Mivel már, ha jól számolom, kb. 12 éve linuxozom és ebből minimum 7-8 éve csak linux van itthon, ezért időnként jókat szoktam mosolyogni az olyan blogokon, hogy "jaj, nekem nem forgott a kocka, de aztán fél napi google után meglett a megoldás", hiszen általában triviálisak ezek a dolgok - nyilván ehhez az is kell, hogy az ember legalább érintőlegesen próbálja követni az OSS-világ történéseit, ami nem kis feladat.

Ma aztán én is beleestem egy olyan dologba, hogy csak fogom a fejem. Majd mindjárt leírom egy következő postba, hogy mit is szeretnék csinálni. Elég az hozzá, hogy Hardy Heron alternative iso le, minimal install felhúz, aztán kicsit molyolgat az update-ekkel (kénytelen vagyok ugyanis apt-cache-sel taktikázni), valami hiba van a python-apt csomaggal, úgyhogy a command-not-found csomagot inkább lezúztam (ez szolgál arra, hogy ha egy elindítandó  parancsot nem talál az Ubuntu, akkor megpróbálja megkeresni, hogy hátha benne van a csomagjai között, és rögtön fel is ajánlja, hogy ugyan nem található a progi de így tudod felinstallálni - hasznos dolog, de nekem most nem kellett). Ezek után xorg csomag fel, és indítanám az X-et, de csak fekete képernyő. Hibaüzenet nincs. ctrl+alt+backspace működik, szóval vizsgálom egy darabig a problémát, de nem jövök rá. X -configure volt, ugyanez. "dpkg-reconfigure xserver-xorg" paranccsal is próbálkozom, válaszolgatok a kérdésekre, legenerálja a konfigot, nem jó. Gondoltam, majd megjavul magától és épp az icewm forrását nézegettem, hogy hogyan lehetne esound nélkül lefordítani, amikor rájöttem, hogy ha elindítom (még mindig fekete), majd leváltok másik virtuális terminálra (pl. ctrl+alt+F1), aztán vissza, akkor rendesen megvan a képernyő, és akkor már látszik az egérkurzor is. Ezen szívtam egy 20 percet, aztán hagytam a fenébe holnapig, de azóta is az idegesít, hogy vajon mi lesz a megfejtés. Szóval X indít, feketeség, lehet bármeddig várni, de ha másik terminálra váltok és vissza, akkor minden működ. Framebufferrel és anélkül is próbáltam. Valaki? Ötlet?