Gondoltam, megnézem mit lehet tudni a Hiúzról (Lynx Lynx). Egyelőre nem túl sokat, csak annyit, hogy LTS lesz, emiatt nem is a Debian unstable, hanem a testing ágat vették alapul (kicsit szkeptikus vagyok, hogy éppen ettől lesz-e valami stabilabb).

Lesz új artwork, egyelőre csak egy Kioo nevű (szuahéli nyelven üveget jelent - remélem ez nem azt jelenti, hogy az Ubi is Glass üvegfelületet kap majd!) gtk téma árválkodik a jelöltek között.

Rosszat sejtve, és rossz érzésekkel olvastam, hogy "a kezdetektől közösségi lesz" - a dbus-on keresztül bármely alkalmazás tud majd twitterelni vagy blogolni. Nem tudom elképzelni, hogy is élhettem eddig ilyen hiánypótló megoldások nélkül, így legalább le tudja blogolni az Evolution, hogy "már megint összeomlottam", így a Windózos haverok dőlhetnek a röhögéstől. Vagyis valószínűleg nem értem az egész koncepciót. Már megint ódivatú, ősöreg barlanglakó vagyok, de én most már tényleg annyira örülnék, ha az Ubuntu szerver teljes jogú Windows 2003 domain taggá tudna válni, esetleg ha nem omlana össze az 1998-ban gyártott Sanitarium c. játékom az első pálya után.

Egyelőre ennyit tudok súgni a tudomány világából, folytatása következik.

Sok helyen olvashatjuk, hogy a UNIX filozófia mennyire praktikus: sok apró programot össze tudunk kapcsolni, mindegyik kis alkotóelem csak a saját maga feladatát tudja. Aki szereti a LEGO-t, az biztosan könnyen magáévá tudja tenni ezt a filozófiát. :) Ennek ellenére az emberek folyton feature requestekkel bombázzák a fejlesztőket, nem is értem... :-))

Ma a sztenderd kimenettel, bemenettel és a pipe-pal fogunk ismerkedni. Aki a konzoltól alapvetően undorodik, most ugorhat a következő post-ra. :-)

A lényeg tehát, hogy a programoknak, főleg azoknak amelyek bemenetet várnak másik programoktól és/vagy kimenetet biztosítanak további feldolgozásra, szükségük van egy sztenderd felületre, ahol a kommunikációt végezhetik. Ez nyilvánvaló, hiszen egy programozó nem tud felkészülni mindenféle lehetséges esetre - pl. leprogramozza a képernyőre kiírást, de mi van ha nyomtatni kell? Vagy ha hálózaton kell továbbítani? Fájlba menteni?

Sokkal menőbb és egyszerűbb az stdin és stdout használata, így a program csak egy dologra kell felkészüljön, a sztrenderd csatornák pedig átirányíthatóak bármire és bárhova, ezzel ultra rugalmassá téve a dolgot.

Megjegyzés: Az stdin,stdout és stderr Windows-on is létezik; de igyekeznek objektumokkal kiváltani ezt a szerintük elavult technológiát.

Kezdjük az alapoknál! Mondjuk listázzuk az aktuális könyvtárat az ls paranccsal - a sztenderd output alapból a képernyő, ezért oda kapjuk a listát. De az stdout átiányítható egy fájlba a kacsacsőrrel:

ls > fajlok.txtilletve a pipe jellel egy másik parancsnak átadva a kimenetet, csak azokat listázzuk, amelyek nevében szerepel a "fajl":

ls | grep "fajl"A grep parancs ugyebár szűri a bemenetet, csak azokat engedi a kimenetre, amit a szabályaiban megadtunk. (Oké, TUDOM hogy az ls *fajl* ugyanazt csinálja mint a fenti példa, de az csak példa!) Az előbb elmentett fájlt is beleirányíthatjuk a grep-be:

grep "fajl" < fajlok.txtEz tehát a "visszakacsacsőr", ami beleirányítja a parancsba egy fájl tartalmát, azaz eltéríti az stdin-t.

A pipe tehát igen hasznos, hiszen a lépéseket nem egyesével kell végrehajtanunk és a fájlrendszeren sem keletkeznek esetleg nagy átmeneti fájlok. Nyilván a fentieket egy fullos grafikus editorral is megtehettük volna, sok kattintgatás árán...

Ennyit bemelegítésnek.

diff -y <(ps --cols 80 axo comm) <(ssh bagoj@tavoligep.hu ps --cols 80 axo comm)

"Mint az közismert", összefoghatunk egy több tagból álló parancsot zárójelezéssel. A fenti, szándékosan keményebb példában a diff (összehasonlító) parancsba irányítjuk be külön-külön a helyi (ps --cols 80 axo comm) és egy távoli gép (ssh... stb.) processz listáját, magyarul megnézzük, mi fut a távoli gépen, mi fut a helyi gépen és összevetjük a kettőt. Nyilván ennek akkor van értelme, ha nem számítunk különbségre. (Az ssh, ha nem kulcsosan használjuk, jelszót fog kérni.) Mivel a diff két paramétert vár, szépen beleirányítjuk a ps (process listázó) parancsok kimeneteit.

(A diff használatáért elnézést kérek, tudom hogy a kimenetének megfejtése tapasztalatot igényel, ez meg egy kezdőbbeknek szóló írás, de ez van, nőjetek fel a feladathoz... :-) )

A nagy ijedtségre kicsit könnyebb példák:

1. Könnyen meg tudjuk számolni az aktuális könyvtárban lévő fájlok számát:

ls | wc -l2. ...nade az aktuális könyvtárban ÉS az alkönyvtárakban is?

find . | wc -lAz utóbbi két példa magyarázata: Mind az ls, mind a find a megtalált fájlokat egyesével listázza, azaz soronként egy fájl. A wc (word count) a -l (ismét L betű) paraméter hatására megszámolja, hány sort listáztunk.

Nagy kedvencem még az is, amikor egy gyenge gépen szeretnénk letömöríteni egy könyvtárat, majd eljuttatni egy másik gépre. Tegyük fel, hogy nincs helyünk elvégezni a feladatot. Ráadásul ha az a másik gép erősebb, miért ne ott végeztessük a tömörítést?

Legyen hát úgy, hogy nem tárolunk kétszer, hanem egy nekifutással elvégzünk mindent:

tar cf - <könyvtár> | ssh bagoj@távoligép "gzip > könyvtár.tgz"Egyszerű, nem? A lokális gépen megadjuk a tar-nak, hogy a standard out-ra készítse el az archívumot, ne fájlba - ezt a kötőjellel tesszük meg (tehát a cf utáni "-" nem légypiszok!). A távoli gépen pedig gzip-peljük a bájtfolyamot, és beleirányítjuk egy tar.gz fájlba. Csak ne felejtsük el begépelni az ssh jelszavunkat! (Már persze, ha nem kulcsos az authentikáció).

Hogy a végére maradjon egy praktikus példa is, amivel kapcsolódok a biztonsági mentéshez, amit ugye nem lehet eleget hangsúlyozni. Tömörítsük össze az összes rendszer- és felhasználói mappát, és tegyünk rá jelszóvédelmet a gpg segítségével! Ez egy szimmetrikus kódolás lesz (ezt a gpg -c paramétere biztosítja), tehát nem kell privát kulcsokat tárolni, mindössze meg kell jegyezni jól a jelszót! Így biztonságban tudhatjuk a mentéseinket, senki nem férhet hozzájuk. Természetesen nem muszáj a rendszerfájlokat elmentenünk, csak a számunkra lényeges dolgokat...

tar cpzf - --exclude=/tmp --exclude=/proc --exclude=/lost+found --exclude=/media --exclude=/mnt --exclude=/sys / | gpg --cipher-algo AES256 -c -z 0 -o mentes.tar.gpg...illetőleg így tudjuk kicsomagolni:

gpg -d mentes.tar.gpg | tar xzvp -C /Ha csak a saját könyvtárunkban csomagolunk valamit ki-be, akkor nem kell ez a nagy herce-hurca, csak

tar cpzf - <könyvtár> | gpg --cipher-algo AES256 -c -z 0 -o mentes.tar.gpg

és

gpg -d mentes.tar.gpg | tar xzvp

Aranyos, nem?
 

Mai napi bónusz

A bash parancssorban otthonosabban mozoghatunk az alábbi billentyűkombinációkkal:

• Ctrl + a => Az éppen begépelt parancs elejére ugrik
• Ctrl + e => Az éppen begépelt parancs végére ugrik
• Ctrl + u => A kurzor előtti tartalom vágólapra másolása (ez nem ugyanaz, mint a Ctrl + C, hanem egy másik vágólap!)
• Ctrl + k => A kurzor utáni tartalom vágólapra
• Ctrl + y => Az előbb elmentett tartalom visszamásolása
• Ctrl + t => A kurzor előtti két karakter felcserélése (pl. ezzel a sor elejéről a végére tudunk "buborékoltatni" egy betűt. Az értelmét ne keressük
• Ctrl + w => A kurzortól balra eső szó törlése
• Ctrl + l => A képernyő törlése, igen hasznos (ez itt kis L-betű, nem nagy i!)
• Ctrl + z => Ha épp fut egy parancs, felfüggeszthetjük a futását. Ezután az fg paranccsal tudjuk visszahozni. Ezt majd kifejtem részletesebben...

Ez a blog nem akar személyes élményeket ecsetelővé válni, de ezúttal kivételt teszek, mert úgy gondolom, talán hasznos lesz másoknak is ez a tapasztalat. Alcím: hogyan vettem egy frankó laptopot? :)

Már tavaly december óta nézegettem a notebook-okat, de akkor még nem nagyon volt pénz. Egy barátom vett akkoriban egy igen komoly szerkezetet, amin lazán, HD felbontásban futottak az akkori játékok. A probléma ott volt, hogy a márkája Compal volt (ami ugyan jól ismert és a világ legnagyobb notebook gyártója, de saját neve alatt ki tudja, mit forgalmaz), és persze az ár: 300e forintot egyszerűen képtelen vagyok kiadni egy notebookra. Nem én vagyok a PowerBookok célcsoportja... :-(

Júniusban eszméltem, hogy hoppá, ÁFA-emelés júliustól, kéne még addig túrni valamit. Ilyenkor a fórumokat érdemes is nézni, meg nem is. Hiszen a fórumokban csak a hibákról írnak, akiknek nincs bajuk a nótással, nem fognak havonta megereszteni egy hozzászólást, hogy "még mindig jó". A hozzászólások száma is gyenge mérőszám, mivel az eladott darabszámról halvány fogalmam sincs. De persze más lehetőségem nem volt...

Amit megfigyeltem rövid időn belül, az az, hogy a boltok egymásnak ellentmondó, vagy egyszerűen teljesen más infókat tesznek ki, a mellékelt képek csak illusztrációk, sokszor nem is arról a modellről vannak, és persze megnézni, pláne kipróbálni sehol sem lehet őket. Merthogy ezek nagy értékű berendezések. De kérdem én, hogy akkor vajon a vevő miért adna ki látatlanba pénzt egy nagy értékű berendezésért?

Az elsőnek kinézett (MSI) notebook típusát már elfelejtettem, de arra emlékszem, hogy AMD processzor és GeForce 6400 videokártya volt benne; utóbbi érdekessége, hogy normál esetben egy alaplapi GeForce6100-as fut, és ha nagy teljesítmény kell, SLI hídba kerül a másik, 6300-assal, így alkotnak együtt egy 6400-asat. Mivel ez a technológia elég "érdekes" volt, mindenképp meg akartam nézni. Felkerestem az Extreme Digitalt a Pólusban, az üzletvezetőnek épp ilyen nótása volt, nagyon kedvesen segített és megmutatta, mit tud. Éppen ezzel tántorított el a vásárlástól, ugyanis amikor láttam hogy az átváltás milyen béna (manuális, kattingatni kell sokat, kb. 1 percig tart, miközben villog a képernyő - ennek nem automatiksan, vagy egy gombnyomásra kéne történnie?) és a hardver emellett nem gyorsabb, mint egy GeForce6300. Az eDigitalnak viszont piros pont.

Jártam a notebook.hu-nál is, és lenyűgöző, hogy mennyire jól bánnak a vevőkkel. Kicsit kellett várnom, de utána egy srác csak velem foglalkozott, körbevitt, kinyomtatta, elmagyarázta. Sajnos az ott árult laptopok egyike sem felelt meg kényes igényeimnek (Core2Duo + HDMI kimenet + Linux támogatás + minél gyorsabb legyen).

Ezután egy Lenovo 3000 N500-at néztem ki, mivel volt tapasztalatom a Thinkpad R30-R40-R51 sorozattal és irtózatosan jó gépeknek tartom ezeket. Maradtam az eDigitalnál, és mivel már június vége volt, gyorsan megrendeltem. Aztán vártam. És vártam. És vártam. És olyan 3 naponta érdeklődtem, hogy merre van a 4-5 munkanapra ígért laptop. Aztán amikor 16 nappal később még mindig azt mondták, hogy nem tudják, mikor jön, akkor mérgemben lemondtam a rendelést. Egy mínusz az eDigitalnak.

Bepróbáltam a notebooksarok.hu-t, ezúttal egy Toshiba Satellite A300-at néztem ki, mindenben megfelelt csak a borítása nézett ki igen ronda csillogóan. A Linux támogatásról sok rosszat hallottam, ezért ki akartam próbálni előtte, amit a cég megtagadott. Ettől függetlenül feladtam a rendelést, hiszen tudtam, hogy a távol lévők között kötött szerződés alapján ha 8 napon belül visszaküldöm a notebookot, visszakapom a pénzem. Személyes átvétellel egy napra ígérték. A megrendeléstől számított egy hét után felhívtam őket, hogy akkor mi van. Ja, még aznapra hozzák. Újabb egy hét elteltével ők hívtak fel, hogy "akkor most komoly a rendelésem?". Marha pipa lettem, elmondtam hogy az én rendelésem komoly, de úgy érzem, a velem szemben álló cég igen komolytalan. Elnézést kértek, és mondták, hogy másnapra beszerzik a készüléket. Azóta is hívnak (!). Óriási mínusz végtelen a notebooksaroknak!

Mindeközben egy másik, igen szimpatikusnak tűnő céggel is felvettem a kapcsolatot. A radium.hu egy Asus X5AVN-t ígért (GeForce 9650GT, Centrino2 T5900, brutál felszereltség mindössze 200e-ért) öt napos szállítási határidővel, amely meghosszabbodott 20 napra, majd felhívtak hogy bocs de mégsem tudjuk szállítani. Ekkor egy kicsit abba is hagytam a keresést, mert elegem lett. Viszont nem sokkal később egy meló miatt nagyon kellett volna laptop, ezért ugyanitt megrendeltem egy Asus X61SL-t, és egyre biztosabb volt, hogy az Asus márka mellett maradok (lemondva a Linux támogatásról, amelyről nem híresek). Nagy teljesítményűek, árukhoz képest olcsók, és állítólag megbízhatóak is. Ettől függetlenül a Radium.hu 2,5 hét után még mindig nem tudta ezt a darabot sem szállítani, ezért úgy határoztam, hogy ez egy komolytalan cég.

A tapasztalataim alapján egy újabb kérdés merült fel bennem: Itt van egy nagy rakás cég, akik 2-5 napos szállítási határidővel vállalják a notebook beszerzését. Egy éles megrendelést követően pedig nem teljesítenek. Nem kell a pénz? Vagy miért?

Végül közben rátaláltam az ipon.hu-ra, ahol a fórumokban is okosakat írtak, nem különben jó cikkeik vannak és ráadásul még notebookot is árulnak. :-) Ajánlottak is egy jó gépet, az Asus f50sf-et. Végülis náluk csak HDMI nélküli volt, ezért a végén az asusnotebook.hu-n rendeltem meg a gépet, de ez nem von le semmit abból, hogy piros pontot osszak nekik. :)

Szóval, az asusnotebook.hu egy rendes cég. A megrendelés leadása után ők hívtak fel telefonon, visszaigazolták a megrendelést, két nap múlva a kezemben volt a noti amit fizetés előtt megnézhettem. Minden rendben volt, egyetlen apróság kerülte el a figyelmemet: Az Insert csak funkcióbillentyűvel együtt használható. Képzelhetitek, hogy programozás közben hányszor kell kicsavart ujjakkal Shift+Insertet nyomnom... ettől függetlenül a gép vadállatiasan gyors, és minden benne van amit akartam. A Linux támogatásról majd mesélek... :-)

Tehát

1. A notebooksarok.hu felejtős
2. A Radium.hu nagyon csábító ajánlatokat ad, de nagyon nem jaffa
3. Az eDigital jó cég, de nem igazán tudtak szállítani
4. A notebook.hu tényleg vevőközpontú, kár hogy a notebookjaik nem igazán kiemelkedőek
5. Az ipon.hu és az asusnotebook.hu jó helyek, érdemes ott kezdeni a vizsgálódást... :)
 

Megkeresett egy kedves olvasóm, hogy teljesen kezdőnek adjak útmutatót a windows-ról való áttéréshez - csak Internet elérésre és zenehallgatásra van szükség. Sok ilyen guide létezik a neten, szinte már túl sok, de nekivágtam én is, összekötve a kérést a Koala, azaz a legfrissebb, legropogósabb Ubuntu kipróbálásával.

Fejtörés, tervezés... csupa nemszeretem-dolog

Bár a kérés csak arra vonatkozott, hogy netezésre és zenehallgatásra jó lesz-e a Linux egy 6 éves konfiguráción, amire sokan rávágják, hogy "persze, működik!", azért gondolkodjunk.

1. Az alap web böngészéssel semmi gond nem lesz, az Imternet Eksplorert és a SiIverIight-ot kell csak nélkülözni, egyik sem nagy érvágás. ;-)

2. Az alap zenehallgatás értelemszerűen nem probléma, de a .ape, .vw fájlokkal akadhatnak eldugott csontok (pl. kedvenc zenelejátszónk nem támogatja, csak egy másik).

3. Van körülöttünk egy csomó hardver, aminek a működését természetesnek vesszük - például egy telefon vagy PDA, amit szinkronizálunk. Egy USB-s nyomtató vagy TV-kártya okozhat problémákat, ha a gyártó nem törődik mással a Windows-on kívül.

4. Pár zárt forráskódú szoftvernek nincs Linuxon 64-bites változata, ilyen például a flash. Mivel ez is igény, figyelni kell rá.

Összevetve, bármennyire is jónak tűnik a fejesugrás az új rendszerbe, mégis a dual bootot javaslom első körben, ha van elég hely a diszken. Ha mégis kell gyorsba' valami miatt a Windows, akkor legyen ott, amíg az ember ismerkedik a Linuxszal, sokat kísérletezik, több szoftvert kipróbál és nem mindig van idő próbálkozni. Később pedig simán le lehet zúzni a Windows-t, ha már biztosak vagyunk magunkban.

Kell tehát:

1. Ubuntu desktop cd. Tipp: A letöltéshez nem a magyar weboldalt szoktam választani, mert - bár rossz ezt kimondani - sokszor ultralassú a letöltés. A www.ubuntu.com-on ott a download menüpont, a cseh mirrort szoktam választani, mert az mindig gyors. A cd-re írást nem mondom el, illetve nemsokára írok az unetbootin-ről is, aminek segítségével cd-re írás se kell.

2. Internet-kapcsolat a telepítés idejére, a legutolsó biztonsági frissítések és a magyarítás letöltődéséhez.

3. ELŐZETESEN MENTSÜK EL AZ ADATOKAT! Nem lehet elégszer mondani, hogy bár a telepítés 100000 alkalomból 99999x tökéletes, bármi történhet, hiszen partíciókat fogunk mozgatni stb. Tehát itt az alkalom egy mentésre! A féltett adatok NE csak a gépen legyenek meg, miközben telepítünk.

4. A Linux kipróbálásához, bármennyire is kezd kiforrottá válni, nem árt kis kalandvágy és nagy türelem. Ne akkor kezdj hozzá, amikor 5 perc szabadidőd van, ajánlom a kellemes novemberi szürke esős hétvégéket. :)

A telepítés menete

A cd-t tegyük be, és indítsuk újra a gépet (a megfelelő boot sorrenddel, hogy CD/DVD/BD-ROM-ról bootoljon).

1. Válasszuk ki a nekünk megfelelő nyelvet! (És ne kezdjünk el aggódni, ha esetleg nem lesz minden magyar - a telepítő CD kicsi, nem fér fel mindennek a magyarítása, de a telepítés közben le fogja szedni a szükséges magyarítást.)

2. Válasszuk ezt: "Az Ubuntu kipróbálása a számítógép módosítása nélkül". Aki biztosra akar menni, előbb ellenőrizze le a lemez épségét (kb. 3-4. menüpont). Mivel a hibásan kiírt CD-ről való telepítés szinte biztosan hibás lesz, érdemes lehet ezt a lépést megtennünk.

3. Pár perc várakozás után betöltődik a desktop (cd-ről sokkal lassabb a boot, ez természetes). MÉG NE TELEPÍTSÜNK! Javaslatom, hogy próbálgassunk ki mindent (de legyünk türelemmel, ez most CD-ről fut, sokkal lassabban indul el minden). Próbáljuk ki minimum a hálózatot, a video- és hangkártya működését.

Nekem a szokásos régi IBM T30-asnak jutott a teszt szerep. Ennek Radeon 7500M videokártyája van, legnagyobb meglepetésemre teleszemetelte a képernyőt, nem jelentek meg az ablakokban a tartalmak stb. Át kellett állítani a Rendszer/Beállítások/Megjelenés ablak "vizuális effektusok" fülecskéje alatt a "Nincs" pontot kiválasztva. Sajnos ez a telepítés után is így maradt! Az Ubuntu 9.04-gyel pedig csont nélkül működött.

              4. Ha kinézelődtük magunkat, az asztalról indítható a telepítő. Igazán egyszerű kérdéseket tesz fel, egy csuszkával kiválaszthatjuk, hogy mennyi merevlemezt szánunk az Ubuntunak (az alaprendszernek kb. 3-4Gb-ot szánjunk; ebben már benne van az a swap terület is, ahová a memória tartalmát el tudja menteni hibernáláskor). Meg kell adni, hol vagyunk, mi a nevünk stb.

Ugyanitt egy igen tetszetős dolog: tudjuk importálni dokumentumainkat, képeinket, zenéinket, amennyiben Windows alatt a szabványos könyvtárakban tároltuk őket (tehát pl. az E:\Zene nem játszik). Háttérképeink, böngésző beállításaink szintén jöhetnek velünk, ha kívnánjuk.

5. Reboot után, újdonságképpen egy boot loader (alias grub) fogad bennünket, ahol alapértelmezett az újonnan telepített Linux, de kiválasztható a Windows is (ezt át lehet állítani, hogy fordítva legyen).

Meglepődtem, hogy milyen szépre sikerült most a bejelentkező ablak (gdm). A boot idő a bejelentkező ablakig 29,15 másodperc, a név és jelszó begépelése után a desktop 15,18 másodperc alatt töltődik be. Fejlődött a béta óta, nekem olyan 35-40 másodperc volt eddig. Nekem tetszik az új alapértelmezett ikonkészlet, és a színvilág is - bár nem sok a különbség az eddigi barnához képest, mégis sokkal tetszetősebb, főleg egy sötét háttérképpel megspékelve.

 Az első boot után

Következhet a testreszabás. Abszolút kezdőknek pár tipp:

1. Az Ubuntun nincs root jelszó. Ha feldob egy ablakot, amibe jelszót kell gépelni a rendszergazdai jogosultsághoz, a sajátunkat kell még egyszer megadni.

2. A szoftverek csomagokba vannak rendezve. Ezek a csomagok függnek egymástól. Ezeket a függőségeket automatikusan kezeli a rendszer. Ezen felül léteznek a csomagtárolók, más néven repository-k a neten; ezekből rengeteg van (ilyet bárki indíthat). Alapból nyilván csak a "gyári", azaz a Canonical által felügyelt és/vagy üzemeltetett tárolókból tölthetünk le csomagokat, de beállíthatunk más tárolókat is. Hogy mi lehet ennek az oka? Mert egy adott tárolóban egy szoftvernek csak egy verzója szokott lenni, és a Canonical nem siet a legújabb és potenciálisan unstabil verziókat begyömöszölni. Aki vállalja az ezzel járó kockázatokat, természetesen beállíthat magának másik tárolót, elvégre a mi Linuxunk a mi kezünkben van, nem egy amerikai cég irányítja, hogy mit tehetünk és mit nem.

3. Ugyan van most egy új, "Ubuntu szoftverközpont" menü, én mégis egyelőre a "Rendszer/Adminisztráció/Synaptic csomagkezelő"-t ajánlom, ami nagyon kiforrott. Az ablak tetején a keresővel rákereshetünk bármire, a telepítés és eltávolítás pedig tényleg csak két kattintásnyi munkát igényel.

4. Azt tudni kell, hogy az alap Ubuntuban nincs Flash, mp3-at játszó és egyéb jogvédett algoritmust használó szoftver. Ezeket fel kell rakni, de a telepítés egyszerű; például ha rákattintunk egy mp3 fájlra, akkor felajánlja, hogy automatikusan letölti a szükséges codecet.

5. Ha tudjuk, miféle programot szeretnénk telepíteni de nem tudjuk, mi a csomag neve (ez az első 2-3 év Linuxozás alatt folyamatosan fennálló probléma :-)), kereshetünk a getdeb.net oldalon, és Google barátunk segítségét is igénybe vehetjük.

6. A kilépés, hibernálás stb. a bal felső sarokban, a felhasználónevünkre kattintva érhető el! :-)

Rátérek az Internet és zenehallgatás témájára. A Firefox tehát alapból telepítve van, az első  Flash oldalnál ugorhatunk az Adobe oldalára. Ott válasszuk az "Ubuntu 8.04+ .deb" opciót, de a letöltés céljának ne egy mappát jelöljünk ki, hanem hagyjuk, hogy a gdebi csomagkezelő tegye a dolgát. Ez felteszi a csomagot, mindenféle függőségeivel együtt. Hasonlóan kell eljárni a Skype-pal is.

Ha a Winamp-hoz hasonló zenejátszó felület a cél, akkor indítsuk el a fentiek szerint a Synaptic-ot, keressünk rá arra, hogy "audacious", majd az "audacious"-ra ("small and fast audo player"...stb) jobb gomb, majd "Kijelölés telepítésre". Ezután csak el kell fogadnunk a függőségeket, és az "Alkalmaz" gombra kell kattintani - ennyi.

Ettől függetlenül én ajánlom az alapból telepített, Rhythmbox nevű lejátszót, ami ugyan egy library-alapú alkalmazás (tehát nyilván akarja tartani az összes audio fájlunkat, kicsit lassabban indul stb.) de tényleg mindent tud. Leszedi a lemezborítót, dalszöveget, last.fm támogatása van stb.

Videokártya

Kérdéses volt még az Ati kártya beállítása. Ez nekem is igen aktuális lett, hiszen a grafikus hatások nem látszanak működni...

Amit tudni kell, hogy a grafikus felületet megjelenítő X szervernek van egy saját, nyílt forráskódú meghajtója a Radeonokhoz, illetve az AMD-től is le lehet tölteni zárt forráskódú szoftvert. Utóbbival az a problémás, hogy a régi videokártyákhoz nem adnak már támogatást, így van ez az rv200 és rv250-alapú videokártyákkal is, magyarul: az egyetlen választás a nyílt driver használata (mint ahogyan nekem is).

A jó hír az, hogy nem kell telepíteni semmit. :-) A rossz hír, hogy konfigurálni azért kell. Ismét jó hír, hogy kitornáztam egy jó konfigot. :-)) Első lépésként ezt futtassuk parancssorból (Alkalmazások/Kellékek/Terminál), sima felhasználóként:

lspci -nn | grep VGA


A parancssor eredményét láthatjuk, ebből a legelején lévő szám lesz a fontos, jegyezzük meg. Ez a PCI bus ID:

01:00.0 VGA compatible controller [0300]: ATI Technologies Inc Radeon Mobility M7 LW [Radeon Mobility 7500] [1002:4c57]

Tehát 1:0:0.

Nem tudott nem feltűnni, hogy a grep parancs nagyot fejlődött: az egyezéseket pirossal jelzi. A VGA-t tartalmazó sorra kerestünk rá, és a VGA pirossal lesz. Apróság, de nagyon imponáló, mint az egész Koala - valahogy nagyon egyben lévőnek látszik.

Menjünk át rendszergazda-üzemmódba:

bagoj@tarantula:~$ sudo -s
[sudo] password for bagoj:
root@tarantula:~#gedit /etc/X11/xorg.confNe lepődjünk meg, hogy a fájl még nem létezett és most tök üres...
Az általam összehozott konfiguráció egy 1024x768-as felbontású, szimpla LCD képernyőt feltételez, mivelhogy a laptopon nekem ez van. Nagyobb felbontáshoz módosítás fog kelleni.

Section "Files"
    FontPath    "/usr/share/X11/fonts/misc"
    FontPath    "/usr/share/X11/fonts/100dpi/:unscaled"
    FontPath    "/usr/share/X11/fonts/75dpi/:unscaled"
    FontPath    "/usr/share/X11/fonts/Type1"
    FontPath    "/usr/share/X11/fonts/100dpi"
    FontPath    "/usr/share/X11/fonts/75dpi"
    FontPath    "/var/lib/defoma/x-ttcidfont-conf.d/dirs/TrueType"
EndSection

Section "Module"
    Load    "bitmap"
    Load    "ddc"
    Load    "dri"
    Load    "extmod"
    Load    "freetype"
    Load    "glx"
    Load    "int10"
    Load    "type1"
    Load    "vbe"
EndSection

Section "Device"
    Identifier    "Radeon7500"
    Driver        "ati"
    BusID        "PCI:1:0:0"
    Option "XAANoOffscreenPixmaps"    "true"
    Option "DynamicClocks"        "true"
    Option "Triplebuffer"        "true"
    Option "ColorTiling"        "true"
    Option "AccelMethod"        "XAA"
    Option "EnablePageFlip"        "true"
    Option "MigrationHeuristic"    "smart"
    Option "AccelIDFS"        "true"
    Option "EnableDepthMoves"    "true"
    Option "FBTexPercent"        "true"
    Option "RenderAccel"        "true"
EndSection


Section "Screen"
    Identifier      "Radeon Screen 0"
        Device  "Radeon7500"
    DefaultDepth 24
    SubSection "Display"
        Depth 24
        Modes "1024x768"
    EndSubSection
EndSection

Section "ServerLayout"
                Identifier      "DefaultLayout"
                Screen  "Radeon Screen 0"
        EndSection

Section "DRI"
    Mode 0666
EndSection
Remélem, jól látható a pirossal kiemelt sor, oda a saját BusID-nket írjuk bele! Ha az 1:0:1 volt, akkor azt. Különben nem fog működni!

Az elnevezéseket (pl. Radeon7500) megváltoztathatjuk, de fontos a következetesség, ezek a sorok egymásra hivatkoznak az azonosító alapján.

Mentsük el a fájlt és lépjünk ki a szerkesztőből, majd - miután meggyőződtünk, hogy nincs nyitva semmilyen alkalmazás, mivel mindjárt kint találjuk magunkat a bejelentkező képernyőnél - gépeljük ezt a parancssorba:

root@tarantula:~#/etc/init.d/gdm restart


Lépjünk be, és már elméletben működik is szépen. Ha valamit elrontottunk és csak a parancssort látjuk, akkor lépjünk be szokásos usernév/jelszóval, legyünk rendszergazdák és töröljük le a fájlt az rm /etc/X11/xorg.conf paranccsal, aztán ismét egy gdm restart, majd jöjjünk vissza sírni. :-)

Sajna a fenti konfig nem javította meg a szemetelést, de a videokártya gyors lett. Még tud ennél is gyorsabb lenni, de az már instabil kódot használ, az én gépem ki is fagyott tőle, úgyhogy inkább az EXA módú gyorsítást még egy ideig hanyagolni fogom.

A Windows partíciót egyszerűen, a fájlkezelőből rákattintva (bal oldalt lesz a menüben) tudjuk elérni, akár írhatjuk is, így az adatcserével nem lesz gond.

Hmmm, ha van még valami, akkor a kommentekben kérdezzetek, és folytatólagosan hozzáírom a posthoz a dolgokat.

Első benyomásom a Koaláról, hogy annak ellenére, hogy a videokártya drive bugos, összerakottnak, egységesnek és az eddigieknél sokkal szebbnek is tűnik. Sokat foglal egy kicsit, de nekem nincs szükségem például cups-ra (nyomtatás), sane-re (szkennelés) stb. ezért tudom butítani.

Ennél jobban nem tudnám összefoglalni, ezer szóban sem:

 Kattintsatok a képre!