A sztenderd kérdést már rengeteg formában hallottam feltenni. Aki kicsit is érdeklődik a számítógépek iránt, az biztosan hallott valamilyen formában a Linuxról. Ezeknek a hallomásoknak a köre a "az valami csak parancssorban működő, nagyon bonyolult, csak kockásingeseknek való" fokozattól a "de hát nem érted, ez mindennél jobb" fokozatig terjed.

Megközelítés szempontjából négyféle emberről fogok írni. Az első csoportba tartozó ember (flegmatikus) így gondolkodik:

- Hmmm, nem is néz ki rosszul, bár semmi extra. Mivel tud többet, mint a W1nd0ws?
- Semmivel, ez csak más. Például nincs DRM...
- Ööö, de nekem úgysincs DRM-es zeném. Akkor miért váltsak?
- Senki nem mondta, hogy váltanod kell. De ha szeretnél új dolgot kipróbálni, akkor van lehetőséged.
- Juj, én már megszoktam a W1nd0wst, és ha nincs semmi oka hogy váltsak, nem fogok.
- OK.
- De ha semmi pluszt nem ad a Linux, akkor semmi értelme. Egy nagy szar, felesleges.

Ezek az emberek hagyománytisztelőek, vagy csak lusták/takarékosak újra és újra belefektetni az energiát valamibe. Egész az utolsó mondatig rendben is van; de ők elkönyvelik, hogy "ez nem jobb ÉS NEM IS LESZ". Hiszen a legjobb a megszokott, nem?

Jönnek a kolerikusok:

- Húdefsza! Pörög a kocka meg akvárium van mögötte! Tolom le a Windowst...
- ...de várj egy kicsit, még el akartam mondani...
- ...nem érdekel, ez KELL!!!!444!
(kisvártatva)
- Te figyelj, nem megy a WOW8, még csak nem is villan, meg semmi hibaüzenet. Miért nem ír ki semmit?
- Már akartam is mondani, csak nem hagytad, hogy nem minden bináris fut Linuxon....
- MIIIIII?????? EZT nem mondod komolyan, negyedóra múlva rohanjuk le a szomszéd klánt!!!
- Sajnálom, én nem mondtam hogy tedd fel...
- Hádde baze, törlöm is le ezt a sszart...

 

Akinek ilyen gyorsak a reakciói, sosem fog végighallgatni egy érvelést. Szóval felesleges megmutatni a pirgő kockát, az ilyen emberek a legritkább esetben látnak túl az orrukon. Onnantól viszont, hogy belefutottak valamibe, felületes tapasztalataik alapján meg is ítélik; sokszor örökre. A legrosszabb, hogy a fórumokon mindenhová fontosnak tartja beírni, hogy "kipróbáltam (egy az egyben, bármelyik linuxot, nyilván) és egy nagy fhos..."

A melankolikusok ismerkedése a linux-szal, az én interpretálásomban:

- Nagyon jó ez a felület. Hasonlít a Windowsra, de a bootnál kiírt valami üzeneteket.
- Igen, jól megfigyelted. Itt igazából a grafikus felület csak egy megjelenítés, nem az operációs rendszer szorosan vett része.
- Azt mondod, elemekből lehet építkezni. Nem rossz... és mik az elemek?
- Hát van a kernel. Igazából az maga a Linux, a köré épülő programokat pedig lényegében önszerveződő emberek készítik stb.
- Tetszik a koncept. Én ezt meg fogom tanulni.

A melankolikus tehát tudna meggyőzően érvelni a linux mellett, hiszen hamar kiismeri, szorgalmasan tanulja. Sajnos képtelen a meggyőző érvekre. Mivel visszahúzódó, nem fog transzparensekkel felvonulni. Ráadásul önbizalmát erősíti a kiválasztottság-érzés, ezért ha valaki rákérdez a dologra, csak annyit mond: "Ez egy teljesen eltérő filozófia. A lényeg, hogy ha nem működik valami, Te is meg tudod tanulni a programozását és ki tudod javítani a hibákat." Hát, hadd gratuláljak, ezzel a szöveggel nem lehet eladni a linuxot. :-) Ezek után pedig megsértődik: "Te ezt nem értheted, de maradj is meg csak a W1nd0wsod mellett, ahhoz értesz..."

A szangvinikus nyílt, derűs személyiség. Ő kíváncsiskodik:

- Fhassza ez az iBar-szerű dolog. Te és ha ide kattintok, akkor... aha. Mivel tudok avi-t szerkeszteni?
- Itt van ez.
- Huhh, ez a felület nem túl zseniális. A Zadobi Remier sokkal ütősebb.
- De ez ingyen van.
- Figyi, segítsél már egy kicsit. Csak megoldjuk ezzel is... végülis nem olyan gáz, majd belejövök.

És a szangvinikus beletanul a saját szintjén, anélkül hogy leásna az utolsó fprint-ig. Ha elég kalandvágyó, ki fogja próbálni és ha már odáig jutott, nem fogja feladni; még ha le is dúrja néha, mindig kipróbálja az újdonságokat. A fórumokon lelkesen és fáradhatatlanul segít.

Ez a kategória az, aki ténylegesen el tudja mondani, miért is használj linuxot. Viszont ugyanebből a másik oldalon is vannak sokan, akik el tudják mondani, hogy hogyan maradj a W1nd0ws mellett és alakítsd át a saját ízlésedre.

Szóval szegény Linuxnak nem sok esélye van, hogy sok-sok embert győzzön meg arról, hogy telepítse fel.

Tehát, miért is használj linuxot? :-)

 Na jó, megpróbálom összeszedni, én mit gondolok.

0. Meg kell vallanom, az egész mit sem ér egy kis kalandvágy nélkül. Ha Te mentes vagy a kalandvágytól, csak akkor fogj bele ha van egy linuxot jól ismerő ember a közeledben. Komolyan.

1. Nos, mert lehet, hogy a Windows is "ingyen" van (azaz OEM-ként előtelepítve adják amit nevezhetsz ingyenesnek, persze sosem lesz az), és sok ingyenes vagy akár opensource szoftvert is letölthetsz hozzá, de alapvetően a Windowsos szoftverek arra rendezkedtek be, hogy Neked fizetned kell, ha törvényesen akarod használni őket.

1.1 Az ingyenes szoftverekhez Windows alatt ugyanúgy nem fog járni támogatás, mintha Linuxot használnál. Akkor miért ne azt az operációs rendszert használnád, amin nagyrészt fejlesztik őket? Arra jön ki a legtöbb újítás.

1.2 Azok a szoftverek, amelyekért fizetsz, lehet hogy nem vagy csak részlegesen vagy instabilan mennek Linux alatt. Ebben az esetben keress alternatívákat, és máris spóroltál. Ha nincs alternatíva sem, akkor vizgsáld meg, hogy tényleg annyira nagyon kell Neked a program. Ha a válasz egy határozott igen, akkor a Linux nem való Neked.

2. A Linux és a többi alternatív operációs rendszer erősíti a versenyt és a vállalkozószellemet. Gondolj bele, ha nem lenne Firefox, még mindig IE6-ot használnánk! Hiszen a Microsoft többször kijelentette, hogy a multitabos böngésző baromság. De az IE7-be valahogy mégis belecsúszott ez a fícsör... és nem kell kizárólag Linuxot használnod, elvan a Windows mellett is - adj esélyt.

3. Egy figyelmetlen felhasználó képes bármikor tönkretenni a gépét, eltüntetni a nagyon fontos dokumentumait, és beszedni mindenféle vírust és egyéb nyavalyát. Szerencsére egyre jobb a Windows is ezen a téren, de egyszerűen nem lehet eléggé jó. Miért nem? Azért, mert ha a Linuxnál kiderül hogy valami nem igazán jó az alapoktól kezdve és van azóta jobb alternatíva, SZÓ NÉLKÜL (vagyis inkább flame-hegyek után... :-)) ki fogják hajítani a kódot. A Windows kompatíbilitása nagyon jó dolog, de ez egyben azt is jelenti, hogy újra és újra felbukkanhatnak ugynaazok a hibák, esetleg más formában. Egyszerűen az átláthatatlanság miatt...

4. Ott a közösség. Jó dolog valahová tartozni, elmenni sörözni stb. Ez a közösség persze lehet tánctábor is és nem feltétlenül számítógéphez kapcsolódó, tehát ez nem egy egyedülálló Linux fícsör, de egyforma szakmai érdeklődésű emberek könnyen kötnek barátságot.

5. Sokkal inkább esélyed van beleszólni a program fejlesztésébe, mint bármelyik kereskedelmi termék esetén (hacsak utóbbinak nem vagy nagy felhasználója). Ha meg tudod győzni az opensource fejlesztőket, hogy jó az ötleted, megcsinálják neked - ingyen. Ha ezért cserébe Te is teszel valamit, akkor jó csengésű neved lesz a közösségben. Mivel elismerést  csakis teljesítménnyel lehet szerezni, ezért egy egészséges versengés alakul ki...

Hát, ennyi. Ha ez kevés, akkor éppen az a kis kalandvágy hiányzik, ami ehhez kell. :-) Én azt látom, hogy a fiatalabb nemzedék oprendszere lesz a Linux: ők még iskolába járnak, tudják hogy mi az a versengés. Friss az agyuk a beletanuláshoz. Szeretnének közösséghez tartozni és abban kitűnni. És kalandvágyók is. Hajrá.

Folytatván jó hagyományaimat, márciusban is teszteltem egy Linux disztribúciót. Pontosabban, sajna nem tudtam végrehajtani teljesen; mivel ért egy picike meglepetés. Ez sajnos az én hibám, előre kellett volna gondolkodnom, engem is megvezettek a hiedelmeim.

Már régóta tervezgetem a Mepis nevű disztibúció tesztelését, és most, hogy a Distrowatch oldalon az első 10 között szerepel egy ideje, elhatároztam hogy belevágok. (Csak hab a tortán, hogy jelenleg Linux nélkül vagyok, különféle okok miatt.) Az aktuális verziója SimpleMepis 8.0 névre hallgat. A Mepis szintén a Debian-leszármazottak népes táborát gazdagítja (egyszer meg kellene rajzolni a Linuxok családfáját, legalább az ismert disztribekre, hiszen mindegyik kifejlődött valamiből. Például az Yggdrasil és a Slackware valószínűleg sok disztribnek őse.)

Meg kell mondjam, disztribúció már régen csábított ennyire a telepítés elvégzésére. :-) Ugyan volt egy apró problem, az "alapértelmezett" (amely a "desktopok 95%-án működik") és az "alternatív" (amelyet akkor válassz, ha az alapértelmezett nem megy) boot opciókat választva nem jutottam el a desktopig - ezek szerint az én laptopom A Kiválasztott rendszer, amely minden desktopok 1%-ba tartozik. ;-) Hozzátenném, hogy ez egy 6-7 éves Thinkpad, semmi extra hardver nincs benne. A probléma pedig az volt, hogy a grafikus bejelentkezés után nem jelentkezett be, és csak a ctrl+alt+backspace működött.

Szerencse, hogy választhatunk még egy rakás boot opció közül, nem bízták a véletlenre. A CD-ről bootolás a szokásos lassúsággal zajlott, elindult a kdm, majd elém tárult a KDE 3.5. Ezt nevezem érett grafikus felületnek! A szokásos KDE-s marhaságon (agyon bonyolított, 5 mélységű menü) kívül részemről minden nagyon a helyén volt, nagyon tetszett. Alapvető rigolyáimon hamar túl tudtam lendülni, beállítottam a control center-ben egy nekem tetsző témát, ezzel kicsit elvéve a KDE bazári csillogását. Onnantól tényleg minden szép volt és jó:

1. Nem próbált meg magától kapcsolódni a wifi hálózatra, de a beállító felületen simán és egyszerűen lehetett belőni.

2. Elindítottam egy fájlkezelőt; itt ugye ez még a Konqueror. Sokkal gyorsabb volt mint a KDE 3-as szériáinak korábbi kiadásaiban. Csak kíváncsiságból rákattintottam az "internet radio" linkre; behozott valami oldalt, és fél perc múlva a Dió Rádiót hallgattam - ehhez mindössze csak annyit kellett tudni, hogy az m3u-t az Amarok-kal kell megnyitni (ez miért nincs automatikusan belőve? Nem értem).

3. Minden működik, minden úgy működik ahogy azt az ember várja. Ugyan SMB megosztásokat nem teszteltem, NTFS partíciót felcsatolt szó nélkül, írásra. Azt vettem észre, hogy a KDE kioslave-je nem annyira szép és transzparens (azaz "felhasználó számára láthatatlanul működő"), mint a Gnome alatt, de nem kevésbé hatékony. És ne felejtsük el, hogy a Gnome 2.24+ verzióinak nem a KDE3-mal, hanem a KDE4-gyel kell versenyre kelljenek és a Gnome korábbi változataiban a gnome-vfs nem dübörgött olyan szépen, mint a gvfs. Nekem a lényeg végülis az, hogy távoli SSH és SMB könyvtárakat lássak sajátomként és ezt az alkalmazások is úgy kezeljék, mintha itt lenne a gépen. Ugyanez ha működik titkosított könyvtárakra, az még frankóbb... :-)

4. Apró példa a "minden az elvárt módon működik" dologra: Elkezdtem gyártani a képernyőmentéseket; az első képnek "mepis1.png" nevet adtam. A második lövésnél a screenshot készítő program automatikusan megajánlotta a "mepis2.png" nevet és így tovább; ezt a tudást a futtatások között is megőrzi. Szép.

5. Az Openoffice 3 a szokásos kicsit lassú elindulást produkálja, de CD-ről futtatva egyáltalán nem csodálkoztam. Az ikon készlet jól passzol a Mepis alapértelmezett ikonjaihoz.

A meglepetés akkor ért, amikor azt mondtam magamnak, hogy "na jó, nyomjuk fel, aztán meglátjuk mit virít a merevlemezen".

Ugyanis ekkor megpillantottam a disztribúció licensz feltételeit. Ez bizony nem Opensource, hanem egy cég tartja fent magának az összes jogot, "habár használ OSS programokat is". Én pedig nem szeretek egy USA-beli cégtől függeni a frissítések terén; főleg ha az általuk belefejlesztett plusz szoftverek forráskódját nem adják ki. Amerikában - legalábbis pletykaszinten - nagy hagyománya van az "árulkodós" szoftvereknek - névtelen adatgyűjtéstől a backdoor-ig bezárólag. Nincs kedvem attól rettegni, hogy mikor pontosan mi érkezik le a gépemre.

Ettől függetlenül az egyik legjobban összerakott disztrónak néz ki. A méreteiről, boot sebességről pedig telepítés híján nem tudok beszámolni. Így már remélem, a cím is érthetővé válik - az Opensource-nak csak illúzióját keltik. Sajnálom, hogy mostanában nem igen jönnek nekem össze ezek a tesztek, mert az Ubuntu annyira elburjánzott, hogy abból kicsi de kezes rendszert faragni lehetetlenség.

Pontozni, érthető okok miatt ezúttal nem fogok.

NoBe kérésére kezdtem el foglalkozni a témával. Tudom, azt mondtad hogy ne foglalkozzak vele, mert nem fontos annyira, de eszembe jutott, hogy sok helyen lehet alkalmazni azt a megoldást, hogy egy konfig fájlt szkripttel szerkesztünk - például ha webes felületet írunk.

(Ilyenkor sem érdemes például a /etc alatti dolgokat direktben írni a webroot alól futó szkripttel, de mondjuk ketté lehet választani, hoyg a webes alkalmazás egy adatbázisba ír, egy másik, esetleg magasabb jogokkal futó szkript pedig ezt az adatbázist figyeli és ha változás van, átírja a konfigot, esetleg újra is indítja a szolgáltatást ha kell.)

Persze NoBe nem akart ilyen webes felületet írni, de az elv kissé hasonló volt: végigmegyünk egy konfig fájlon, és csak egy adott részt cserélünk benne. Én az ilyeneket azért szeretem perlben leprogramozni, mert először is a perl minden általam ismert linuxon van (még beágyazottaknál is láttam!), tehát fut a legtöbb helyen, másrészről nekem az is fontos, hogy könnyen lefordíthatom ELF futtatható kóddá egyrészt a gyorsaság, másrészt pedig amiatt, mert nem szeretném ha belenyúlnának. :-) Hiszen az üzemeltető nem mindig egyezik meg a fejlesztővel.

Egy megadott sor cseréje

Legegyszerűbb eset, ha egyetlen sorra kell csak matchelnünk. Ha ez a sor nem választható el a többi konfig sortól egyértelműen, akkor viszont főhet a fejünk... Én nem szeretem a fájl leíró alapján való ellenőrzés nélküli felolvasást, viszont most mégis azt alkalmazom, az egyszerűség kedvéért. Megnyitjuk a fájlt, egyetlen while ciklussal végigmegyünk minden során. Ez a $_ változóba kerül bele, ami alapján remekül tudunk regexpelni. Keressük az app.load="akármi" sort, majd az akármit cseréljük le; egyelőre egy konstansra.

#!/usr/bin/perl

my $csere = "/home/bagoj/avi/0103.avi";
my $fajlnev = "jobfile.txt";
my $outstr = "";

open(IN,  "< $fajlnev") or die("$fajlnev nem nyithato meg: $!\n");
while( <IN> ){
    chomp;
    if(/^app\.load\(\"(.*?)\".*$/){
       $outstr.="app.load(\"$csere\");\n";
    }
    else{
      $outstr.=$_."\n";
    }
}
close(IN);
print $outstr;Látható, hogy lustaságom olyan mértékű hogy a fájlba mentést meg sem csináltam, hiszen az egész megoldható, ha így futtatjuk:

perl akarmi.pl > uj_jobfile.txtHárom sor cseréje egy könyvtár alapján

Kicsiben kezdtük, nagyban folytatjuk: Tegyük fel van egy könyvtárunk, amelyből felolvassuk az "avi" kiterjesztésű fájlokat. Ezután felolvassuk a jobfile-t, amit szeretnénk sokszorozni. Ezek után elmentjük a job fájlokat különböző fájlokba. Szedjük ízekre az erre készült szkriptet:

opendir(IND, $konyvtar) || die("Cannot open directory");
while( my $tmp = readdir(IND)){
    next unless $tmp =~ /^(.*)\.[aA][vV][iI]$/;
    push(@files,$tmp);
}
closedir(IND);Ez a rész, gondolom, elég egyszerű. Egy előre megadott könyvtárban keressük az .avi kiterjesztésű fájlokat (a kis- és nagybetűk akármilyen kombinációjában). Ha ilyet találunk, akkor beletesszük egy tömbbe a push() utasítással.

open(IN,  "< $fajlnev") or die("$fajlnev nem nyithato meg: $!\n");
while( <IN> ){
    chomp;
    push(@instr,$_);
}
close(IN);Ismét csak semmi nagy kaland - felolvasunk egy fájlt, és a sorait egy tömbbe tesszük bele, ezáltal a tömb egy-egy eleme a fájl egy-egy sora lesz, így könnyebb lesz majd sokszor végigmenni rajta (hiszen a job fájlt sokszoroznunk kell annyiszor, ahány avi-t találunk a könyvtárban).

A jobfájlban három helyen láttam, hogy csereberélni kell: a betöltésnél, a feliratfájlnál és végül az elmentésnél. Feltételezem, hogy a feliratfájl, illetve az elmentett .mp4 nevei meg fognak felelni egymásnak. Ezeket egy egyszerű regexpes cserével oldom meg:

$subfilename =~ s/\.avi/.srt/g;A fájlnévben lévő ".avi" sztringet cserélem ".srt"-re. Ez nem ANNYIRA jó megoldás, mivel pl. a "ultimate.aviator.avi" nevű fáljnévből "ultimate.subator.sub" lesz. Ha valaki ezzel házi feladatozni szeretne, gondolja végig, hogyan lehet ezt regexppel kivédeni. Ha saját kútfőből nem megy, akkor biggyessze a sorvége ($) jelet a keresőmezőbe... :-) Azaz

$subfilename =~ s/\.avi$/.srt/g;

Most már csak az marad, hogy meg kell találni a cserélendő részeket, kivágni a környékéről a többi, szükséges szöveget, kicserélni a sztringet, összerakni az egészet. A legbonyolultabb példa a feliratfájl cseréje, ezért ezen mutatom be. Így néz ki a sor, amit végülis cserélni kell:

app.video.addFilter("subtitle","_fontsize=18","_subname=/file/path/valami0301.srt","_fontname=/usr/share/fonts/truetype/msttcorefonts/arial.ttf","_charset=ISO-8859-2","_baseLine=.... stb. a sor vége nem lényeges már nekünk, csak annyiban hogy ott van. A regexpnél három dologra kell figyelni:

1. Hogyan határozzuk meg a cserélendő részt? Ehhez kellenek olyan fix részek, amelyekhez tudunk igazodni. Például ilyen a sor elején az "app.video.addFilter", ami azonosítja hogy most egy filter sor jön. De ez nem elég, hiszen vannak ugyanilyen kezdetű más sorok is. Fix karakterlánc még a "_subname". Ezzel már egyértelmű.
2. Találjuk el, melyek a megtartandó/cserélendő részek. Ezeket zárójelbe teszem, ezzel ún. visszahivatkozás mezőkbe másolódnak be, amiket tudok használni a továbbiakban. Ezek sorrendben a $1, $2, $3 ... $9 mezőkbe kerülnek be - ismerős a párhuzam az awk-val, remélem. Tehát a megtartandó részeket tegyük backreference-be! Ilyen minden információt tartalmazó rész, azaz a "subtitle", "_fontsize=18" illetve a sor teljes vége, ami az .srt után van.
3. Nagyon kell figyelni a mohó illeszkedésre! Mindjárt látjátok, hogy a .srt fájl névcseréjéhez úgy illesztek, hogy a _subname= és a legközelebbi macskaköröm közötti sztriget veszem. De mivel a sor végén van még egy rakás macskaköröm, a regexp alapértelmezésben a legutolsó macskakörömre fog illeszteni, azaz szeretne mohón minél több sztringet "beharapni". Ezt védem ki a (.*?) illszetéssel; ezt kell használni a sima (.*), azaz nulla vagy több tetszőleges karakter helyett.

if(/^app\.video\.addFilter(.*)_subname=(.*?)\"(.*)$/){A caret (^) a sor eleje, $ a sor vége. A (.*), (.*?) és az utolsó (.*) bekerülnek a $1, $2, $3 változókba. Ebből a $2 helyett az általunk generált fájlnevet írjuk be, a többit változatlanul visszaírjuk. Ekkor tehát a $1-ben ez lesz:

"subtitle","_fontsize=18","A $2 tartalma:

/file/path/valami0301.srtA $3-ban pedig a sor teljes további része, pontosabban egy macskaköröm kimarad hiszen azt felhasználtuk az illesztésre:

,"_fontname=/usr/share/fonts/truetype/msttcorefonts/arial.ttf","_charset=ISO-8859-2","_baseLine=...

Ha ezt összerakjuk, akkor ismét le kell írnunk, hogy "app.video.addFilter", hiszen azt "elhasználtuk", nem tettük bele változóba amiatt, mert azt fix részként használva illesztettünk. Ugyanez a helyzet a "_subname"-mel is.

Ha pedig olyan sor jön, amire nem kell illesztenünk, akkor egy sima "print"-tel kiírjuk.

Ezután már csak be kell zúzni a megfelelő nevű fájlba a $outstr-ben lévő eredményt:

open(OUT,  "> $outfile") or die("$outfile nem nyithato meg: $!\n");
    print OUT $outstr;
    close(OUT);

A teljes szkript:

#!/usr/bin/perl

my $konyvtar="/home/bagoj/avi/";
my $fajlnev = "/home/bagoj/jobfile.txt";
my $outstr = "";
my @files;
my @instr;

opendir(IND, $konyvtar) || die("Cannot open directory");
while( my $tmp = readdir(IND)){
    next unless $tmp =~ /^(.*)\.[aA][vV][iI]$/;
    push(@files,$tmp);
}
closedir(IND);

if($#files == -1){ die("Nem találtam egy avi fájlt sem.");  }

open(IN,  "< $fajlnev") or die("$fajlnev nem nyithato meg: $!\n");
while( <IN> ){
    chomp;
    push(@instr,$_);
}
close(IN);

foreach $onefile (@files){

    my $subfilename = $onefile;
    my $savefile = $onefile;
    my $outfile = $onefile;

    $subfilename =~ s/\.avi/.sub/g;
    $savefile =~ s/\.avi/.mp4/g;
    $outfile =~ s/\.avi/_job.js/g;
    $outstr = "";

    foreach (@instr){
        if(/^app\.load\(\"(.*?)\".*$/){
            $outstr.="app.load(\"$konyvtar$onefile\");\n";
        }
        elsif(/^app\.video\.addFilter(.*)_subname=(.*?)\"(.*)$/){
            $outstr.="app.video.addFilter$1_subname=$konyvtar$subfilename\"$3\n";
# app.video.addFilter("subtitle","_fontsize=18","_subname=/file/path/valami0301.srt"
        }
        elsif(/^setSuccess\(app.save(.*)$/){
            $outstr.="setSuccess(app.save(\"$konyvtar$savefile\"));\n";
        }
        else{
            $outstr.=$_."\n";
        }
    }
    open(OUT,  "> $outfile") or die("$outfile nem nyithato meg: $!\n");
    print OUT $outstr;
    close(OUT);

}


 Esetleg Perl guruk szépíthetnek a kódon, ha gondolják... :-p

 Ja, és a jobfile, amin dolgozunk, így néz ki (két nagyon hosszú sor volt, ezeket rövidítettem a végére írt "..."-tal. Bocs, de nem akartam ilyennel nyújtani a post hosszát):

//AD  <- Needed to identify//
//--automatically built--
//--Project: /home/norbi/.avidemux/jobs/valami0301.js

var app = new Avidemux();

//** Video **
// 01 videos source
app.forceUnpack();
app.load("/home/six/bin/avi/alma.avi");
//01 segments
app.clearSegments();
app.addSegment(0,0,39947);
app.markerA=0;
app.markerB=39946;

//** Postproc **
app.video.setPostProc(3,3,0);

app.video.setFps1000(23976);

//** Filters **
app.video.addFilter("mpresize","w=480","h=264","algo=0");
app.video.addFilter("addblack","left=0","right=0","top=4","bottom=4");
app.vide.addFilter("subtitle","_fontsize=18","_subname=/home/six/bin/avi/alma.sub","_fontname=/usr/share/fonts/truetype/msttcorefonts/arial.ttf","_charset=ISO-8859-2","_baseLine...

//** Video Codec conf **
app.video.codec("X264","2PASSBITRATE=384","188 00 00 00 00 00 00 00 00 00 00 00 00 28 00 00 00 1e 00 00 00 3c 00 00 00 0a 00 00 00 33 00 00 00 04 00 00 00 02 00 00 00 28 00 00 0...

//** Audio **
app.audio.reset();
app.audio.codec("aac",192,4,"80 00 00 00 ");
app.audio.normalizeMode=0;
app.audio.normalizeValue=0;
app.audio.delay=0;
app.audio.mixer("STEREO");
app.audio.scanVBR();
app.audio.resample=48000;
app.setContainer("PSP");
setSuccess(app.save("/home/six/bin/avi/alma.mp4"));
//app.Exit();

//End of scriptJó szórakozást... és köszi a jobfile-t, majd hasznosítom, az én telefonom is viszi az mp4-et... :-)

Nemsokára érkezik az Ubuntu 9.04-es verziója, a Jaunty Jackalope, a szarvas nyúl mitológiai alakja. Shuttleworth, a Canonical CEO-ja azonban máris bejelentette a 9.10-es kódnevét, ami "Karmic Koala" lesz. Engem egyelőre jobban érdekel, hogy mi lesz a Koalában, hiszen az frissebb újdonság, ezért utánanéztem, amennyire lehetséges. Mit várhatunk tehát októbertől?

Változások a desktopon

A Fedora9-be került bele tavaly április környékén a "kernel-mode setting" (KMS), amelynek lényege, hogy a video mód beállítása a felhasználói térből a kernelbe kerül át. Ezáltal gyorsabbá válik a video mód beállítás, tehát a képernyő kevésbé fog villogni váltáskor, jobb lesz a suspend/resume, megbízhatóbban levet a virtuális terminálok között váltani stb. Ehhez a jelenleg nagyrészt X.Org alatti kódokat portolják be a kernelbe.

Kérdem én, égető szükségünk van erre? Jó, a boot képernyő biztosan szebb lesz, de én speciel a legkevésbé a boot képernyőben szeretnék gyönyörködni. Jobb lenne, ha ehelyett a gyorsan betöltődött, bugmentes desktopomat tudnám használni... márpedig hibákból rengeteg van az Ubuntuban, akár olyan is amivel egy éve nem foglalkoznak. Miért nem a hibákat javítják?

Állítólag a 9.10-be várható a szokásos barna témán kívül még mások megjelenése is, valamint a desktop áttervezése. Persze jó dolog az újdonság, de remélem nem szállnak el, mint a KDE4...

Boot sebesség

A Jauntyban szeretnék elérni, hogy az EeePC 25 másodperc alatt induljon el - nem túl ambíciózus, hiszen ennél jobb eredményeket értek el mások. Merem remélni, hogy ennél tovább jutnak majd a Koalával... :)

Cloud computing

Szerver oldalon az elosztott rendszerekben próbálnak erősíteni - ennek előszele a Jauntyban is megjelenik majd. Elosztott, de kívülről egy szolgáltatásnak látszó, skálázható, virtuális számítógépek - nem rossz, de emögött is inkább azt látom, hogy a 2009-es év a cloud computing-ről szól, a Microsoft is ezt nyomassa, nosza nyomába szegődünk. Én például annyira szívesen látnám ezt az erőfeszítést a Samba szerverbe beletolva - milyen jó lenne ha egy teljes Windows 2000 szervert ki lehetne váltani. Úgy érzem, nem vagyok telhetetlen, nem 2008-as szervert mondtam. Hát igen, sok dologban tíz évvel le vagyunk maradva, lehet hogy a Canonical célja az hogy az új dolgokban hagyja ott a MS-ot.

Ezt lehet előre tudni. Remélem, a folyamatosan nehezülő, lassuló desktopot sikerül majd valahogy megreformálni, de sok reményt nem fűzök hozzá.

Vacilláltam, hogy most mi legyen, írjak-e évértékelőt mivel évet értékelni most rendkívül népszerű Magyarországon. A blog február 6-án lett egy éves - kicsit elcsúsztam az értékeléssel is, de év elején nagy a terhelés. Ezen felül legfeljebb egy kis statisztikát tudok mondani:

- Egy év alatt 88 hozzászólást írtam. Igyekeztem, hogy legalább hetente legyen egy, de ez nem mindig sikerült. Ennél többet, gyakoribb frissítést a jövőben sem nagyon tudok vállalni, maximum azt hogy nagyon nagy törések nem lesznek. Átlagban tehát több, mint másfél hozzászólás hetente - szerintem nem olyan rossz. Legrosszabb májusban és novemberben voltam, a legjobb időszak júliustól októberig, illetve áprilisban (valszeg kicsit bele is fáradhattam a sok postba, ezért is következtek rögtön a "legrosszabb" időszakok).

- Ti már jóval szorgosabbak voltatok, kereken 260 hozzászólással. :-) Tudom, hogy egy ilyen hozzászóló-szám egy Homár esetén egyetlen posthoz születik, de itt nincsenek provokatív kérdések, ráadásul a linuxos téma eléggé kicsiny rétegnek szól. Próbáltam mindenféléről írni, és nem egy hosszú sorozatot vinni végig mondjuk egy szerver telepítésről; de annak sem láttam értelmét hogy híreket vegyek át vagy fordítsak egy az egyben más site-okról, hiszen ilyen oldalakból sokat találtok. Bárhogyan is, köszi annak, aki figyeli az oldalt, mert emelkedő statisztika esetén én is szívesebben nekiállok, míg csökkenő esetén lefelé görbül a smiley-m.

- Erről jut eszembe: Legjobb nap szeptember 2-a, 170 db. látogatóval. A nagy átlag 40 és 120 között mozog, összesen 11884 látogatás volt.

Összességében, elég szerény ez a kis blog. Ha úgy gondoljátok, valami érdekes téma kimaradt, vagy valamiről többet kellene írnom, akkor ide írhatjátok 2010 február 6-ig. :-)