Nem tudom, ki hogyan van vele, de az én köreimben egyre többen használnak notebookot, és ezekben az újabb masinákban egyre ramatyabb minőségű cd/dvd-írók és olvasók vannak, ha egyáltalán van benne. Természetesen a CD- és DVD-lemezeknek leáldozóban van a terrás vinyók korszakában, az operációs rendszer telepítéséhez viszont sok esetben még mindig szükségünk van ezekre a korongokra.De tényleg akkora a szükség? Miután kollégám szinte nullkilométeres laptopjának írója 10-ből 6 CD-t elrontott, gondoltam, nézek valamilyen USB-penről bootoló megoldás irányába, amit a munkahelyi Windowsról el tudok indítani. Jól tettem.

A katartikus élmény akkor ért, amikor rátaláltam az Universal USB Installerre.

Ennél egyszerűbben nem is lehetne: kiválasztjuk a feltelepítendő Linux terjesztést, majd az ISO képfájlt, a pendrive meghajtó-betűjelét, és kész. Választhatunk emellett ún. perzisztens módot, amely azt jelenti, hogy nem egyszerűen boot cd-ként fog működni a pendrive, hanem a változtatásokat el is menti egy külön partícióra, így egy hordozható linuxszal leszünk gazdagabbak. :-)

Tuti, nade nézzük, hogyan is működik mindez. Nem túl nagy varázslás, sokkal egyszerűbb, mint saját live-cd-t gyártani:

1. Először is - opcionálisan - megformázza FAT32-re a pendrive-unkat

2. Feltelepíti a pendrive Master Boot Record-jába a Syslinux boot loadert. (A Grub-on és Lilo-n kívül ugyebár vannak más még jócskán más boot loaderek is. Ez elég egyértelmű, hiszen a Windows operációs rendszerek is elindulnak valahogyan, hogy mást ne említsek. A boot loader feladata általánosan a vezérlés átadása egy végrehajtható kódnak, pl. az operációs rendszer kerneljének.)

Bizonyára megfigyeltétek, hogy lényegében bármelyik Linux operációs rendszer telepítő vagy live cd-jének indulásakor felvillan az "ISOLINUX" felirat - ez is egy bootloader, amely a CD-ről bootolást teszi lehetővé. Ez a Syslinux boot loader egyik változata. Fejlesztője H. Peter Anvin, aki több, mint 15 éve kezdte el fejleszteni. A fő különbség pl. a Grub-hoz képest az, hogy kevesebb fájlrendszert támogat és kevésbé rugalmas, viszont sokkal kisebb is - nagy részét assembly-ben írták. Rövid áttekintés a Syslinux válfajairól:

• Syslinux - ez DOS/FAT32 partícióról képes indítani operációs rendszereket

• Isolinux - ISO 9660/El Torito CD-ROM támogatással ugyanez

• PXElinux - Hálózati kártya támogatással ugyanez

• Extlinux - Ext2/Ext3 partícióról ugyanez

• stb. stb.

Talán így már jobban érthető, mit is csinál a második lépés => syslinux.exe -maf <pendrive meghajtó betűjel>, azaz MBR-be telepít és aktívvá, azaz bootolhatóvá teszi a partíciót.

3. Kicsomagolja egy temp könyvtárba a 7-zip tömörítőt, és ennek segítségével kitömöríti a megadott Linux .ISO fájlból a könyvtárakat, egyenesen rá a pendrive-unkra!

4. Ha perzisztens futást választottunk, akkor létre kell hozni egy fájlrendszert, amely tárolni fogja majd a változtatásainkat. Ez a fájlrendszer értelemszerűen egy fájlként lesz létrehozva, és ehhez a dd.exe (rawrite), majd az mke2fs.exe programokat veszi igénybe, az első létrehozza az üres fájlt, a másik pedig leformázza azt egy komplett virtuális fájlrendszernek. Azt, hogy mekkora fájlrendszert hozzon létre, mi állíthatjuk be. A fájl az USB pen gyökérkönyvtárában, casper-rw néven található majd meg, benne a boot, cdrom, etc, home, usr és var k önyvt árakkal.

5. Most jön a képbe az, hogy milyen Linux terjesztések a támogatottak, milyenek nem. Ugyanis a következő lépésben módosítja a Boot menü által futtatandó parancsokat, hiszen ahhoz, hogy USB-ről fusson a LiveCD vagy a telepítő, az operációs rendszernek detektálnia kell az USB-t. Ezt nyilvánvalóan csak azok tudják, ahol a kernel vagy az initrd fel van rá készítve, és ez nem akármelyik, csak elég sok és egyre több. Az új menüt a /isolinux könyvtárba teszi fel, text.cfg néven.

6. Ezután a /isolinux-ot átnevezi /syslinuxra, a könyvtárban lévő isolinux.cfg-t pedig syslinux.cfg-re. Ennek oka az, hogy az MBR-ben csücsülő syslinux ezen a néven fogja keresni a konfigurációs fájlokat.

Ezzel be is fejezi a tevékenységet és megérdemelten elpihen. Mivel egyébként nem szükséges módosítani az ISO fájlban, nem telepítünk új csomagot és nem módosítunk a boot szkripteken, csak másolgatunk, a Universal USB Installer végzett.

Egy kis bónusz hülyeség mára: Ki tudja, miért hívják El Torito-nak a CD-ROM-ról való bootolás BIOS-os támogatását? Nos, 1995 elején alkotta meg ezt a specifikációt Curtus E. Stevens (Phoenix, az azonos nevű BIOS-t gyártó cég) és Stan Merkin (IBM). Miközben a specifikációt összehozták, kedvenc éttermükben, az "El Torito grill" nevű mexikói kajáldában zúzták a tachost. Vagy nagyon jó lehetett a kaja, vagy nagyon fantáziátlanok az alkotók, de tény, mi tény, egy étterem nevét viseli ez a technológia. Nesze neked Java...