Az első, sikertelen kísérletemet követően nem adtam fel; sávszélességet és a rendszergazdáink idegrendszerét nem kímélve lezúztam két, azaz kettő darab DVD ISO fájlt a Frugalware, azaz a "takarékoslinux" terjesztésből. Ez még pornóból is sok lenne, ugye, de a frugalware oldalán azt javasolták, hogy ha egyáltalán nincs internet kapcsolat, akkor érdemes ezt leszedni. Mivel első alkalommal a proxy miatt döglött el a dolog, gondoltam ne latolgassunk, legyen meg minden. Ezt követően hozzá is láttam a telepítéshez. A kezdő boot képernyő nagyon látványos és megnyugtató, majd az ezt követő kék hátterű karaktergrafikus képernyő is jól kezelhető, főleg annak aki a régi RedHat terjesztésekkel kezdett (pl. nekem is).

A partícionálás után az első meglepetés akkor ért, amikor egy kérdést kaptam arcomba, hogy mostan csomag csoportok vagy egyes csomagok alapján óhajtok-e válogatni a telepítendők közül. Mivel nem vagyok jártas a Frugalban (hiszen első alkalom), inkább a csoportok alapján történő válogatást választottam; ami a bal oldalt látható formátumban zajlott. Ez az egész a régi Slackware telepítőkre emlékeztet engem (amúgy a Slackware még mindig ugyanilyen, legutóbb a 12.0-t próbálgattam... :-)). Úgy gondoltam, hogy legjobb ha mindent alapértelmezésen hagyok, hiszen nyilván van valami ajánlott csomagmennyiség; csak a KDE és XFCE4 csomagokat szedtem ki.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy 2008-ban már kényeztethetne egy kicsit jobban is a telepítő. Például előre eltárolhatnának pár tipikus alkalmazási jelleghez csomagokat (normál felhasználás úgymint web, email, chat, cd/dvd írás, office, víruskereső, zene/filmlejátszó és szép alapbeállítások; aztán valami power user, ahol mentőszoftver, pár alternatív alkalmazás is van; lehetne egy multimédiás feladatokra kihegyezett, meg egy szerver. Ja, hogy most elsoroltam lényegében az Ubuntu alapváltozatait? Hmmm, hát lehet hogy tőlük kéne jó példát venni.)

No mindegy, hasítottunk tovább, mégpedig az itt látható felületen. Ez teljesen korrekt, látszik hogy a csomagkezelő van felparaméterezve, de jól követhető a telepítés menete. Az mondjuk érdekes, hogy a "takarékos" Linux alap telepítés, mínusz KDE mínusz XFCE4 miért foglal el 3,6 Gbyte-ot... hát majd meglátjuk!

A csomagok felkúsztak; ezek után a GRUB telepítése (MBR-be tettem, szokásom szerint), majd root jelszó megadása, és egy első felhasználó definiálása következett. (A telepítőhöz hasonlóan kicsit ódivatú, hogy a rootnak jelszava van, de mindegy, sok helyen van még így.) Ezután még pár egyszerű kérdés jött:

• Egér típusa
• Képernyő felbontása és színmélység, majd ennek tesztelése

Ezek után gratulált a telepítő, majd kérte hogy szedjem ki a telepítő médiát. (De akkor mi a fészkesnek kellett leszedni MIND A KÉT DVD-t? Valamit nagyon félreérthettem.)

A reboot után nem sokkal az alábbi, valóban nagyon takarékos képernyő fogadott:

Nem egészen erre számítottam, megmondom őszintén! Azt hiszem, várok ezzel a Frugal telepítéssel még pár évet, hátha lesz belőle valami. Tényleg én kérek lassan elnézést, mert alap beállításokkal nem működött a dolog, de ez azért mosolyogtató. Egyetlen előnye, hogy nem vett el egy óránál többet az életemből... :-(