Figyelem!
Ezegy elég régi cikk, van egy újabb és biztonságosabb megoldás ennél, amelyről itt olvashattok.

Ígéretemhez híven folyamatosan leírom, hogy mit sikerül elérnem azzal a Linux terjesztéssel, amelyikkel mostanában randizom. Ez az Arch Linux.

Tehát akkor Google első találata az "arch linux wifi" keresésre. Rendszerezetten, tartalomjegyzékkel minden le van írva. Megtekintettem, hogy milyen vezetéknélküli hálózati kártya van a gépemben:

lspci | grep Wireless
02:00.0 Network controller: Intel Corporation Wireless WiFi Link 5300

Csodás! Egy tök jó kártya van a gépben...! :-) Ami még fontosabb, alapból támogatott. A wi-fi beizzításához szükséges parancsok a wireless_tools csomagban vannak, a fent beidézett leírás alapján az Intel wifi-kártyákhoz az Intel által kiadott nyílt forráskódú meghajtók használhatók. Az 5xxx-es sorozathoz a iwlwifi-5000-ucode csomag dukál.

Ugyanezen az oldalon olvasom, hogy van egy netcfg nevű csomag/parancs, ami profil-alapú hálózatkezelést tesz lehetővé. Képzeljük el ezt úgy, hogy amikor otthon vagyunk, akkor más profilt használunk, mint melóhelyen, vagy pl. nyilvános helyen. Ezek a profilok leírják, hogy milyen környezetben, milyen hálózati paraméterekkel ügyködünk, és természetesen a hálózat felhúzása előtt és után is lehetőség van saját parancsok futtatására. A netcfg két segéd-démon segítségével ennél is továbbmegy: A hálózatot automatikusan beállítja bootolás, vagy roaming közben. Ehhez kell a wpa_actiond és az ifplugd csomag.

Miután a pacman -S <csomagnevek> paranccsal mindezt feltelepítettük, a /etc/network.d/examples könyvtárban találjuk a példákat az egyes esetekre:

• ethernet-static = Statikus, kézzel megadott hálózati paraméterek
• ethernet-dhcp = Vezetékes hálózat automatikus hálózati paraméter lekéréssel
• wireless-wep = WEP titkosított wifi kapcsolat adatai
• wireless-wpa = mindenkinek a fantáziájára bízom... :-)

NE ezekbe a fájlokba írjunk bele! Hiszen hasonló profilból lehet több is... ehelyett készítsünk másolatot egy könyvtárral kijjebb (/etc/network.d/), egy saját névvel, és lehetőségek szerint álljunk ellent annak, hogy ékezetes fájlneveket készítsünk. :-) Ezután kedvenc szerkesztőmmel, a vi-jal, megadtam a szükséges dolgokat. Például a "home" nevű fájl ehhez hasonlóan néz ki:

CONNECTION="wireless"
DESCRIPTION="home_wifi"
INTERFACE="wlan0"
SECURITY="wep"
ESSID="Titok"
KEY="12345678901234567890123456"
IP="dhcp"Ezek után, ha át akarok váltani erre a profilomra, elég ezt a parancsot kiadni:

netcfg homeHa bontani akarom

netcfg down home...nem nehéz, ugye?

Az automatikus indítás miatt szerkesztettem a /etc/rc.conf fájlt (ami igen fontos beállításokat tartalmaz, mint pl. a bootkor elinduló szolgáltatások listája).

1. Az INTERFACES=(eth0) sor alá beírtam ezt:

WIRELESS_INTERFACE="wlan0"(Természetesen ezek a sorok másoknak eltérőek lehetnek.)

2. Majd a fájl vége felé a DAEMONS részt kiegészítettem (illetve a "network" daemon ilyenkor eltávolítható):

DAEMONS=(syslog-ng @ifplugd @net-auto-wireless @crond)(A kukacok miatt ezek a háttérben fognak indulni.) És akkor pár wifis parancs búcsúzóul:

• iwconfig = A gépünk wifi-képes és vezetékes hálózati eszközeinek listája. Innen lehet látni, hogy pl. nekem wlan0 az interfészem neve (Atheros esetén valószínűleg ath0 lenne)
•  iwlist wlan0 scan = Az elérhető Access Pointokról egy kimerítő lista

A megtalált AP-kre csatlakozni lehet kézzel is, de ez esetben elveszítjük a profil-kezelés előnyeit:

• iwconfig wlan0 essid "Titkositatlan"
• iwconfig wlan0 essid "WEPTitkositott" key 12345678901234567890123456

WPA2 esetén bonyolultabb, a /etc/wpa_supplicant.conf-ot kell szerkeszteni stb. Hát nem sokkal egyszerűbb az élet a netcfg-vel? :-)

Mi legyen a következő lépés? Folytassam az X.org-gal?