Sokáig a Vmware egyeduralkodó, egyben fizetős volt a virtuális gép szoftverek között. Aztán egyrészt elérhetővé tették bizonyos részeit, másrészt az Innotek nevű cég is kirukkolt Virtualbox nevű termékével, aminek létezik OSE (Open Source Edition) változata, amely ingyenesen használható.

Virtuális gép: Képzeljük el, hogy a gépünkön belül újabb virtuális számítógépeket tudunk létrehozni. EZek párhuzamosan is futhatnak, így egy kis "gépfarm" is létrehozható. Ezek a gépek természetesen a valódi, fizikai gép memóriáját, diszk területét, hálózati csatlakozóját stb. használják, de egymásról és egyáltalán arról, hogy ők most virtuálisak, fogalmuk sincs. Egy virtuális gépre ugyanúgy operációs rendszert kell telepíteni, mindent beállítani. Egy ilyen gép bármikor megállítható, illetve folytatható a futása. A virtuális gépek számát csak a fizikai erőforrások korlátozzák. Így aztán több gépes hálózat is megvalósítható egyetlen erős gép segítségével. Nem érdemes 1Gb RAM és 8Gb üres tárterület nélkül hozzákezdeni...

Tök érdekesnek tartom, hogy a VmWare éppen a szerver változatot tette ingyenessé, ami szétválasztja a megjelenítést a futtatott gépekkel, azaz ezek a háttérben is szépen futnak, és rájuk lehet csatlakozni a konzollal, ha éppen akarunk. Ettől persze el lehet őket érni SSH-n, Terminal Services-en stb.-n keresztül, amit beállítottunk. Eközben a Desktop változat, amely fizetős, állandóan "megnyitva kell legyen", azaz a konzol bezárásakor a virtuális gép is megáll. Ez utóbbit biztosan több magán felhasználó használta volna, és ismerek is jópár embert akik az ingyenes helyett inkább a fizetős desktop változatot warezolják - hogy miért, abszolút nem értem. Ráadásul a server változatot tudjuk akár parancssorból is menedzselni...

A lényeg, hogy a virtualbox nekem egyszerűbbnek, kisebbnek, nem olyan enterprise-méretűnek tűnik, ami jobban megfelel otthonra, ezért azt használom. De azért vannak komoly problémái:

1. A nagy mellkassal hirdetett "seamless desktop" (amikor windowst virtuális gépben futtatva a linux asztalunkon keveredhetnek a linux és windows ablakok) nekem nem megy. Ha bekapcsolom a feature-t, akkor hol a linux, hol a windows desktopom látszódik, villódzik összevissza.

2. Elég gyakran produkál fagyást. Ilyenkor ez látszik:

3. Kernelcsere után mindig jó csomó idő, mire kirukkolnak a frissítéssel. Ugye ehhez a virtuális géphez is kell értelemszerűen kernel modul, hogy gyors tudjon lenni. De ha biztonsági frissítés miatt frissül akernel, akkor választhatok: inkább a régi kernel, vagy inkább nem tudok virtualboxot futtatni? Most épp ez a helyzet a 2.6.22-14 és 2.6.22-15 kapcsán. A vmware-nél legalább le lehet fordítani a modult magunknak...

Szóval távolról sem tökéletes - a VmWare nekem ilyeneket nem csinált, a seamless desktop (igaz, durva hackek kellettek, nem csak egy billentyűkombináció megnyomása) simán működött. Azt hiszem, most ismét megnézem, mit tud a vmware.

Nektek mi a véleményetek? Ki mit használ?

Mottónk alapján szinte kötelező érvényű, hogy minden hónapban bemutassunk egy "operációs rendszert". :-) Kicsit becsapósak vagyunk, hiszen ezek nagyrészt a GNU/Linux operációs rendszerek változatai (bár Szucsjoee nagyon igyekszik, írt ő már BeOS klónról és BSD operációs rendszerről is).

Mégis érdekes lehet, hogy egyes fejlesztők hogyan építik/legózzák fel a saját oprendszerüket, milyen alkalmazásokat, felületeket, megoldásokat választanak ki. Ebből egyrészt sokat lehet tanulni, másrészt látni lehet, hogy a Linux tényleg szinte tetszőlegesen összerakosgatható, harmadrészt pedig mindenki ki tudja választani a neki megfelelőt - a legjobb az egészben, hogy csak annak kötelező legózni, aki azt szeretné csinálni. :-)

Amikor kipróbáltam a TinyME terjesztést, azt hittem, bingo!megtaláltam azt a bizonyos kombinációt, amit legalább olyan megszállottan keresek, mint Morpheus Neót. Megvolt, de ismét elveszett. Atyaég, miről beszélek?! :-)

A Linugz történetében igen régen, emlékezetem szerint 1995 körül indult el a RedHat nevű terjesztés, amely nagyon sokáig ingyenes volt, bár egy komoly cég állt mögötte. Elsőként Slackware-t próbáltam életemben, de attól gyorsan el is ment a kedvem. A RedHat 4.2-t viszont megszerettem, sikerélményt adott, sikerült összehozni Novell és Windows hálózatokkal. Ez igazából nem is lényeges, szóval a RedHat fizetőssé vált, de közben lett egy Mandrake nevű francia terjesztés, ami először egy RedHat+KDE volt, majd szépen kinőtte magát és az is fizetős lett. A Mandrake alapján indult el a PCLinuxOS terjesztés, amely szintén manapság kezdett megerősödni. Ennek egy pici, régi gépekre szánt változata a TinyME. A feltelepített grafikus változat olyan 750M körül van, és eszeveszett gyors. Naná hogy fellelkesültem.

A TinyME tehát livecd terjesztésben tölthető le, ami azt jelenti, hogy csak be kell tenni a CD-t és újraindítani a gépet, és (persze ha be van állítva, hogy CD-ről bootoljon) anélkül kipróbálhatjuk a rendszert, hogy egy bájtot is a merevlemezre írt volna. Magyarul benyomást szerezhetünk, mielőtt határozunk. Nem csoda, hogy mostanában elég sokan követik ezt a módszert.

Pozitívumok:

1. Az elején nekem fogalmam sem volt, hogy ez a rendszer min alapszik, úgy szedtem össze a morzsákat. Ősei RPM alapú Linuxok voltak, így hát a TinyME is az - de mindezt kényelmesen, apt-get használatával! Ilyet még nem láttam, szépen össze van házasítva.
2. Van egy Control Center, amit még a Mandrake-ből örökölt a rendszer. Perl-GTKban van leprogramozva, egyszerű de mindent, tényleg mindent be lehet állítani. Azaz szinte semmihez nem kell parancssort használni, van grafikus beállítófelület, és még mindig csak 750Mb-ról beszélünk!
3. Az alkalmazások (az a kevés) elég jól vannak összekalapálva. Mindenből kicsi, lehetőleg önjáró és egyszerű alkalmazások: Asunder cd-rippelő, Opera böngésző, Sylpheed levelező, GFTP, EPDFviewer, Synaptic csomagkezelő, Transmission p2p alkalmazás. A Brasero CD/DVD-írót és a Gimp-et már én tettem fel. (Van ugyan egy cd/dvdíró alkalmazás, de igen furcsa; lényegében az egész parancssoros, de közben grafikus dialógus-ablakokat dobál fel egymás után. Nagyon szokatlan.)
4. Tényleg iszonyatosan gyors. A boot idő kb. 25 másodperc, viszont belépés után egy másodperc és bent van a teljes desktop, mindennel együtt.

Boot képernyő. Ha vmware-ben futtatjuk, akkor nekem csak a VESA mód (harmadik menüpont) működött.





























Boot után grafikusan állítható be a hálózat és egyéb alap beállítások:






























Látható pár alkalmazás a háttérben meghúzódva. Amit én nem tartottam túl értelmesnek, az a Nitrogene (háttérkép-manager) és az idesk (desktop ikonok kezelése) alkalmazása, amikor a pcmanfm mindezt tudja alapból is. Én ki is kapcsoltam mindkét alkalmazást, és beállítottam a pcmanfm-et.






























Illen egyszerűen lehet beállítani a dolgokat (ez most épp az lxapperiance alkalmazás, ami alapból az lxde része).






























Ami nekem nagyon pozitív volt, hogy a tűzfallal és biztonsági beállításokkal is foglalkozik a TinyME - hiába pici, a fontos dolgokról nem feledkeznek meg. Amúgy így néz ki a Control Center. (Alul a tálcán már látszik, hogy elkezdtem hegeszteni az ikonokat, némelyik hiányzik... :-))





























Opera és Gweled, egyik kedvenc játékom. :)






























Sylpheed és PCManFM.

Összességében nekem nagyon tetszett, koherens, jól használható és barátságos. Fel is telepítettem a laptopra, hogy élesben is meg tudjam nézni. Ahogy mondtam, pár alkalmazást feltettem pluszban, és nyomtam egy apt-get update && apt-get upgrade parancsot. A PcLinuxOS repóra csatlakozott, értelemszerűen, lefrissített pár programot, én meg is nyugodtam, hogy minden oké. Aztán sajnos azóta nem indulnak el a beállító grafikus programok, a Perl panaszkodik, hogy egy osztott library (.so fájl) nem jó verziójú. Szóval a saját upgrade-je agyoncsapta a TinyME-t.

Ez az utóbbi eset elég érzékenyen érintett, hiszen upgrade-elni kell, nincs kedvem biztonsági hibákat foltozatlanul hagyni a Perl programok kedvéért. Egyéb negatívumok:

1. Az okos és kicsi Opera biztosan nagyon jó, de a legújabb is elfelejti a proxy beállításaimat és rengeteg oldallal nem működik együtt (pl. pont a blog.hu is használhatatlan vele). Ráadásul a forróbillentyű-beállításai a közelében sincsenek az IE/Firefox vonalnak. Szóval nekem több vesződség van vele, mint haszon.
2. Nekem nem tetszik az alapértelmezett színvilág, ikonok, háttér stb. ezt le kell cserélni, de semmi gond végül is.

Verdikt: Remélem, ezt a bosszantó upgrade hibát ki fogják küszöbölni hamarosan. Egyébként nekem megfelel, egyelőre.

Béla kérése volt egy kis program, ami a könyvtárszerkezetről rajzol egy ábrát. Ez például igen hasznos lehet website-ok sitemap-jének megalkotásához, persze kis tuningolás biztosan kell hozzá; de ha SVG-be generáljátok le, akkor szépen Inkscape-pel editálni is tudjátok a végeredményt, és vektorosan akármekkorában el tudjátok menteni. ;-)
#!/usr/bin/perl -w

our @nodes;
our @edges;

sub rddir{
my $RelativePath = shift;
my $counter = shift;
if($counter>10){return;}
my @files;

  @files = <$RelativePath/*>;
  foreach $fajl(@files){
    if($fajl=~/^\.{1,2}$/){next;}
    $fajl =~ s/^.*\/(.*)$/$1/;
    if(-d $fajl){
        rddir("$RelativePath/$fajl",($counter+1));
    }
    $RelativePath =~ s/^.*\/(.*)$/$1/;
    push(@edges,"\t\"$fajl\" -> \"$RelativePath\"");
    push(@nodes,"\t\"$fajl\"");
  }
}

rddir(".",0);
print "digraph konyvtarak {\n\tnode [shape = box];rankdir=\"RL\";\n";
foreach $anEdge(@edges){print "$anEdge;\n";}
foreach $aNode(@nodes){print "$aNode;\n";}
print "}";Ha valaki esetleg tudna a kódon tömöríteni, azt külön értékelném...! :-) Szóval, a használata annyi, hogy le kell tenni egy fájlba, legyen mondjuk "dir2svg.pl" aztán
perl dir2svg.pl > output.dot
dot -o konyvtarak.svg -T svg output.dotA graphviz csomag még mindig kell hozzá! És Windows alatt biztosan nem fog működni, az egyszerűség kedvéért nem használtam a Perl opendir, readdir függvényeit, így kisebb a kód. ;-) Az eredményt pedig láthatjátok balra. Ahogyan a 9. sorból kiedrül, csak 10 mélységű könyvtárszerkezetet listáz, erre való a $counter változó. Ha nem tetszik, lehet növelni vagy csökkenteni. Ugyanúgy nem kezeli le a symlinkeket stb. szóval kis fejlesztés még ráfér.

Mindenkinek jó szórakozást!






















 

A jómúltkori csomagos post óta elkezdett rendesen foglalkoztatni az AT&T által fejlesztett Graphviz csomag, annak is a dot nevű programja. Ez az okos kis parancssoros alkalmazás egy nagyon egyszerű nyelven megfogalmazott szöveges fájlból képes grafikus formátumokat készíteni. Hogy rögtön belecsapjak a lecsóba, egy példával indítok:

A fenti rajz elkészítéséhez szükséges kód:
digraph elso_pelda {
    rankdir=LR;
    node [shape = doublecircle]; Alma Körte Szilva;
    node [shape = circle];
    Alma -> Körte [ label = "Almától körtéig" ];
    Alma -> Szilva [ label = "Almától szilváig" ];
    Szilva -> Körte [ label = "Szilvától körtéig" ];
    Narancs -> Banán;
    Banán -> Alma;
}Egyszerűségében is zseniális. A sallangokat elhagyva koncentráljunk a lényegre:

1. Ha éleket akarunk definiálni (gráfot nem ismerőknek: a nyilak), akkor "a -> b" alakban lehetséges.
2. A csomópontokat egyszerűen felsoroljuk. A példa picit túl bonyolult, hogy az ábra szebb legyen. Mindjárt egyszerűsítem.
3. A "rankdir" mutatja, hogy nem felülről lefelé, hanem balról jobbra szeretném vezetni a diagramot.
4. A kapcsos zárójelekben tulajdonságokat adunk meg. Ezek öröklődhetnek is, és addig érvényesek, ameddig felül nem definiáljuk őket. Ahogyan látjátok, először duplakör (doublecircle) alakú csomópontokat (node) határoztam meg, az utána megadott 3 node ilyen lett. Ezek után felüldefiniáltam szimpla körre, a maradék kettő már ilyen lett. Természetesen egyesével is megadhattam volna: "Alma [shape = doublecircle];".
5. A pontosvessző jelenti a sor/utasítás végét.

digraph basic {
    Alma Körte Szilva;
    Alma -> Körte;
    Alma -> Szilva;
    Szilva -> Körte;
}Mindenféle kavarás nélkül itt egy egyszerű kód. Így már gondolom, nem kell semmilyen magyarázat. A kódot mentsük el egy .dot kiterjesztésű fájlba, tegyük fel a graphviz csomagot, és adjuk ki:

bagoj@aranyhal~$ dot -o 0.svg -T svg pelda.dotHa egyszerűbb a PNG, akkor
bagoj@aranyhal~$ dot -o pelda.png -T png pelda.dotTud még Postscript, PCL, JPG és GIF kimeneteket is. Jöhet egy bonyolultabb dolog?

Ahhoz, hogy átlássam az algoritmust, ami szerint a dot dolgozik, még keveset foglalkoztam a témával. Ami a lényeg, hogy el tudja helyezni a csomópontokat és az éleket úgy, hogy azok között a legkevesebb átfedés legyen. Ha bekerül egy új csomópont, akkor átalakítja az ábrát (én ezt dinamikus fának hívom, majd matematikusok kiporolják a tollamat ezért). Ehhez a dinamikus ábra felépítéshez súlyozást állít fel a node-ok és az edge-ek alapján. Alapértelmezésben mindegyik node 1-nek számít, az edge-ek súlyozása többféle algoritmussal történhet, a legrövidebb út (shortest path) az alapértelmezett. Mindezt azért írom, mert az ábra felépítése (éppen azért, mert dinamikus) eléggé összevisszának tűnhet, ha az ember jobban belemélyed és felvisz nagy hirtelen vagy 500 csomópontot. Ilyenkor úgy látszik, mintha nem lenne beleszólásunk az ábra alakulásába. Pedig képezhetünk csoportokat és megadhatjuk azokat a node-okat, amelyek kihagyhatók a súlyozásból. Az első példánál maradva, csak épp egy picit változtatok és máris más az ábra:
A kód:
digraph elso_pelda {
    rankdir=LR;
    node [shape = doublecircle]; Alma Körte Szilva;
    node [shape = circle];
    Alma -> Körte [ label = "Almától körtéig" ];
    Alma -> Szilva [ label = "Almától szilváig" ];
    Szilva -> Körte [ label = "Szilvától körtéig" ];
    Narancs -> Banán;
    Banán -> Alma [constraint = false];
}Megadtam, hogy a Banán - Alma kapcsolat "alacsonyabb rendű", mint a többiek. Nézzünk a csoportosításra példát! Annyit kell megjegyezni, hogy a csoportok nevei "cluster"-rel kell kezdődjenek, különben nem fog működni! Ez a gyári működés, nem hiba. Beleteszek még pár apróságot is, saját örömömre... :-)
























digraph basic {
    node [shape = egg];
    Alma Körte Szilva;
    subgraph cluster_Alcsoport {
        label="Alcsoport";
        style=filled;
        color=lightgrey;
        Narancs [shape = box,style=filled,fillcolor=yellow,color="#CC9933"];
        Barack [shape = doublecircle];
    }
    Alma -> Körte [dir=both color="red:black"];
    Alma -> Szilva;
    Szilva -> Körte;
    Narancs -> Körte;
    Barack -> Narancs;
}Ugye, milyen egyszerű? És mert ilyen egyszerű, nagyon jól lehet programból is ilyen kimeneteket írni, ráadásul hierarchia megjelenítésére ideális, miközben nem hozza zavarba a körgráf sem, sőt ahogyan látható, több nyíl is mutathat ugyanazon két node között.
Innentől a lehetőségek végtelenek. Majd nekilátok szép ábrákat összehozni! Egyelőre a legnagyobb fegyvertény, hogy a kis tűzfalunk szabályrendszeréből sikerült egy ábrát előállítani, amin látszik, hogy ki honnan hova mehet. :-)

Mit mondjak? Halogattam a unionfs megvalósítást is, aztán amikor már tisztán látszott, hogy ebből nem lesz semmi, halogattam az írást is... meg is látszik a havi termésen - ez a negyedik post ebben a hónapban, pedig Joee is segített. :)

Nem vagyok az az ember, aki könnyen feladja a dolgokat, de ez a Unionfs és Ubuntu az volt. Odáig eljutottam nagyon hamar (amit anno írtam is anno), hogy egy kernel oops után bebootol, és teljesen jól működik a unioinfs része a dolognak, csakhogy

1. ne legyen kernel oops
2. amikor elértem az x-edik bootolást és ellenőrizni kellett a fájlrendszert, akkor valahogy úgy érezte, neki most az ext3 a "/" (tehát a kiinduló állapot), holott neki igenis a unionfs volt a "/". Ha futtatni akartam egy fsck-t az igazi "/"-re, azt mondta, hogy fel van mountolva; de nem volt a /proc/mounts alatt és ha umountolni akartam, akkor azt írta, hogy nincs mountolva. A boot scriptekhez meg nem akartam nyúlni, hiszen a lényeg az lett volna, hogy ne kelljen.

Lehet hogy most nem tűnök minden bagjok legjobbikának, de főleg miután egy mini-linux kísérletemen simán megoldottam a kérdést, úgy éreztem hogy nem érdemes több energiát keccsölni a dologba. Tanulságképpen, a mini-linuxon kb. így oldottam meg (ez nem csak a unionfs rész, hanem az egész boot script):
for x in $(cat /proc/cmdline); do
    case $x in
    root=*)
        ROOT=${x#root=}
        ;;
    init=*)
        init=${x#init=}
        ;;
    esac
done

[ -d /dev ] || mkdir -m 0755 /dev
[ -d /root ] || mkdir --mode=0700 /root
[ -d /sys ] || mkdir /sys
[ -d /proc ] || mkdir /proc
[ -d /tmp ] || mkdir /tmp
mkdir -p /var/lock
mount -t sysfs none /sys -onodev,noexec,nosuid
mount -t proc none /proc -onodev,noexec,nosuid

if  ! mount -t ext2 -o ro $ROOT /ro; then
     echo "Csak olvashato fajlrendszer nem talalhato!"
    /bin/busybox sh
fi

if ! mount -t ext3 -o rw /dev/sda5 /rw; then
    echo "Irhato-olvashato fajlrendszer csatolasa sikertelen! Fajlrendszer ellenorzese..."
    chroot /ro  /bin/e2fsck /dev/sda5
    exit 0
fi

mount -t unionfs -o dirs=/rw=rw:/ro=ro unionfs /unionfs
if [ $? -ne 0 ]; then
    echo "Fajlrendszer egyesites sikertelen!"
    /bin/busybox sh
fi

mount --move /ro /unionfs/ro
umount -l /rw
mount --move /unionfs /root
exec run-init ${ROOT} ${init} "$@" <${ROOT}/dev/console >${root}/dev/console 2>&1
Az Ubuntus, kissé beteges Unionfs-es rész (ha valaki rájön a megoldásra, pls írja meg!):
#!/bin/sh
case $1 in
prereqs)
    exit 0
    ;;
esac

IRHATO="sda5"

for x in $(cat /proc/cmdline); do
    case $x in
    root=*)
        ROOTNAME=${x#root=}
        ;;
    unionfs=*)
        unionfs=${x#unionfs=}
        ;;
    esac
done

if [ "$unionfs" != "yes" ]; then
    # nem kell unionfs-t hasznalni, snapshot/karbantartas miatt
    # kilepes
    exit 0
fi

modprobe -Qb unionfs
if [ $? -ne 0 ]; then
    echo    UNIONFS HIBA: Nem sikerult betolteni a unionfs modult!
    exit 0
fi
# A jelenlegi root fajlrendszeren (azaz az initramfs-en) letrehozzuk a
# szukseges konyvtarakat

mkdir /unionfs
mkdir /rw
mkdir /ro

# Felmountoljuk az irhatot, es a jelenlegi "/"-t atmozgatjuk az /ro-ba
mount /root/dev/$IRHATO /rw
if ! mount --move ${rootmnt} /ro; then
    echo "UNIONFS HIBA: A root -> /ro mozgatas sikertelen!"
    exit 0
fi
# Felmountolt fajlrendszerek, egyesuljetek!
if ! mount -t unionfs -o dirs=/rw:/ro=ro,delete=whiteout none /unionfs; then
    echo    UNIONFS HIBA: Konyvtarak egyesitese sikertelen!
    exit 0
fi

[  -d /unionfs/ro ] || mkdir /unionfs/ro
[  -d /unionfs/rw ] || mkdir /unionfs/rw

if ! mount --move /ro /unionfs/ro; then
    echo "UNIONFS HIBA: /ro -> /unionfs/ro mozgatas sikertelen"
    exit 0
fi
if ! mount --move /rw /unionfs/rw; then
    echo "UNIONFS HIBA: /rw -> /unionfs/rw mozgatas sikertelen"
    exit 0
fi
# 2. Az fstab a felcsatolando fajlrendszereket irja le. Hogy ertheto
# legyen: Most nem a rendes fajlrendszerunket latjuk, az a /root alatt
# van. A mostani "/" minden egyes bootkor ujra es ujra elolrol letrejon.
# Az init processz az fstab es mtab alapjan mountol; viszont nekunk nem
# a /dev/xxx fajlrendszer kell, ami eddig a "/" volt, hanem a unionfs-t
# kell root fajlrendszerre' varazsolnunk. Kovetkezeskeppen meg kell
# ganyolni kicsit az fstab-ot es az mtab-ot is, hogy ne akarja
# ramountolni a /dev/sda3-at a unionfs-re, de a bebootolt rendszer azert
# lassa.

# 2.1 Kikommentezzuk a tenyleges root fajlrendszert (a unionfs-en), es
# a swap-et is; kulonben az init rossz helyrol szedne ezeket
cat /unionfs/ro/etc/rc.local|sed 's/\(.*\)exit/\1\#exit/' >/unionfs/etc/rc.local
echo "cat /ro/etc/fstab | sed 's/$ROOTNAME/#$ROOTNAME/' | sed 's/$resume/#$resume/' >/etc/fstab" >>/unionfs/etc/rc.local
echo "echo $ROOTNAME /ro     ext3    relatime      0  0 >>/etc/fstab" >>/unionfs/etc/rc.local
echo "echo /dev/sda5 /rw ext3 rw,relatime,errors=remount-ro 0 0 >>/etc/fstab" >>/unionfs/etc/rc.local
echo "echo none / unionfs rw,dirs=/rw:/ro=ro,delete=whiteout 0 0 >>/etc/fstab" >>/unionfs/etc/rc.local
# 2.3. Rendbe kell vagnunk az mtab-ot is
echo mount -f /ro >>/unionfs/etc/rc.local
echo "echo none / unionfs rw,dirs=/rw:/ro=ro,delete=whiteout 0 0 >>/etc/mtab" >>/unionfs/etc/rc.local
echo "echo /dev/sda5 /rw ext3 rw,relatime,errors=remount-ro 0 0 >>/etc/mtab" >>/unionfs/etc/rc.local
echo exit 0 >>/unionfs/etc/rc.local

mount --move /unionfs /root
if [ $? -ne 0 ]; then
    echo "UNIONFS HIBA: A unionfs mozgatasa sikertelen!"
    exit 0
fi
exit 0
Ubuntu alatt így "installáltam":
root@aranyhal:~# cp unionfs-mount.sh /etc/initramfs-tools/scripts/init-bottom/unionfs
root@aranyhal:~# chmod 0755 /etc/initramfs-tools/scripts/init-bottom/unionfs
root@aranyhal:~# update-initramfs -u
Ezzel kész is lenne, csak, ahogy mondtam, nem az igazi. Újabb csalódás az Ubuntuban, mindent iszonyatosan túlbonyolítanak... :-( Lehet, hogy az alap felhasználónak jó, de semmilyen változtatást nem tolerál. Nekem, ahogy mondtam, konkrétan nem is működik, hiszen mindig fájlrendszert akarna ellenőrizni.

(Ja, persze a grub "kernel" sorána végére kell egy unionfs=yes, ha történetesen ki akarnátok próbálni, tesztelgetni.)