Igyekszem hamar befejezni ezt a tesztsort, és előpakolni egy összefoglalót, hogy mi is a helyzet zenelejátszó-fronton. A mai szerencsétlen alany, amelyen élesítem a csőröm, az Aqualung lesz. :-) Úgy bizony, és bár - ahogy localofs is megjegyezte - a fejlesztők leginkább magyarok, igyekszem pártatlan maradni (értsétek úgy, ahogy akarjátok - nincs szándékomban jobban lehúzni vagy felmagasztalni emiatt). A weblapon a Jimi Hendrix idézet egyből szimpatikussá tette amúgy is. :)

Mivel nagyjából ez az első lejátszó, amelyik multiplatformos, elhatároztam hogy elkezdem Windowson (= a melóhelyemen :-) ) tesztelni, majd áttérek a Linuxos változatra (otthon), és közben leírom, mit tapasztaltam.

A progi tehát a Winampra hajaz - legalábbis régi emlékeim szerint a 2.x-es Winamp nézett ki kissé hasonlóan - hangerő, balansz, kezelőgombok és lejátszólista; illetve egy külön ablakban (anyám! :)) mellé hegesztett "Music Library", amelyben zenekönyvtáraink, podcast-ek és a zenei CD-k nyilvántartását tudjuk megtenni. Ez egy hierarchikus lista, gondolom szerző-album-szám sorrendben lesz.

Halálosan fárasztott ez a dupla ablak egyébként. Természetesen függetlenek egymástól, ha az egyikre ráváltok, nem látom a másikat, Vistások és Win7-esek pedig élvezhetik, hogy egy kattintással nem tudnak ráváltani, legalábbis ha az ablak csoportosítás be van állítva. Ez a megoldás már annyira ódivatú! Miért nem lehet bedokkolni egybe ezt a két ablakot?

Gondoltam, bedobok egy audio cd-t kezdésnek. Nem történt semmi, szerinte "No disc". Még az eject funkciót is leteszteltem, nehogy az legyen, hogy az egyetlen cd-romot eltévesztettem. Végülis az újraindítás javította meg - na ne már, újra kell indítani a programot ha új CD-t teszek be?

Semmi gond, végülis elindult, a hangerő és balansz gomb változtatására nem hirtelen, hanem szép átmenettel módosítja a hangot, ennek örülök. Patent a számok közötti azonnali váltás is (tehát nincs kihagyás). WAV/AIFF/AU,WV,APE,MOD/XM/S3M,MP3,OGG fájlok nem jelentenek neki problémát, sajnos a CUE fájlokat nem kezeli (tehát ha egy album olyan formátumban van meg, hogy egyetlen MP3, ami egy CUE fájlokkal van darabokra vágva, azt egyetlen fájlnak látja).

Ez eddig jaffa, akkor importáljuk be a zenéket! (Egyben most is megjegyzem, hogy miért nem lehet ezt felajánlani első induláskor?) Na akkor... a pluszjel inaktív. Ha az előbb berakott CD fájljaira kattintok, akkor a playlistbe dobja. Ha a Podcast-ra, akkor URL-t kér. Ja, értem, fel kell csukni mindent és az ablakon belül egy üres területre kell kattintani, és akkor lehet "egy üres tárolót" hozzáadni. Vajon mit jelent ez??? Itt valami XML-t keresünk, nyilván ebben fog tárolni de hol kell a számokat kiválasztani?

Ééértem, ha létrehozok egy üres tárolót, azután jobb gomb, és "Build/update store from filesystem"... Jézuskám... két lehetőségünk a "könyvtár alapú" és a "független"; akkor legyen az első. Muramiste, itt egy 5 tabból álló ablakrendszerben kell konfigurálnunk! A legfontosabb, hogy megadjuk az egész gyökerét, majd alatta kiválasztandó, hogy mi a struktúra - milyen kár, hogy csak négyféle van, és én pont egy ötödik módon építettem fel a zenekönyvtáramat. És miért "record"-nak hívja az albumot? Értem, hogy a hanglemezeket úgy hívták, de én most nem hanglemezeket szortírozok, hanem albumokat, könyörgöm... na mindegy, az ötödik tabon a "Sandbox"-ot meg se merem nézni - erről jut eszembe, hol a rákba' kell átállítani a nyelvet? Egyszerűen nem találom!

Szóval a zenék beimportálását a lehető legrészletesebben beállíthatjuk, elképesztő hogy külön előadó, album és szám szintjén is beállíthatjuk, hogy levágja-e a szóközöket, alakítsa-e kisbetűssé de mely betűket és kifejezéseket NE alakítson azzá. Honnan szedje az album címeket, egyáltalán milyen fájlkiterjesztéseket vegyen figyelembe... és az ultra-szofisztikált beállítópanel eredményeképpen felismerte a zenék kb. 20%-át, ráadásul Madonna alá betette a Pet Shop Boys számokat, meg 1-2 Tankcsapda albumot. Most mi van?

Ahá, értem én, nem úgy vannak a könyvtárakban a számok, mint ahogyan kiválasztottam az importálás elején; akkor válasszuk most az independent importálást (ezt ajánlom egyébként mindenkinek!). Lefutott, felismerte talán az összes számot - képtelenség megállapítani, mert a Balkan Fanatik alatt van 4-5 másik album különféle zenekaroktól, van hogy a hierarchia úgy néz ki, hogy Jesus Christ Superstar (előadó), D:\Music\JCS\ (mint album!), alatta CD1, és alatta a számok - ebben az összevisszaságban képtelenség bármit megtalálni! (A fenti képernyőmentésben is látszik, hogy a Csapda album a Balkan Fanatik alá került be.)

Hagyjuk ezt a Music Library-t, nem csak hogy design error, de nem is működik jól.

Ahogyan a képernyőmentésekből is látszik, a manapság megszokott Fájl-Edit-stb. menü helyett itt a Winamp óta megismert bőrözhető, azaz skinnable a szoftver kinézete. Tehát nincs menü, hanem jobb gombot kell nyomni az ablaknak egy olyan részére, ahol éppen nincs kontroll (tehát nem számlista, vezérlőgomb, idő kijelző), és akkor lejön egy menü. Én már ettől nagyon elszoktam, nem szeretem hogy keresgélni kell, hogy hova kattinthatok. Anno az Mplayernek is hasonló volt a GUI-ja, és az is hasonlóan zavaró volt, és az sem véletlen, hogy elkészült az Smplayer és a Gnome-Mplayer, mert ezek jól illeszkednek a grafikus környezethez, és kezelésük egyértelmű. Én mindenképp átgondolnám 2010-ben ezt a skinezés dolgot.

Ez ugye valami vicc? :-)

A beállításokat végigböngészve egyre inkább elhatalmasodik rajtam az az érzés, hogy igen nagy tudású emberek írták ezt a szoftvert, akiknek kevés elképzelésük van arról, hogy általában a pórnép hogyan használja a szoftvereket. Mindenütt a végtelenségig aprólékosan beállítható dolgok, az "Appearance" alatt minden részlethez külön állítható a betűnagyság, de a nyelv választást még mindig titok fedi - épp ellenkezőleg kéne, csak a legfontosabb beállítások, de a használó számára fontosak elöl legyenek.

Például azt sem tudtam kideríteni, hogy mi az az RVA pontosan - annyi kiderült, hogy valamilyen normalizálásról van szó. Látható, hogy itt is zenestúdiókat megszégyenítő beállítási lehetőségeink vannak, de én elvesztem a részletekben.

Ez csak töredéke a LADSPA plugineknek - nem lett volna jobb egy sima EQ?

Tehát tudás 10/10, design 10/5 (kimerült a Winamp klónozásában), ergonómia 10/0. Ez azt jelenti, hogy csak 50%-ot kaphat tőlem. A zenét lejátssza hibátlanul, de a kezelése... nos, a szerzőknek nyilvánvalóan abszolút kézreáll, láthatólag maguknak készítették és nem érdekli őket, hogy hányan használják a produktumukat, ami tudása alapján az élvonalban kellene legyen. Hallottam, hogy a Lubuntu alapértelmezett lejátszója volt, de lecserélik, éppen ilyen design bugok miatt. Ráadásul az, hogy összekutyulta a számokat a Library-ban, nekem eléggé elszomorító - talán én hibáztam, nade csak akkor hibázhatok, ha a szoftver rosszul kezel le valamit vagy olyat hagy nekem megtenni, amit nem kéne. És ez ismét csak ergonómia.

Tesztelt verzió: R-1111 (Windows), memória foglalás: 19Mb.

Ugyanez Linuxon

Linuxon már az R-1114-es verzió csorgott le, a kinézet maradt ugyanaz, viszont nem hibázott az importálás (de csak szigorúan "Független" módban! viszont ha az importálás után nem mentettem, csak kiléptem, akkor kérdés nélkül eldobta a beimportált számokat - Windowson kérdezett. *sóhaj*). Viszont sokkal vonzóbban néz ki a lejátszó, főleg a skinek letiltása (ez már WIndows alatt is lehetséges volt!) után.

Újabb "zseniális" húzást vettem észre - ha valaha volt egy tárolóm (=most már tudom, hogy ez megfelel egy XML fájlnak, amiben a zenekönyvtárunkban lévő számok és azok adatai találhatók), amit kitöröltem de szeretném beimportálni újra, vagy esetleg Linuxra átültetném, akkor neeeem, dehogyis a "Zenetár" ablakban kell megcsinálni (Jé, Linuxon alapból megtanult magyarul az Aqualung!), neeem. Be kell mennünk a Beállítások/Zenetár alá, és ott kell a Hozzáad gombbal hozzáadni. Ezt nem hiszem el...

A Zenetárban a keresés sem igazán működött, csak a lejátszóban - oda sem ugrott a számra, nem csinált semmit.

Ami viszont igazán jó volt, az az "Export" - a lejátszólistában jobb gomb (mi más?!) és Exportálás, és a számot máris el lehet menteni WAV,FLAC,OGG vagy eredeti formátumban (és persze tag-ekkel!).

Ha már tag-ek: természetesen szerkeszthetőek. Ahogyan írtam is, funkcionalitásban nincs hiány. Csak jobb gomb, fájl infók, aztán a második fülecske.

Mondjam, vagy mutassam?

Szeretnék pár szerény javaslatot tenni a program ergonómiájának javításához. Tudom, küldjek patch-eket, amiket majd nem fogadnak el, úgyhogy nem strapálom magam, megmaradok az észosztásnál. :)

• Teljesen felesleges 3 darab időkijelző, ami az éppen lejátszott számról szól. Legyen egy darab, amin lehet változtatni, hogy az eltelt, vagy a hátralévő időt mutassa. Szerintem mindenki tud kivonni, ha meg nem, akkor van számológépe, a szám teljes hossza meg ott van a playlistben, de ha mégsincs, akkor is be lehet kapcsolni.
• Még királyabb lenne, ha valahogy össze lehetne vonni a szám pozícióját mutató csúszkával, ami le is rövidülhetne úgy, hogy az eleje a hangerővel essen egybe. A felszabaduló helyen jobban elférne az album borító. A szám címe scrollozzon.
• Egyszerűen túl sok a funkció ahhoz, hogy ne legyen menü. Oda szépen be lehet tenni a "Fájlok hozzáad" gomb összes kombinációját (ugye bal gombra csak számokat lehet hozzáadni, jobb gombra pedig számokat, könyvtárakat vagy URL-eket) - minden tiszteletem a fejlesztőké, de nem érdemes rejtvényekkel szórakoztatni a felhasználókat. Ugyanígy az "Összes elem kijelöl" és az "Összes elem törl" mehetne egy Edit menübe, az összes jobb- és bal egérgombos kombinációjukkal egyetemben (és kéne egy "crop playlist" is!). A következő menüpont egy "Play" lehetne, ide kerülhet a shuffle, repeat album/track/playlist, lejátszólista betöltése és menedzselése,normalizálás. A "View" menübe mehet Zenetár és az Equaliser ki- és bekapcsolása. A rengeteg LADSPA plugin helyett megtartanék egy saját equalizert alapból (méghozzá olyat, aminek egyértelmű a kezelése), és azt a programhoz csomagolnám. Persze a többi plugin is biztosan jó valakinek, aki mondjuk hangmérnök. :-)
•  Szerintem a lejátszólista ne is legyen kikapcsolható. Ha valaki kompakt méretet akar, az csukja le a system trayre, onnan is el tudja érni az összes lényeges funkciót. Esetleg ki lehetne bővíteni, hogy ott is jelenjen meg a legördülő menüben a borító, hogy vakítson.
• Össze lehetne hozni 2-3 olyan skint, ami az alap GTK témákra hasonlít (ha egyszer már GTK-s a program), és szép. (Bocsi, srácok, de ez a fa mintázatú skin elég vicces!)
• A beállítómenüből a beállítások kb. felét ki lehetne szedni, és ésszerű alap beállításokat berakni (pl. legyen alapból összevonva a play és pause gomb, a szám címe jelenjen meg az ablak címében, automatikus görgetés az aktuális számhoz, stb stb.
• Ha nem játszik le éppen, és a Zenetárban duplán kattintok, vagy máshonnan számot dobok be, akkor ugyan induljon már el az a nyüves lejátszás. 
• Én szívesen látnám azt a funkciót is, hogy tudjon törölni a fájlrendszerből is.

Linux alatt 15Mb memórát foglal egyébként, a verzió tehát R-1114 (csak a teljesség kedvéért).

Összefoglalás

Mit írhatnék még? Az Aqualung egy tök jó nő egy elég borzalmas testben. A megoldás a kozmetikázás, és szerintem talán ez nem is venne el akkora energiát, mint az eddigiek megírása. A lejátszó része eléggé sok mindent tud (bár nem mindent, de élvonalban van), és jó gyors (ez is megy a Vmware-es Ubuntuban is, csekkeltem). Mégsem tudtam megszeretni a butus kezelhetőség miatt.