Az első, sikertelen kísérletemet követően nem adtam fel; sávszélességet és a rendszergazdáink idegrendszerét nem kímélve lezúztam két, azaz kettő darab DVD ISO fájlt a Frugalware, azaz a "takarékoslinux" terjesztésből. Ez még pornóból is sok lenne, ugye, de a frugalware oldalán azt javasolták, hogy ha egyáltalán nincs internet kapcsolat, akkor érdemes ezt leszedni. Mivel első alkalommal a proxy miatt döglött el a dolog, gondoltam ne latolgassunk, legyen meg minden. Ezt követően hozzá is láttam a telepítéshez. A kezdő boot képernyő nagyon látványos és megnyugtató, majd az ezt követő kék hátterű karaktergrafikus képernyő is jól kezelhető, főleg annak aki a régi RedHat terjesztésekkel kezdett (pl. nekem is).

A partícionálás után az első meglepetés akkor ért, amikor egy kérdést kaptam arcomba, hogy mostan csomag csoportok vagy egyes csomagok alapján óhajtok-e válogatni a telepítendők közül. Mivel nem vagyok jártas a Frugalban (hiszen első alkalom), inkább a csoportok alapján történő válogatást választottam; ami a bal oldalt látható formátumban zajlott. Ez az egész a régi Slackware telepítőkre emlékeztet engem (amúgy a Slackware még mindig ugyanilyen, legutóbb a 12.0-t próbálgattam... :-)). Úgy gondoltam, hogy legjobb ha mindent alapértelmezésen hagyok, hiszen nyilván van valami ajánlott csomagmennyiség; csak a KDE és XFCE4 csomagokat szedtem ki.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy 2008-ban már kényeztethetne egy kicsit jobban is a telepítő. Például előre eltárolhatnának pár tipikus alkalmazási jelleghez csomagokat (normál felhasználás úgymint web, email, chat, cd/dvd írás, office, víruskereső, zene/filmlejátszó és szép alapbeállítások; aztán valami power user, ahol mentőszoftver, pár alternatív alkalmazás is van; lehetne egy multimédiás feladatokra kihegyezett, meg egy szerver. Ja, hogy most elsoroltam lényegében az Ubuntu alapváltozatait? Hmmm, hát lehet hogy tőlük kéne jó példát venni.)

No mindegy, hasítottunk tovább, mégpedig az itt látható felületen. Ez teljesen korrekt, látszik hogy a csomagkezelő van felparaméterezve, de jól követhető a telepítés menete. Az mondjuk érdekes, hogy a "takarékos" Linux alap telepítés, mínusz KDE mínusz XFCE4 miért foglal el 3,6 Gbyte-ot... hát majd meglátjuk!

A csomagok felkúsztak; ezek után a GRUB telepítése (MBR-be tettem, szokásom szerint), majd root jelszó megadása, és egy első felhasználó definiálása következett. (A telepítőhöz hasonlóan kicsit ódivatú, hogy a rootnak jelszava van, de mindegy, sok helyen van még így.) Ezután még pár egyszerű kérdés jött:

• Egér típusa
• Képernyő felbontása és színmélység, majd ennek tesztelése

Ezek után gratulált a telepítő, majd kérte hogy szedjem ki a telepítő médiát. (De akkor mi a fészkesnek kellett leszedni MIND A KÉT DVD-t? Valamit nagyon félreérthettem.)

A reboot után nem sokkal az alábbi, valóban nagyon takarékos képernyő fogadott:

Nem egészen erre számítottam, megmondom őszintén! Azt hiszem, várok ezzel a Frugal telepítéssel még pár évet, hátha lesz belőle valami. Tényleg én kérek lassan elnézést, mert alap beállításokkal nem működött a dolog, de ez azért mosolyogtató. Egyetlen előnye, hogy nem vett el egy óránál többet az életemből... :-(

Nem gondoltam volna, hogy ma ilyen rövid postot írok. :-( Úgy gondoltam, megnézem a Frugalware terjesztést, amely magyar és sok jót hallottam már róla. A netes install elején még minden oké volt, nyelvet és billentyűzetet, majd mirrort kellett választani, és partícionálni. Mindez karakteres, de szépen kezelhető felületen zajlott. Azon az egyen csodálkoztam, hogy nem kérdezi meg, hogy használok-e proxy-t, aztán végülis ezen el is hasalt:

Mivel proxy mögött vagyok, nem igazán tudom, hogy hogyan folytathatnám a dolgot, mindenképpen le kell szednem a két DVD-t, ami viszont sokáig fog tartani és ez morcossá tesz. :-(

Sze'ntem menő dolog "saját linux terjesztést" gyártani, illetve egy meglévő linux terjesztést felhasználni arra, hogy az alapértelmezett alkalmazásokat mi határozzuk meg, majd ebből telepítővel ellátott livecd-t készítsünk.

Nincs szükségem az Ekigára, az Evolution levelezőre, a Transmission bittorrent kliensre, az f-spotra, az Eye of the Gnome-ra, a Totemre, a Sane-re... sorolhatnám. Kellene egy Thunderbird, egy mplayer, esetleg Skype. Mégis minden friss telepítéskor (ilyen mondjuk nem nagyon fordul elő a napi használatú gépen, hiszen mindig csak frissítek) ezeket az eltávolításokat és friss telepítéseket újra meg kell tenni. Wnidowsra léteznek eszközök, amelyekkel testreszabott telepítőt készíthetünk - akkor Ubuntura is kell lennie. Ez az ötletem aztán be is jött.

A könnyű út

Azért veszem előre a könnyű utat, mert aki amúgy se olvasná végig a postot, annak pontosan tökéletes a program, amit ajánlok. :-) Ez pedig a remastersys, amely csak Ubuntu, vagy abból leszármaztatott (*buntu, Mint stb.) terjesztésekre működik. A Klikit Linux terjesztés (amely egy Kubuntu + néme feltúrbózott tartalom) fejlesztői készítették ezt a varázslatosan konzseniális eszközt arra, hogy az izgalomtól sikongatva villámgyorsan készíthessünk futó rendszerünkről backupot vagy livecd-t. Értelemszerűen a backup később visszaállítható, bár ha jól olvasom, kell hozzá egy kis tudás... :-) Olyat még nem csináltam, de fogok.

Megjegyzések:
1. Más terjesztésre nincs ilyen? De, PCLinuxOS-re remasterme; a Mandriva alatt mklivecd néven fut hasonló. Az alapötlet a Mandrivás fiúktól jött.
2. De minek a rögös út? Hát, mert úgy tanul az ember, ha szív. :-)
3. Az ugye mindenkinek világos, hogy kb. dupla annyi helyre van szükség, mint az aktuális fájlrendszer. Kevesebb hellyel bele se kezdjünk...

A Remastersys ugyan nincs benne az alapértelmezett Ubuntu terjesztésben, de ez minket a legkevésbé sem fog zavarni:

bagoj@mycogen:~# echo "deb http://www.remastersys.klikit-linux.com/repository remastersys/" > /etc/apt/sources.list.d/remastersys.list && apt-get update
bagoj@mycogen:~# apt-get install remastersys
bagoj@mycogen:~# remastersys dist bagoj.isoMint látható, rootként dolgoztam. Ha a dist kulcsszót használjuk, akkor az elkészült live cd nem fogja tartalmazni a felhasználóinkat, tehát terjeszthető bárki számára. Ha viszont a backup kulcsszót használjuk, akkor figyelmeztetek mindenkit, hogy a felhasználók is át fognak kerülni! Tehát a dist-et leginkább egy friss telepítéssel érdemes elkövetni; a livecd-n egy custom nevű felhasználó jön ekkor létre, jelszó nélkül. A backup viszont át fogja vinni a saját beállításunkat, ami mindenképpen nagy fegyvertény tud lenni.

Az ISO elkészültével esetleg érdemes törölni a létrehozott ideiglenes fájlokat:

bagoj@mycogen:~# remastersys clean


 Ennyit a könnyű útról. :-) A nemrégiben elkészített rendszeren az ISO mérete mindössze 345 Mb lett (!!!). Most pedig leírom, hogy nagyjából hogyan kell ugyanezt kézzel megcsinálni (a program is hasonló elven működik).

(Ja, még egy megjegyzés: A menübe is bekerül a remastersys, de hiába kattintunk rá nem fog elindulni, csak parancssorból. Ennek oka, hogy a menüből a remastersys-gui-t indítaná, de annak fel kell tenni a zenity csomagot, ha még nincs fent; viszont ez a függőségeiben nincs benne.)

A rögös út

A livecd nem csak arra jó, hogy meg lehessen nézni előzetesen egy rendszert, mielőtt telepítjük, bár kétségkívül most a divat ezt mutatja. Régebben ezek a bootolható lemezek a rendszerek helyreállításában játszottak nagy szerepet, akár úgy, hogy valamilyen konfigurációs hibát állítottunk helyre, rosszabb esetben mentésből kellett visszarakni a rendszert. Mindez, úgy gondolom, ma is érvényes.

1. Egy livecd tartalmazza a teljes könyvtárszerkezetet, amit az elő rendszer; valamilyen tömörített fájlrendszeren (hiszen a méret eléggé kötött), általában ez squashfs.
2. Mivel a CD/DVD csak olvasható, létre kell hozni a memóriában egy fájlrendszert, amire a Linux tud írni; hiszen a /proc, /dev, /var és /tmp alá létre kell tudni hozni a fájlokat. Gondoljuk csak meg, hogy a livecd-k lehetővé teszik akár új csomag telepítését is (oké, hogy el fog veszni a kikapcsolás után, de van rá lehetőség), ehhez mindenképp hozzá kell engedni a felhasználót írásra a fájlrendszerhez. Erre találták ki a unionfs-t is, aminek összehozásával már próbálkoztam ([1] [2]) én is.
3. A júzernek, aki a livecd-t használja, lehet sokféle (akár egyszerre több) CD/DVD-olvasója - tudnunk kell kezelni a gyökér fájlrendszer megkeresésének problémáját, valamint a megfelelő kernel modulok betöltését. Ehhez természetesen a boot előtti boot módszerét, azaz az initramfs-t fogjuk használni, amiről feltünően sokszor szoktam én is beszélni, és amely már Münchausen óta ismert. Az initramfs biztosítja a legelső gyökér fájlrendszert, és biztos pontként szolgál. Jó, hogy feltalálták...

A livecd fájlszerkezete tartalmazza az élő rendszer teljes fájlrendszerét, tömörített állapotban. Ezen felül ott kell legyen egy grub konfiguráció, egy kernel, és az initramfs, amely a kezdeti bootot végzi; ez általában egy initrd.gz nevű fájl.

Szükség van néhány eszközre, ezeket telepítsük fel:

apt-get install mkisofs grub squashfs-tools linux-ubuntu-modules-$(uname -r)

1. Livecd könyvtárszerkezet létrehozása

Elkészítjük a könyvtárszerkezetet az élő rendszerből. Az initramfs legyártásához szükséges szkripteket megírhatnánk elölről, de miért tennénk, amikor mások megtették. A legnépszerűbb ilyen szkriptgyűjtemény a casper, amely ugyanezen a néven elérhető .deb formátumban is (le is fogjuk szedni). Ezek után már csak egy update-initramfs parancsra lesz majd szükségünk.

Első (igazi) lépésként elkészítjük a könyvtárakat, amiben dolgozni fogunk (ez egy chrootolt környezet). A squashfs helyére írhatunk ext2-t is, ha nem akarunk tömörítést, ekkor gyorsabb lesz a boot, de 90% hogy DVD-re lesz majd szükségünk. (Ext3-at értelemszerűen NE írjunk, aki ezt nem érti, kérem ne válassza a rögös utat). A WORK és CD változók csak azért kellenek, hogy ne kelljen annyit gépelni. :)

export WORK=~/work
export CD=~/livecd
export FORMAT=squashfs
export FS_DIR=casper

A livecd/casper, livecd/boot/grub, work/rootfs könyvtárak létrehozása:

sudo mkdir -p ${CD}/{${FS_DIR},boot/grub} ${WORK}/rootfs

Ezek után másoljuk le a fájlrendszerünket a ~/work/rootfs alá:

sudo rsync -av --one-file-system --exclude=/proc/* --exclude=/dev/* \
 --exclude=/sys/* --exclude=/tmp/* --exclude=/home/* \
 --exclude=/lost+found / ${WORK}/rootfs

Az érthető, hogy a /proc, /dev, /sys, /tmp, /lost+found könyvtárakat kihagytuk, hiszen ezekben olyan fájlok vannak, amit majd boot közben hozunk létre. A /home-ról mindjárt beszélek. De előbb: Ha a /boot (vagy egyéb, amelyre szükségünk van) partíciónk külön van, azt is le kell másolnunk. Példa a /boot lemésolására:

cp -av /boot/* ${WORK}/rootfs/boot

Értelemszerűen behelyettesíthetjük pl. a /var lekopírozására.

No és mi lesz a /home-mal? Mivel nem feltétlenül akarjuk az összes felhasználónkat belemásolni a livecd-be, ezért a vak másolás helyett gondolkodjunk; először tegyük át csak a számunkra fontos beállítsokat:

sudo cp -rpv --parents /home/bagoj/.mc/ /home/bagoj/.config/ /home/bagoj/.mplayer/ /home/bagoj/.mozilla/ /home/bagoj/Desktop  ${WORK}/rootfs/etc/skel

Az /etc/skel alatt vannak azok a fájlok ugyebár, amelyeket az újonnan létrejövő felhasználók home könyvtárába a Linux bemásol, azaz ezek lesznek az alapértelmzetett beállításai. Ezzel igen sokat el lehet molyolni, én most ugrok a következő lépésre, ami a chroot környezet létrehozása, amiben a beállításokat véglegesítjük:

mount -o bind /dev/ ${WORK}/rootfs/dev
mount -t proc proc ${WORK}/rootfs/proc
chroot ${WORK}/rootfs /bin/bash

Azért egy pillanatra ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy mennyire egyszerű egy működő linuxot készíteni egy másik linuxon belül. :-) Node dolgozzunk tovább, az alábbi csomagokra szüksége lesz a livecd-nek (az ubiquity az a livecd telepítő; ha nem akarjuk hogy telepíteni lehessen a livecd-nket merevlemezre, kihagyhatjuk, de szerintem nem érdemes). Nyilván itt még bármi mást is telepíthetünk:

apt-get install casper discover1 xresprobe ubiquity
depmod -a $(uname -r)
update-initramfs -u -k $(uname -r)


 Az initramfs (ez már casper-es lesz!) legyártása után eltávolítjuk a /etc/passwd fájlból a rendszerbe felvitt, nem rendszerszintű felhasználókat. Erre jó alkalmat ad, hogy a system felhasználók id-je 1000 alatti, utána jönnek az interaktív felhasználók; úgyhogy egy kis szkriptet fabrikálunk erre:

for i in `cat /etc/passwd | awk -F":" '{print $1}'`
do
        uid=`cat /etc/passwd | grep "^${i}:" | awk -F":" '{print $3}'`
        [ "$uid" -gt "999" -a  "$uid" -ne "65534"  ] && userdel --force ${i} 2>/dev/null
done

Ez értelemszerűen csak "gép a gépben", tehát a lemásolt linuxon fog történni, de azért ellenőrizzük le hogy biztosan a chroot környezetben vagyunk-e! Szükséges még néhány rendszerfájl eltávolítása, amelyek egy livecd-s környezetben problémát okozhatnak:

rm /etc/hosts /etc/hostname /etc/resolv.conf /etc/timezone /etc/fstab /etc/mtab /etc/shadow /etc/shadow- /etc/gshadow  /etc/gshadow- /etc/gdm/gdm-cdd.conf /etc/gdm/gdm.conf-custom /etc/X11/xorg.conf /boot/grub/menu.lst /boot/grub/device.map
apt-get clean
find /var/run /var/log /var/mail /var/spool /var/lock /var/backups /var/tmp -type f -exec rm {} \;
rm -r /tmp/* /root/* 2>/dev/null
[ -f "/etc/gdm/factory-gdm.conf" ] && cp -f /etc/gdm/factory-gdm.conf /etc/gdm/gdm.conf 2>/dev/null



(pl. a resolv.conf-ban vannak a DNS szerverek, ki tudja hogy ezek elérhetők-e majd minden esetben. Lehet, hogy más időzónában fogják használni, ezért a timezone sem maradhat. A gdm egyedi beállítások akadályozhatják a livecd autologinját stb.)

Hogy ne csak romboljunk, létrehozunk pár logfájlt, amire viszont szükség lesz:

touch /var/log/{dpkg.log,lastlog,mail.log,syslog,auth.log,\
daemon.log,faillog,lpr.log,mail.warn,user.log,boot,debug,mail.err,\
messages,wtmp,bootstrap.log,dmesg,kern.log,mail.info}

2. Ubiquity dolgai

Ahogyan írtam korábban, az Ubiquity használata opcionális - ez tudja telepíteni a livecd tartalmát a merevlemezre. Ennek megfelelő működéséhez szükség van két fájl előállítására, amelyek tartalmazzák a csomaglistát (a filesystem.manifest tartalmaz minden csomagot, és a filesystem.manifest-desktop csak a feltelepítendő csomagokat). Ezt az Ubuntu is nyilván ugyanígy csinálja. Tehát ezt a fejezetet csak akkor kell végigcsinálni, ha akarunk telepítőt!

dpkg-query -W --showformat='${Package} ${Version}\n' | tee ${CD}/${FS_DIR}/filesystem.manifest
cp -v ${CD}/${FS_DIR}/filesystem.manifest{,-desktop}
for i in 'ubiquity casper live-initramfs user-setup discover1 xresprobe os-prober libdebian-installer4'; do sed -i "/${i}/d" ${CD}/${FS_DIR}/filesystem.manifest-desktop; done

3. Kilépés a chrootból

Ezután exit-tel lépjünk ki a chroot-ból, készen vagyunk.

4. A Livecd előkészítése

Megvan a könyvtárszerkezet, most a kis összefoglaló szerint előkészítjük a CD bebootolásához szükséges kernelt és initrd-t.

cp -vp ${WORK}/rootfs/boot/vmlinuz-$(uname -r) ${CD}/boot/vmlinuz
cp -vp ${WORK}/rootfs/boot/initrd.img-$(uname -r) ${CD}/boot/initrd.gz
cp -vp ${WORK}/rootfs/boot/memtest86+.bin ${CD}/boot


 Ez a harmadik sor nem igazán feltétlenül szükséges; csak arra kell hogy a livecd-vel (az Ubuntu livecd-hez hasonlóan) tudjuk a memóriát is tesztelni. Mivel én ezt jó dolognak tartom, belerakom. Umountoljuk a chroot miatt felmountolt könyvtárakat:

umount ${WORK}/rootfs/dev ${WORK}/rootfs/proc

...majd készítsük el a squashfs fájlrendszert a könyvtárszerkezetünkből:

mksquashfs ${WORK}/rootfs ${CD}/${FS_DIR}/filesystem.${FORMAT}

Másoljuk a Grubot a helyére:

cp -v /usr/lib/grub/i386-pc/stage2_eltorito ${CD}/boot/grub


 Megjegyzés: igazából ez az utolsó sor elég Ubuntu- és PC-specifikus lett. Szebb, ha a következő sort alkalmazzuk:

find /boot /usr/lib/grub/ -iname 'stage2_eltorito' -exec cp -v {} ${CD}/boot/grub \;

és akkor máris platformfüggetlenek lettünk.

Most meg kell szerkesztenünk a grub menü fájlját. Ehhez mindenki alkalmazza a kedvenc editorát; én a vi-t fogom. A lényeg, hogy a következő kerüljön a ${CD}/boot/grub/menu.lst fájlba:

default 0
timeout 20

title                Linux inditasa grafikus modban (alapertelmezett)
kernel                /boot/vmlinuz BOOT=casper boot=casper persistent rw quiet splash
initrd                /boot/initrd.gz

title                Linux inditasa Safe modban
kernel                /boot/vmlinuz BOOT=casper boot=casper xforcevesa rw quiet splash
initrd                /boot/initrd.gz

title                Linux inditasa szoveges modban
kernel                /boot/vmlinuz BOOT=casper boot=casper nopersistent textonly rw quiet
initrd                /boot/initrd.gz

title                Memoriateszt
kernel                /boot/memtest86+.bin5. Az ISO fájl legyártása

Először is készítünk egy md5 fájlt, amely a többi fájl ellenőrző összegét tartalmazza, így könnyen ellenőrizhető, hogy megsérült-e valami a lemezen. Ezután pedig legyártjuk az ISO fájlt, amelyet utóbb kiírhatunk tetszőleges programmal:

cd $CD && find . -type f -print0 | xargs -0 md5sum | tee ${CD}/md5sum.txt
mkisofs -b boot/grub/stage2_eltorito \
-no-emul-boot -boot-load-size 4 -boot-info-table \
-V "Bagoj Linugz" -cache-inodes -r -J -l \
-o ~/live-cd.iso $CD

A "Bagoj Linugz" helyére tetszőleges szöveg helyettesíthető (betartva az ISO9660 szabályait). :-)

6. Takarítás

Ha kipróbáltuk a CD-t (VMWare, Virtualbox, qemu...) és minden faja, akkor letörölhetjük a munkakönyvtárainkat:

rm -r ~/work ~/livecd

 Talán ez az út sem olyan rögös, nemigaz? ;-)

Figyelem! Ennek a cikknek van folytatása. Ha érdekel a téma, kérlek a következő részt is olvasd el itt. Köszönöm! - Bagoj

Elmesélek egy tanulságos kis történetet, amelynek konklúziója az lesz, hogy az Ubuntuból egyszerűen nem lehet mini linux terjesztést faragni, még ha belegebedünk sem. Ez sosem fog működni régi 433Mhz-es PII gépen rendes sebességgel.

A terv:
1. Telepítsünk egy csak parancssoros Ubuntu terjesztést, hogy elkerüljük a rengeteg, nekünk nem kellő szoftver feltelepítését.
2. Tegyük fel a minimális darabszámú csomagot, ami még használható X felületet ad.
3. Telepítsük fel az LXDE Ubuntura fordított változatát. Ez ugye egy GTK alapú, de a Gnome-nál sokkal kisebb, pehelysúlyú desktop környezet.
4. Telepítsük fel az alkalmazásokat, amelyekre szükségünk van.
5. Mérjük le az eredményt, és vessük össze egy alap Ubuntu telepítéssel. (Természetesen az előzőleg felrakott linux is Ubuntu, csak nem az ubuntu-desktop csomagokkal, hanem saját összeállításban.)

Az egész terv arra épül, hogy nem kell semmit lefordítanunk, buherálnunk, csak és kizárólag az Ubuntu csomagkezelőjét kell használnunk.

Előkészülés

Hogyan tudunk csak parancssoros felületet telepíteni? A live cd-ről semmiképpen. Az alternate cd-ben nem vagyok biztos, de nem emlékszem ilyenre. A szerver cd nem jó, mert azzal utólag foglalkozni kell (kernel csere stb). Úgyhogy utolsó ötletként az Ubuntu minimal ISO-t töltöttem le. Tudni kell erről, hogy bár csak 9,5 megabájt, a telepítéskor húz le minden csomagot a gép a netről, tehát erős internet vonal szükségeltetik. Viszont cd-ről telepítve az azóta frissült csomagokat amúgy is le kéne húznunk, így ez megvan egy lépésben, tehát én ezt léptem meg.

Frissítés, a legfrissebb mini-ISO-k: Maverick Merkaat (10.04) 32-bit Maverick Merkaat 64-bit

Telepítés

A cd-ről bootolva, amikor megjelenik a boot prompt, be kell gépelni hogy cli és enter. Nyelvválasztásnál Hungarian, majd NE detektálja a billentyűzetet, kétszer enter az automatikusan felajánlott magyar kiosztáson (mármint ha nekünk ez kell, ha valaki még 101 gombosat használ, akkor válassza azt természetesen). A gépnév, illetve a tükörszerver kiválasztása után a partícionálás következik. Az egyszerűség kedvéért én a "telepítővel segített partícionálás"-t választottam; ha nem tesztelek akkor nekem így szoktak lenni:

Partíció Méret
/boot    kb. 100-150 Mb
/        kb. 6-8 Gb
/var     10 Gb körül
SWAP     kb. a RAM fele
/home    az összes többiHogy miért ezt használom? A külön boot partíciót még megszoktam régről, amikor a merevlemezek mérete miatt szükség volt rá, igazából ma a grub rendszerbetöltő korában nem érdekes. A /var partíciót azért rakom külön, mert 2x is megszívtam azzal, hogy a logokkal teleíródott a / partícióm és a linuxom behalt, mert nem tudott hová írni. Ez nem fordulhat elő, ha külön van a / és a /var, legfeljebb a logolás áll meg amit rövid úton észreveszek. A /home külön szedésére azért van szükség, hogy az adataim változtatása nélkül akár újratelepíthessem a linux rendszert (ilyenkor a /home-ot meg kell adni hogy változatlanul hagyom de csatolja fel).

Ezek után elkezdi feltúrni az alaprendszert. Itt egy kis szabad elfoglaltság következik, én itt szoktam Bagojnét megkérdezni, hogy "és milyen napod volt?" :-) Ezután a felhasználói név és az időzóna megadása következik, és kész is.

Telepítés

Mint az a reboot után kiderül, a gép tényleg csak a karakteres felületet birtokolja. :-) Lépjünk be, majd adjuk ki:

sudo bash (kérni fogja a jelszavunkat)
echo -e "deb http://ppa.launchpad.net/lxde/ubuntu hardy main\ndeb-src http://ppa.launchpad.net/lxde/ubuntu hardy main" > /etc/apt/sources.list.d/lxde.list && sudo apt-get update(Mint az közismert, imádom a hosszú egysoros parancsokat... :-))

Ezután leszedtem a számomra elengedhetetlen csomagokat:

sudo apt-get install xorg roxterm gksu gdm lxde human-icon-theme hicolor-icon-theme dbus-x11 mplayer-nogui brasero gimp firefox flashblock flashplugin-nonfree mozilla-firefox-locale-hu-hu mozilla-imagezoom mozilla-mplayer myspell-hu thunderbird thunderbird-locale-hu thunderbird-quickfile pidgin unrar mc uswsusp unzip zip sun-java6-plugin

A felbukkanó kérdésre, miszerint telepíteni akarjuk-e a nem aláírt csomagokat, én igennel feleltem. Ezek után ismét következhet Bagojné szórakoztatása...

A telepítés végeztével nincs szükség újraindításra, egy sudo /etc/init.d/gdm start megteszi, és már be is jelentkezhetünk.

Lesz még egy hibaüzenet, amelyben a gdm panaszkodik, hogy nem találja az alapértelmezett, Human nevű skint, ezt nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül (belépés után a Beállítások/Bejelentkező ablak indításával a Local fülön át lehet állítani bármire). Én még az alapértelmezett nouveXT ikonkészletet vissza szoktam állítani a Human-ra (ezért is telepítettem fel az imént), a Beállítások/Megjelenés programban.

Még a gdm-ben átnyomtam az alapértelmezett nyelvet Magyarra, az alapértelmezett Sessiont LXDE-re (a kis legördülők segítségével). Ekkor még jön két kérdés, hogy ezeket tegyük-e alapértelmezetté, amire a válaszom az volt, hogy igen.

A többi már testreszabás kérdése, amivel ebben a postban nem foglalkozom, csak a végeredménnyel:

Eredmény

Helyfoglalás: 1,3Gb 1,0Gb

Csomagok száma: 609 darab

A boot idő a szokásos, maga az ablakkezelő meg a desktop environment nagyon gyors, de az alkalmazások ugyanazok, mint amiket eddig megszoktam. Ez tehát nem egy végső megoldás, de remélhetőleg ezt a kis írást tudja valaki hasznosítani.

Az egész sztorinak még nincs vége, a következő postban azt mesélem el, hogy az összeálmodott csomagjainkból hogyan készítsünk egyedi live dvd-t, amelyet aztán tetszőleges számban terjeszthetünk a haveroknak. :-) Hiszen nagyjából mindenki azon nyavalyog, hogy "jó, jó ez a distro, de ha belerakták volna még ezt és kihagyták volna x-et, akkor lenne tökéletes". A folyt.köv.-ben (reményeim szerint) megvalósítjuk.

UPDATE: Felraktam még az msttcorefonts csomagot is, "jó az ha van" alapon:

sudo apt-get install x-ttcidfont-conf msttcorefonts

És egy apt-get clean után már csak 1004Mb a foglalás.

Régi rigolyám az operációs rendszerek megjelenése, designja. Hogy miért? Mert még egy gyengébb képességű oprendszert is simán el lehet adni a megfelelően kiválasztott, vonzó megjelenéssel. Ez az eladás nem feltétlenül pénzben jelentkezik, lehet ez népszerűségi mutató is.

A megjelenés erőteljesen meghatározza az első benyomást, de legalább ilyen fontos az ergonómia, azaz az egységes és könnyű kezelhetőség, átláthatóság elősegítése. Ha egy vonzó megjelenésű oprendszerről kiderül a későbbiekben, hogy nehézkesen kezelhető, akkor jön a "nem ilyen lovat akartam" feeling, meg az anyázás.

Mindkét felsorolt kategóriában szoktak előzetes terveket, ötleteket elkészíteni egy-egy újabb OS verzió előtt, hogy lássák, a felhasználók mennyire harapnak rá egyes dolgokra (ugyanilyen okokból vannak pl. a gyártók által neves rendezvényeken bemutatott koncepcióautók is, ugyebár). Most utánanéztem az Ubuntu 8.10, alias Intrepid Ibex (azaz "Rettenthetlen kecske") terveinek; hiszen a megjelenő újdonságokról már 1000+1 blog beszámolt, arra én nem fogok kitérni. Jöjjenek viszont a képernyőtervek! Kíváncsi vagyok, kinek melyik tetszik?

Aki nézegetett képernyőterveket, az láthatta, hogy az Alpha3-ban megjelent egy új, a narancsnál szerintem sokkal érdekesebb barna téma, aztán sajnos visszatértek a "jól bevált" narancshoz. Kár. Nekem ez a stílus nagyon bejött.

1. Ami már egy kissé sok

Valljuk be, ami jól néz ki egy weboldalon esetleg, az napi használatban idegesítő is lehet. Ez a véleményem a túl csillogó ikonokról/ablakokról is. Szerintem ez 10-ből maximum 4-es, azt is a sok belefektetett munka miatt.

Az alsó menü még csak rendben van, meg amúgy a Számítógép/Alkalmazások/Dokumentumok/Emberek felosztás felül, de az elképzelés nálam nem annyira nyerő.

2. Kávé, tejjel

A Café Con Leche téma már kicsit emberibb, de valahogy nem igazán áll össze. Legyen öt pont a tízből.

Az a gond, hogy van itt kék, fehér/szürke, meg sötétbarna, ami nekem valahogy nem jön össze.

3. Jó kis sötét

A Good Dark téma alapvetően még nem is lenne rossz, de ez a kontrasztváltás az alapszínek és a felugró menük/ablakok között nekem nem tetszik. A szerző készített egy GDM bejelentkező felületet is, ami egy az egyben a Windows XP másolata... 10/5

4. Izzó kecske :)

Ez a téma végre már olyan, hogy kezd tetszeni. :-) A barnával ez a sárgás szín egészen jól együtt van, és alapvetően meleg hangulatot sugároz, mégis elég sötét ahhoz hogy esténként ne folyjon ki a szemem a sok nézéstől. Ha ezt használnám, akkor a Firefox alapértelmezett háttérszínét is ehhez állítanám (bár lenne ahhoz is téma). 10/7

5. Por es homu vagymuk

A Dust téma tetszett összességében a legjobban. Remélem, bekerül az Ubuntus témák közé, de ha mégsem, én akkor is ezt fogom használni, mert nagyon szép és egységes. A szerző még a Firefoxhoz is készített egy témát, ami igen dicséretes, hiszen egységesen néz ki a desktop, nem olyan összetákolt jellegű a külalak. (10/9)

Szép, nem? És letölthető...

Ami a GDM bejelentkező felületét illeti, én már régóta morgok emiatt, mert annyira lehetetlenül unalmas és nincsenek igazából jó kiegészítű témák sem hozzá. Most sem sikerült semmi különös áttörést hozni, átdolgozták a face browsert (ez az, amikor kis ikonkára egyet kattintva "beírhatjuk" felhasználónevünket); arra is gondolva persze hogy ha túl sok a megjelenítendő kép, akkor váltson vissza a "normál" bejelentkező ablakra.

Nem vagyok elájulva a dologtól... :-(

Mi lesz ezen felül? Némiképp módosított, de nagyon hasonló ikon téma. Talán átkerülnek a Red Hat Liberation betűkészletek. Vannak elképzelések a boot logó megváltoztatására is (nekem legjobban az a végtelenül egyszerű megoldás tetszene, hogy a boot logó az indítás készültségi fokának megfelelően felülről lefelé apránként jelenne meg (tehát progress barként  a logó szolgálna). Ezt használják asszem a Mac gépeken is, akik pedig szintén kölcsönözték valahonnan.

Ennyit a nyálcsorgatásról. :-) Nemsokára valami komolyabbal fogok jelentkezni.