természetesen enyém a választás joga: nem kell hogy a Plymouth-ot bámuljam rendszerbetöltés közben, Gnome Shell-t sem kell használnom és ha nem tetszik a Rhythmbox vagy Evolution, feltehetek helyette bármit, saját perverzióm szerint.
Azonban... ha már túl soká tart a testreszabás egy telepítést követően, akkor nincs semmi ok, amiért el kellene viselnem a dbus-on keresztüli twitter elérést és a csomagok megbonthatatlan egymásra hivatkozását. Természetesen nem fogom "elhagyni" végképp sem az Ubuntut, sem a Gnome-ot, és ha végképp kiforrja magát a felület, és már nem az átlátszó ablakkeret lesz a legfontosabb, még azt is el tudom képzelni, hogy újra felrakom.
So what's next, mi legyen a következő? Jó lenne valami független, valami amit eddig nem próbáltam, olyan ami ad feladatokat is, de eközben nem nekem kell kitalálni hogy mit és hogyan. Értelemszerűen Ubuntu-származékok nem jöhetnek szóba. A Debian túl ritkán frissít, a Gentoo-nál a rendszer frissen tartása túl sok energiát vesz el. A Fedora iszonytat lassan bootol és valahogy nem tett meggyőző benyomást működés közben sem.
Nos, akkor... marad az Arch. Még sosem próbáltam, és jókat hallottam róla: Nem szolgálja ki a felhasználóját, nem próbál kitalálni helyette semmit, de ha be van állítva, akkor nagyon stabil, a leírásai jók és rendszeresen frissítik (vesd össze: Ubuntu fórumok! Egy keresésre van 30 találat, mind más minőségű és legalább 25 ebből elavult). A csomagkezelője saját és elég sajátos, de... nos, miért ne?
Lehúztam egy Core ISO-t, mivel a laptopom csak CD-ről tud bootolni, a netem viszont elég tűrhető. A "live CD" opciót választva nem meglepő módon egy parancssoros rendszer fogad bennünket. Hiszen ki mondta, hogy a live CD-nek grafikusnak kell lennie? :-)
A telepítőt a /arch/setup parancs begépelésével tudjuk elindítani, ha úgy látjuk, nagyjából támogatottak a hardverlemeink. Előtte viszont ajánlok egy km parancsot, amely a megfelelő billentyűzetkiosztás kiválasztásában segít. Betűkészletnek bátran választhatjuk a LatarCyrheb-14 vagy 16-os méretűt, ebben biztosan megvannak a magyar ékezetek.
A telepítő választómenüs és elég egyértelmű. A lépések:
1. Honnan akarunk telepíteni? Kicsit fura lehet a kérdés, mert hát ugyebár a CD-ről... nade lehet netről is! Ez esetben be kell állítani gyorsan a netet, DHCP esetén nem lehet semmilyen probléma.
2. Következik a rendszeróra-beállítás, majd a partícionálás. Figyeljünk oda, mert ez egy kissé fapados, nem tudja a meglévő Windows partícióinkat átméretezni! Erről nekünk ezt megelőzően kell gondoskodnunk. Ha nem választunk magunknak külön /boot alá felcsatolandó partíciót, akkor pampog, de ezt nyugodtan ignorálhatjuk, működni fog a kész rendszerünk.
3. A Core ISO esetén sok mindent nem tudunk tenni a csomagválasztásnál: A base csomagok mindenképp kellenek, a base-devel-t én kihagytam. Ezután egyesével is választhatunk, hogy mit teszünk fel, mit nem. Én hagytam mindent az alap beállításokon, mert igazából mindenre szükség lehet.
4. Itt következett volna a letöltés, illetve nekem itt lett volna az utolsó esélyem, hogy az Arch intelligensen megkérdezze, hogy nem proxy mögött vagyok-e? Mert bizony, proxy mögött vagyok. Sajnos emiatt belebukott a csomagok letöltésébe, egyetlen lehetőségem a kilépés volt. Szerencse, hogy megeszi a környezeti változókat, így tudjuk indítani a telepítőt ily módon is:
http_proxy="http://user:password@proxyserver:port" /arch/setup
Mielőtt ezt a parancsot kiadjuk, kézzel le kell csatolni a már elkészült partícióinkat, mert az újonnan elindított setup belebukik abba, hogy egy már felcsatolt partíciót újra le szeretne formázni.
Ezután már nem volt probléma a telepítéssel - a rendszer beállításokat nem dialógusablakok, hanem kedvenc editorunk segítségével tehetjük meg. Sok mindent nem változtattam, csak a network szervíz elindításához tettem egy kukacot (ilyen módon: "@network"), hogy ne várjon az egész boot a DHCP kérésre, majd lefut az a háttérben.
A rendszer nem a sudo-ra, hanem root felhasználóra épül elsősorban. Ez nem annyira jó, de ezt majd orvosoljuk. Grub install, majd reboot következik.
Új rendszerembe belépve, pici olvasgatás után ezeket a parancsokat adtam ki:
pacman -S wireless_tools mc netcfg wpa-actiond ifplugd
Mivel wifi-n keresztül szerettem volna a hálózatra csatlakozni, ráadásul nem volt túl nagy kedvem állandóan kézzel beállítani, a netcfg programot vettem kezelésbe, amelynél létre lehet hozni profilokat (pl. Otthon, Melóhely stb) és ezek között már simán, gyorsan válogathatunk. Az iwlwifi-5000-ucode csomag a wifi hálózati kártya bináris meghajtóprogramja. Az Arch Linux wikiben egy nagyon jó és részletes leírás van arról, hogy hogyan tudjuk megállapítani, hogy nekünk milyen meghajtóra van szükségünk.
pacman -S iwlwifi-5000-ucode
A netcfg úgy működik, hogy egy examples könyvtárból létre tudjuk hozni a nekünk megfelelő (lan-static, lan-dhcp, wifi-wep, wifi-wpa2 stb) konfigurációs profilt, és egyszerűen csak megadjuk a szükséges adatokat (ESSID, jelszó stb). Kicsit macerásabb, mint a grafikus felületen felböngészett Access Pointok közül kiválasztani, hogy melyikre akarunk csatlakozni, majd megadni a jelszót, de alapvetően teljesen ugyanaz. Egy iwlist wlan0 scan például szintén megmutatja, hogy milyen AP-k vannak a közelben. A jelszót meg így is, úgy is be kell gépelni...
Idáig jutottam, egyelőre. A boot 16 másodperc, de ez semmi sem jelent, hiszen ez még csak egy parancssoros rendszer (720Mb-on), de csont nélkül megy a wifi, ami automatikusan el is indul. A beállításokat leírom legközelebb...
Összefoglalás
Az Arch egyelőre tetszik; nem csilli-villi, nem talál ki mindent helyettem, de konzisztens, egyszerű, átlátható és stabil. Ha értékelnem kéne, mindenképp 90% fölött lenne, de még sok mindent nem láttam. Mivel ez nekem is új, majd rendszeresen jelentkezem a részletekkel.