HTML

Bagoj úr blogja

Kíváncsi Bagoj befigyel a Linux belsejébe, illetve különféle Linux terjesztéseket próbál ki. Ha jó napja van, scriptet ír Neked.

Friss topikok

Okos parancssoros apróságok (kezdő)

2009.11.18. 15:22 bagoj ur

Sok helyen olvashatjuk, hogy a UNIX filozófia mennyire praktikus: sok apró programot össze tudunk kapcsolni, mindegyik kis alkotóelem csak a saját maga feladatát tudja. Aki szereti a LEGO-t, az biztosan könnyen magáévá tudja tenni ezt a filozófiát. :) Ennek ellenére az emberek folyton feature requestekkel bombázzák a fejlesztőket, nem is értem... :-))

Ma a sztenderd kimenettel, bemenettel és a pipe-pal fogunk ismerkedni. Aki a konzoltól alapvetően undorodik, most ugorhat a következő post-ra. :-)

A lényeg tehát, hogy a programoknak, főleg azoknak amelyek bemenetet várnak másik programoktól és/vagy kimenetet biztosítanak további feldolgozásra, szükségük van egy sztenderd felületre, ahol a kommunikációt végezhetik. Ez nyilvánvaló, hiszen egy programozó nem tud felkészülni mindenféle lehetséges esetre - pl. leprogramozza a képernyőre kiírást, de mi van ha nyomtatni kell? Vagy ha hálózaton kell továbbítani? Fájlba menteni?

Sokkal menőbb és egyszerűbb az stdin és stdout használata, így a program csak egy dologra kell felkészüljön, a sztrenderd csatornák pedig átirányíthatóak bármire és bárhova, ezzel ultra rugalmassá téve a dolgot.

Megjegyzés: Az stdin,stdout és stderr Windows-on is létezik; de igyekeznek objektumokkal kiváltani ezt a szerintük elavult technológiát.

Kezdjük az alapoknál! Mondjuk listázzuk az aktuális könyvtárat az ls paranccsal - a sztenderd output alapból a képernyő, ezért oda kapjuk a listát. De az stdout átiányítható egy fájlba a kacsacsőrrel:

ls > fajlok.txtilletve a pipe jellel egy másik parancsnak átadva a kimenetet, csak azokat listázzuk, amelyek nevében szerepel a "fajl":

ls | grep "fajl"A grep parancs ugyebár szűri a bemenetet, csak azokat engedi a kimenetre, amit a szabályaiban megadtunk. (Oké, TUDOM hogy az ls *fajl* ugyanazt csinálja mint a fenti példa, de az csak példa!) Az előbb elmentett fájlt is beleirányíthatjuk a grep-be:

grep "fajl" < fajlok.txtEz tehát a "visszakacsacsőr", ami beleirányítja a parancsba egy fájl tartalmát, azaz eltéríti az stdin-t.

A pipe tehát igen hasznos, hiszen a lépéseket nem egyesével kell végrehajtanunk és a fájlrendszeren sem keletkeznek esetleg nagy átmeneti fájlok. Nyilván a fentieket egy fullos grafikus editorral is megtehettük volna, sok kattintgatás árán...

Ennyit bemelegítésnek.

diff -y <(ps --cols 80 axo comm) <(ssh bagoj@tavoligep.hu ps --cols 80 axo comm)

"Mint az közismert", összefoghatunk egy több tagból álló parancsot zárójelezéssel. A fenti, szándékosan keményebb példában a diff (összehasonlító) parancsba irányítjuk be külön-külön a helyi (ps --cols 80 axo comm) és egy távoli gép (ssh... stb.) processz listáját, magyarul megnézzük, mi fut a távoli gépen, mi fut a helyi gépen és összevetjük a kettőt. Nyilván ennek akkor van értelme, ha nem számítunk különbségre. (Az ssh, ha nem kulcsosan használjuk, jelszót fog kérni.) Mivel a diff két paramétert vár, szépen beleirányítjuk a ps (process listázó) parancsok kimeneteit.

(A diff használatáért elnézést kérek, tudom hogy a kimenetének megfejtése tapasztalatot igényel, ez meg egy kezdőbbeknek szóló írás, de ez van, nőjetek fel a feladathoz... :-) )

A nagy ijedtségre kicsit könnyebb példák:

1. Könnyen meg tudjuk számolni az aktuális könyvtárban lévő fájlok számát:

ls | wc -l2. ...nade az aktuális könyvtárban ÉS az alkönyvtárakban is?

find . | wc -lAz utóbbi két példa magyarázata: Mind az ls, mind a find a megtalált fájlokat egyesével listázza, azaz soronként egy fájl. A wc (word count) a -l (ismét L betű) paraméter hatására megszámolja, hány sort listáztunk.

Nagy kedvencem még az is, amikor egy gyenge gépen szeretnénk letömöríteni egy könyvtárat, majd eljuttatni egy másik gépre. Tegyük fel, hogy nincs helyünk elvégezni a feladatot. Ráadásul ha az a másik gép erősebb, miért ne ott végeztessük a tömörítést?

Legyen hát úgy, hogy nem tárolunk kétszer, hanem egy nekifutással elvégzünk mindent:

tar cf - <könyvtár> | ssh bagoj@távoligép "gzip > könyvtár.tgz"Egyszerű, nem? A lokális gépen megadjuk a tar-nak, hogy a standard out-ra készítse el az archívumot, ne fájlba - ezt a kötőjellel tesszük meg (tehát a cf utáni "-" nem légypiszok!). A távoli gépen pedig gzip-peljük a bájtfolyamot, és beleirányítjuk egy tar.gz fájlba. Csak ne felejtsük el begépelni az ssh jelszavunkat! (Már persze, ha nem kulcsos az authentikáció).

Hogy a végére maradjon egy praktikus példa is, amivel kapcsolódok a biztonsági mentéshez, amit ugye nem lehet eleget hangsúlyozni. Tömörítsük össze az összes rendszer- és felhasználói mappát, és tegyünk rá jelszóvédelmet a gpg segítségével! Ez egy szimmetrikus kódolás lesz (ezt a gpg -c paramétere biztosítja), tehát nem kell privát kulcsokat tárolni, mindössze meg kell jegyezni jól a jelszót! Így biztonságban tudhatjuk a mentéseinket, senki nem férhet hozzájuk. Természetesen nem muszáj a rendszerfájlokat elmentenünk, csak a számunkra lényeges dolgokat...

tar cpzf - --exclude=/tmp --exclude=/proc --exclude=/lost+found --exclude=/media --exclude=/mnt --exclude=/sys / | gpg --cipher-algo AES256 -c -z 0 -o mentes.tar.gpg...illetőleg így tudjuk kicsomagolni:

gpg -d mentes.tar.gpg | tar xzvp -C /Ha csak a saját könyvtárunkban csomagolunk valamit ki-be, akkor nem kell ez a nagy herce-hurca, csak

tar cpzf - <könyvtár> | gpg --cipher-algo AES256 -c -z 0 -o mentes.tar.gpg

és

gpg -d mentes.tar.gpg | tar xzvp

Aranyos, nem?
 

Mai napi bónusz

A bash parancssorban otthonosabban mozoghatunk az alábbi billentyűkombinációkkal:

  • Ctrl + a => Az éppen begépelt parancs elejére ugrik
  • Ctrl + e => Az éppen begépelt parancs végére ugrik
  • Ctrl + u => A kurzor előtti tartalom vágólapra másolása (ez nem ugyanaz, mint a Ctrl + C, hanem egy másik vágólap!)
  • Ctrl + k => A kurzor utáni tartalom vágólapra
  • Ctrl + y => Az előbb elmentett tartalom visszamásolása
  • Ctrl + t => A kurzor előtti két karakter felcserélése (pl. ezzel a sor elejéről a végére tudunk "buborékoltatni" egy betűt. Az értelmét ne keressük
  • Ctrl + w => A kurzortól balra eső szó törlése
  • Ctrl + l => A képernyő törlése, igen hasznos (ez itt kis L-betű, nem nagy i!)
  • Ctrl + z => Ha épp fut egy parancs, felfüggeszthetjük a futását. Ezután az fg paranccsal tudjuk visszahozni. Ezt majd kifejtem részletesebben...

 

4 komment

Címkék: linux kezdő alap tömörítő parancssor biztonsági mentés átirányítás stdin stdout

A bejegyzés trackback címe:

https://bagojur.blog.hu/api/trackback/id/tr421518503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Celtic 2009.11.24. 13:11:33

Kosz a CTRL-t kombot, aki olyan gyakran felcsereli a beutket, mint en, annal nagyon jo lesz :)
Ezenkivul az a/e-t szoktam hasznalni, masolasra a CTRL-insert, SHIFT-insert.

Ja, meg a TAB-on kivul a CTRL-r, parancs keresesre.

De itt van egy aprosag, az ismeretlen helyen levo parancs (script) elolvasara :)
cat `which parancs`
Ez van, ha az ember gyakran ir scripteket, amiknek nem emlekszik a szintaxisara, de annyi esze volt, hogy megjegyzest irjon bele :)

bagoj ur 2009.11.24. 13:23:59

@Celtic: Köszönöm én is, hogy emeled a blog színvonalát! :-)

Celtic 2009.11.24. 20:43:22

Koszi, ha eppen van ra idom :) Mindenesetre felvettem a "hasznos holmik" konyvjelzo ala :)

0sm 2016.07.01. 09:34:54

Kaptunk is, meg nem is.
Tökjó, hogy tudom, hogy hogyan kell a kurzor utáni (előtti) szövegrészt vágólapra tenni (ami nem a ctrl+c), de hogy a vágólapról hogyan kell "előhívni" a kivágott részt az nem derül ki sehonnan.
Ha meg csak törölni lehet a jelzett szakaszokat, akkor az nem vágólap.

Tudom, nőjek fel a feladathoz. - meg amúgy is ezer éves poszt, kit érdekel már. :)
süti beállítások módosítása