Szevasztok...

Ez itt Bagoj úr blogja.
Régi hozzászólások keresése....0%...20%...40%...60%...80%...100%. Kész.
Régi hozzászólások feltöltése...0%...20%...-10%...100%. Kész.
Új design betöltése. Kész.

Jobb mint az új.

$~


Igen, a hardverekről lesz szó, pontosabban csak arról, hogy hogyan is lehet ezeket lekérdezni és valami kicsit értelmesebb formátumba (értsd: feldolgozható) elmenteni. A Micorfsot operációs rendszerében van a msinfo32.exe, illetve akinek az fapados, megveheti az Everest nevű programot (ez is magyar fejlesztés, hehe). Mit használjunk Leenugz alatt?

Konkrétan az Ubunturól fogok beszélni, ahogyan ez szokásom is, aki mást használ, az kénytelen lesz adaptálni a dolgot saját terjesztésére. Azért igyekszem nem túl specifikus lenni...

Már emlegettem egyszer a hardinfo nevű programocskát, amely nem csak megjeleníti a hardver információkat, de egyszerűbb benchmarkokat is tud futtatni (azért ne a 3DMark2008 színvonalára gondoljunk...).

Ugye, milyen jó a külseje? Itt aztán bőven van böngésznivaló. Ha ezt szeretnénk megtenni mondjuk papíralapon is, akkor generáljunk egy riportot...

A benchmark eredményeket nem csak saját gépünkre tekinthetjük meg, hanem összevethetjük más konfigurációkkal is, így az elvetemült buherálók sárgulhatnak, ha a szomszédnak 0,83Hz-zel gyorsabbra sikerült húzni a négymagos processzorát... ;-) 

Ami nekem külön nagyon tetszik, az az, hogy beállítható külön, hogy én megosztanám-e a saját eredményeimet a közösséggel, vagy csak befogadóként akarom összehasonlítani az eredményeket. Ez persze gombnyomásra szinkronizálódik, persze netkapcsolat megléte mellett.

Ugyanez parancssorban

Mi van, ha szükségünk van egy távoli gép hardver adataira, és nem tudunk grafikus alkalmazásokat futtatni? Konkrétan Szucsjoee kérte, hogy susogjam el, milyen alaplap van a gépben. Amiről - mi sem természetesebb - fogalmam nem volt, lévén már vagy 3 éve ki se nyitottam a házat... nosza, próbálkozzunk!

bagoj@altf4:~$ sudo lshw
[sudo] password for bagoj:
altf4
   description: Desktop Computer
   product: To Be Filled By O.E.M.
   vendor: To Be Filled By O.E.M.
   version: To Be Filled By O.E.M.
   serial: To Be Filled By O.E.M.
   width: 32 bits
   capabilities: smbios-2.3 dmi-2.3
   configuration: boot=normal chassis=desktop uuid=11223344-5566-7788-9900-1122334455667
 *-core
      description: Motherboard
      product: P4P800S-X
      vendor: ASUSTeK Computer INC.
      physical id: 0
      version: Rev 1.xx
      serial: MB-0012345678
    *-firmware
         description: BIOS
         vendor: American Megatrends Inc.
         physical id: 0
         version: 1005.001 (09/14/2004)
         size: 64KB
         capacity: 320KB

És így tovább és így tovább, hasonló részletességgel. Máris jól látható, hogy egy ASUS P4P800S-X-ről van szó. Mission accomplished!

Utóhang

Elkezdett érdekelni, hogy mégis, milyen csomagban vannak ezek a parancsok. Az lshw az lshw nevűben, a hardinfo pedig a hardinfo csomagban. Minő meglepetés...

Feltettem a 3.0-s, majd a 3.0.1-es FF-ot, járulékos dologként a Hardyhoz. Namost a beharangozott gyorsulásból én semmit nem tapasztaltam, sőt, már párszor úgy megette a RAMot a drága "kicsi" Vörös Panda, hogy az X meg sem tudott mozdulni, nagyon nehezen és kb. 10-12 perc türelmes várakozással le tudtam váltani konzolra és kilövögettem. Ehhez azért tudni kell, hogy az itthoni gépben 1,5Gb RAM van; és összesen futott egy Skype, terminál mc-vel, evolution és a FF három darab megnyitott tabbal. Szóva' azé ájjommá mög a mönöt!

Kíváncsi ember vagyok, feldobtam hirtelen egy Windowsos Firefox 3.0.1 magyart Wine alá, és néztem az eredményeket:

A wineserver pluszban még 2,4Mb-ot foglalt összesen, és nagy ritkán 1% CPU-t, de leginkább ez alatt, szóval nem igazán játszott bele a végeredménybe. Most akkor ha kínoznak, akkor se értem... két videó szimultán lejátszásánál a Windowsos FF még Wine alatt is lemossa a Linuxosat, de egy hírportál lerendereléséhez a Windowsosnak több RAM kell. Ugyanazok a verziók, a Linuxos angol, a Windowsos magyar. De leginkább az érdekelne, hogy miért eszi meg az összes memóriát az Ubuntus FF3.

(Csak hogy tisztázzuk: A windowsos FF-nél nem volt semmilyen extension telepítve, ezért a linuxosnál is letiltottam minden kiterjesztést. Remélem, a letiltás egyenértékű azzal, hogy nem tölti be a memóriába. Esetleg még meg lehetne nézni, hogy felrakom ugyanazokat az extensionoket és letiltom/nem tiltom le, de mindenesetre azonos körülmények között tesztelek.)

Ha valaki esetleg vitatná a biztonsági mentések szükségességét, annak még nem veszett el adata. De mivel ilyen ember nem nagyon létezik, rögtön bele is kezdhetünk abba, hogy milyen módon lehet megvédeni az adatokat: redundancia, azaz többszörözés.

Ez működhet sokféleképpen, pénztárcától függően: Lehet teljes szervereket tükrözni automatikus átállással (pl. a heartbeat segítségével), lehet merevlemez-alrendszereket vásárolni, amely biztosítja a redundanciát, köthetünk mi is merevlemezt RAID1/5/10-be, illetve aki nem szánja erre a pénzt, annak marad a rendszeres mentés. Habitustól függően ezt is lehet többféleképpen csinálni: Valaki egyszerűen a home könyvtárát menti, van aki partíciókat, és sokan a teljes merevlemezt - ez végülis szintén pénztárca függvénye, mert az zicher hogy venni kell párszáz DVD-t és egy polcot, amin ezek pihennek...

Hogy végülis rátérjek a lényegre: Van egy rakás szoftver, amikkel lehet mentést készíteni. Most azt mondom el, miért is körülményes a Partimage használata.

Ez a bizonyos programocska elérhető a Parted Magic bootolható CD részeként, és egy karaktergrafikus felületet nyújtva elkészíti a partícióink mentését. Képes távoli FTP site-ra, másik merevlemez-partícióra vagy CD/DVD-re menteni. Én ez utóbbit fogom elmagyarázni, mivel az FTP elérés egy otthoni felhasználó esetén nem tipikus, másik partíció meg sokszor nincs. A Partimage használata nem nagy kaland:

1. 1. Be kell bootolni a Parted Magic cd-ről,
2. 2. az XFCE felületen el kell indítani egy terminált, majd a PartImage-et (partimage néven fut)
3. 3. Ki kell választani a mentendő partíciókat, valamint a célt, amire mentünk (az "Image file to create/use" sorba a DVD meghajtót írjuk be, pl. /dev/hdd)
4. 4. A "Check for free space" NE legyen bekapcsolva, hiszen a DVD-n mit ellenőrizzen. A mentési méretnél ne adjunk meg 4Gb-ot, azt úgysem tudja létrehozni. Helyette állítsunk be 1Gb-ot, vagy 1,5Gb-ot (ekkor 4 vagy 3 fájlt tesz a DVD-re. Én 1Gb-ot szoktam beállítani, ilyenkor elvesztek kb. 500 megát, de mivel az a lemez legszélén, sérülékeny helyen helyezkedik el, én inkább vállalom ezt a veszteséget). Be kell még állítani a "Pause on volume changes" mezőt is, hogy szóljon, hogy DVD-t kell cserélni.

Gyüjjenek a problémák:

1. Tudni kell, milyen partícióink is vannak - azért ehhez már picit érteni kell a számítógépes tudományhoz
2. Tudni kell a DVD-meghajtó elérési útvonalát
3. A Partimage nem tudja lementeni a partíciós táblát (a partíciók információit) és a boot managert sem (ez utóbbit elméletben tudja, de nem fog működni); magyarul ha a merevlemezünk tönkremegy (és hát hiszen éppen ezért csinálunk biztonségi mentést!), akkor nem tudjuk teljes mértékben visszaállítani a rendszert: A partícióink egyesével meglesznek, de hogy mit hova kell visszaállítani vagy hogy hogyan is fog ez az egész bebootolni, az ismét nem egyszerű.

E'? Akkor mire is jó tulajdonképpen ez a Partimage? Hát arra, hogy kicsit szebb, mintha kézzel tarolnánk és tömörítenénk a partícióinkat, egy tetszőleges boot lemezről bebootolva. Viszont az összes probléma meg fog maradni. Végezzünk egy gondolatkísérletet!

Haha, már azt gondoltátok, hogy eltelik egy hónap tesztelés nélkül, ugye? :-) Természetesen még az ilyen elfoglalt, nyaralós hónapokban is próbáljuk tartani magunkat ahhoz, hogy új (vagyis számunkra új) dolgokat próbáljunk ki. A terítéken a mai napon a Sidux, aminek nevezetessége, hogy Debian SID-re és KDE-re (opcionálisan XFCE-re) épül. A tesztelt verzió a 2008.2-es, KDE3-as. Itt jegyezném meg, hogy a fejlesztők negyedévente adnak ki új verziót, szóval a frissítés gyakoribb még az Ubuntuénál is. Sajnos magyar változatot ne reméljünk; de az angol verzióval szerintem el lehet boldogulni.

Ez a terjesztés is elég mini, a letölthető ISO 417 (vagy 471? Késő van) megabájt, elég gyorsan lejön. A live cd és a feltelepített rendszer is nagyon gyorsnak tűnik, igazi tesztet nem tudtam még végezni, csak Virtualbox alá dobtam fel, de így is meglepő a mérés:

Telepített rendszer Grubtól KDMig: 00:43.60
KDM bejelentkezéssel együtt a teljes használatig: 01:03.46

Ez még így is gyors! Az alapértelmezett asztalunk:

 Ahogyan a KDE-től megszokhattuk, nagyon vonzó a munkaasztal, de nekem előjöttek a szokásos reflexek. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember előnyként éli meg, amit én itt fikázok, vagyis inkább szokatlannak látok, de akkor sem tudom megszokni. A képernyőmentésen is látszik, hogy ezeknek az ördöngős Siduxos fiúknak még ötszintű menüben is sikerül dolgokat elrejteni.  Kétségtelenül tisztelendő, hogy gyakoroltatják a pontos egérmozgatást, csak éppen az okát nem látom... Újabb screenshotokat raktam fel, hogy bizonyítsam magam számára, hogy a KDE már szinte átláthatatlanul sok beállítással rendelkezik és túl sok a lehetőség egy kezdőnek. Nem tagadom, ha egyszer sikerül minden beállítani, akkor már nem kell hozzányúlni, de első alkalommal eléggé visszarettentő a Gnome puritánsága után. Node épp ezért tesztelem a KDE-t, nem igaz?

Szóval a Kaffeine-től (alapértelmezett zene- és filmlejátszó, mint a Totem) nem tudtam olyat kérni, amit ne tudott volna. Táncol, zenét szerez, CD-t rippel stb. de a lejátszás közben a csúszka nem mozgott a filmmel együtt - remélem, azért másoknak működnek ilyen alap dolgok. Van ott a play, pause stb. gombok mellett két üres selectbox, amiről fogalmam sincs, micsoda, le lehet gördíteni de üres. Biztos jó valamire, de minek van ott ha nincs rá szükség? A következő, ami érdekes, a nagyon profi K3B CD/DVD író alkalmazás. Ez a kis menü a "new" alatt van - tessék megnézni, hányféle projektet lehet alapból indítani! Egy tapasztalatlanabb felhasználó azt se tudja, hova kapjon.

A következő screenshoton a Tálcánk testreszabhatóságát szeretném bemutatni - szerintem több, mint kimerítő.

Egyébként ha már a tálcánál és a menünél tartunk, a Sidux alapértelmezetten egy jó kis kompakt tálcát menüt ad, de a desktop wizardot lefuttatva (azt akartam elérni, hogy az ablakkezelés kicsit "gnómosabb" legyen: szimpla kattintás helyett dupla legyen, az ablak fejlécre duplakattra ne felgördítés, hanem minimalizálás legyen, új témát állítottam be) átvarázsolta egy dupla széles, nagy gombos, ronda tálcára, és a start menü is "becsúnyult", olyan lett, mint a Windows 2000 Start menüje. Szerencsére ezeket vissza tudtam állítani, és a beállítások logikus helyen találhatók, ami nagyon lényeges.

Amit nem nagyon értettem, az az, hogy (az egyébként nagyon korrekt) telepítő akkor miért GTK-s? Márpedig erről a screenshotról üvölt, hogy ez egy GTK alkalmazás. Engem ugyan nem zavart, és tényleg az eddigi legértelmesebb telepítő: még az elkészített konfigurációját is át lehet nézni install előtt (amiben lehetett látni, hogy hová és mit, milyen beállításokkal telepít). Install közben egy ablakban a gyakori problémás hardverekkel kapcsolatos jótanácsokat lehet olvasni, közvetlen linkekkel és a futtatandó programok neveivel (ilyenek voltak bizonyos wifi kártyák beüzemeléséhez hasznos tippek, illetve az örök sláger nVidia és ATI kártyák beizzítása stb.)

Ami nekem kicsit kényelmetlen és furcsa volt: a túl sok gomb, olyan legördülők amik egy elemet tartalmaznak vagy egy elemet se (ez pl. a telepítőnél is visszaköszön: választhatunk, hogy grub vagy grub legyen a boot loader) Ezen felül csakis dicséretben tudom részesíteni a feltelepítve 1,4Gbyte-os rendszert: minden benne van, amire csak szükség lehet, sőt, szerintem minden kicsit túl is van biztosítva, ezért pár programot le is lehet szedni, hogy karcsúsodjon a rendször. A Sidux még azzal is kedveskedett, hogy az install időt mérte, nekem ezzel sem kellett foglalkozni: 13:36:00 alatt került fel a rendszer, és ez is Virtualbox alatt történt.

Ja, még egy vicces, amin fel is kacagtam. El akartam indítani egy terminált, így hát a szokásos módon rákattintottam a tálcán a terminál ikonra. Egy felbukkanó menü fogadott:

Oh my God! Ez egy olyan KDE-dolog amit sosem fogok megérteni. :-) Az a Garfield képregény jutott eszembe, amikor Jon és Garfield a tanyán vannak a szülőknél, és ebédkor Jon anyja kérdezi, hogy rántott húst, sült húst, rakott húst, töltött húst vagy bélszínt szeretne? Mire Jon azt mondja, hogy nem tud választani, lehet hogy csak egy kis sütit enne. Erre a mamája: Jó, de almásat, fahéjasat, piszkéset, meggyeset vagy tököset? Segítséééég! :-)

 (Pszt! Szerintem a blog.hu szerkesztője az újabb és újabb fejlesztésekkel egyre rosszabb lesz. Most pl. 20 percig javítgattam a forráskódot, de csak nem akarja odarakni a képeket, ahová én akarom. Mindegy...)