Ez a nap is elérkezett - a türelmem vége. Szerintem én elég türelmes ember vagyok, hiszen Bagojné már 3 hónapja minden gép indításkor azzal piszkál, hogy "Vajon mi nem fog most működni a Linuxodon?". Pedig nem is Neki kellett elviselni az alábbi tortúrákat:
- Bármilyen csomag telepítése esetén gyomor összeszorulás, mert 95%-os biztonsággal egy teljes rendszer frissítést kell futtatnom, hiszen az a csomag, amit a rendszerem jelen állapotában leszedne, már nem létezik a csomagtárban.
- A rendszer frissítésekor az elmúlt fél évben ötször fordult elő feloldhatatlan körkörös csomagfüggés, amire egy kis force-szal kellett rásegíteni
- Programok vándorolnak csomagok között, lecserélődnek rendszeresen a dolgok: net-tools --> inetutils, kmod --> module-init-tools, consolekit --> logind, init --> systemd, udev --> systemd-tools stb.
- Frissítéskor rendszeres, hogy kézi beavatkozás szükséges: filesystem csomag, a /lib könyvtárból szimbolikus link lett (be kellett bootolni a telepítővel!), pacman csomaghitelesítés bekapcsolása, fontconfig frissítés
Talán legjobb, ha a fentieket egy igaz történetben foglalom össze: két héttel korábban frissített rendszernél szerettem volna felrakni a gnome-mplayer csomagot, mivel kis feleségem nem tudja az mplayert (ami már telepítve volt) paraméterezni, viszont DVD lemezt akart nézni. Természetesen már nem jött le a csomag, ment a pacman -Syu, ami kiírta, hogy a /lib-nél konfliktus van. Megyek a fórumra, oké rendben, az ott leírtak alapján járok el, sajnos errorokkal elszáll az egész. Szerencsére volt install cd-m, reboot, kézzel átraktam a /lib könyvtárat, tar-ral felraktam a glibc csomagot, reboot és glibc újratelepítés.
Eközben a nejem egy darabig állt mellettem az egy szál DVD-vel, látványosan ásítozott, aztán kiröhögött majd elment, hogy akkor majd holnap. A legfanatikusabb Arch rajongót is frusztrálna, ha élete párja folyamatosan a kedvenc terjesztését szapulja (és sajnos joggal!). :-(
Ezen felül már csak olyan "apróságok" vannak, hogy a múltkori downgrade óta is volt, hogy 20 percig nem kapott IP címet a gépem. Mióta Arch van fent, azóta a Gthumb nem tud fotókat importálni, parancssorból kellett gphoto2-vel (értem én, hogy egyszerű a dolog, de a családom nem ezt azonosítja a felhasználóbarátsággal).
A kaput végül az tette be, hogy egyik reggel melóhelyre akartam bevinni pár fájlt (=siettem), és egy pendrive-ot dugtam be, amin Arch telepítő volt éppen (amikor a downgrade-et telepítettem, visszabootoltam a 2012.07-es ISO-ra), mondom gyorsba meg kéne formázni. Hát, dosfstools nincs fent alapból, és mivel épp nem kaptam IP-t, le sem tudtam húzni (arról nem beszélve, hogy az megint egy system upgrade lett volna). Nem baj, megformázzuk ext3-ra, aztán majd csak elolvasom valamivel. Hát igen, de a partíció csak 400 megabyte, a többi szabad terület. Jó, akkor fdisk. Ha a pendrive bent volt, az fdisk panaszkodott, hogy felcsatolt eszközt nem célszerű partícionálni, és nem is látta a partíciót, ha eject-eltem, akkor meg nem látta az eszközt. Ezek után oda kellett kúsznom Bagojnéhez, hogy megformázhatnám-e a Windowson ezt a pendrive-ot?
Egy férfi önbecsülésének ezek a történetek nem tesznek jót, higgyétek el.
Körbenéztem a "piacon", szerintem nekem a Debian lesz a legjobb. Persze a Wheezy, ami jelenleg testing, de már eléggé kiforrott. Van hozzá 3.4-es Gnome, ami eddig a legjobb változat, sajnos a 3.6 nekem már nem tetszik annyira.
Kívánok mindenkinek sok szerencsét és még több megelégedettséget az Arch Linuxhoz! Én búcsúzom tőle, mivel az operációs rendszert nem önmaga buherálásáért használom, hanem egy stabil alaprendszert szeretnék, amin alkalmazásokat futtatok. Remélem, a Debian beváltja ilyen irányú reményeimet. Nemsokára jelentkezem a telepítés leírásával. :-)