Másodiknak kipróbált a kis zenelejátszók sorozatban. A poént már előre lelövöm azzal, hogy felteszem a költői kérdésta fejlesztőknek: Srácok, hol voltatok idáig??? :-)

Nem titok, nagy kedvelője vagyok Windows alatt a foobar2000 nevű lejátszónak, amely egyszerűen tökéletes számomra. Mindent lejátszik, megnyit, elment, és mindig minden pontosan ott van, ahol várom és tényleg komolyan amit az nem tud, arra nincs is szükség. A lényeg az lenne, hogy a zenelejátszóval zenét lehessen hallgatni, nem szavazni osztályozni és ezekből adatbányászni. Ezt az érzést találtam meg végre Linux alatt is.

Az alap képernyője is igen erősen a fentebbiekben  agyondícsért lejátszót idézi, azzal az apró különbséggel, hogy itt nincs lehetőségünk a kinézetet alapvetően átrendezni, de pontosan jól van ez így, ahogy van. Több lejátszólistánk lehet, ezek kis fülecskékkel jelennek meg, a program automatikusan menti őket, tehát nincs olyan gond, hogy mit is hallgattam legutóbb, a fenébejajelfelejtettemelmenteni. A megjelenítendő információk könnyen átrendezhetőek, variálhatóak. Semmi csicsa, de minden átlátható, funkcionális és ergonomikus. Alapból vitte az összes kipróbált formátumot (mp3,flac,sid,audio cd), és simán megnyitotta az MR2 Petőfi Rádió "most játszott" m3u-ját, tehát egyszerűen: Csak működik, pont úgy ahogy gondolom hogy működnie kell.

Egyébként két csomagot tettem fel; az alapcsomag mellett a plugins csomagot kellett telepíteni. összesen 15,6Mb terjedelemben. Elindulás után 9,2Mb-ot foglalt el a memóriából, a 800Mb-nyi (212 fájlból álló) playlist betöltése után 10,8-at, tehát eléggé nem tűnik helypazarlónak (bár ez a kis nyúlfarknyi playlist gondolom, sokakat megmosolyogtat, bocs de csak ennyi zene van a gépemen).

A szoftver maga egyszerűen közel áll a tökéletességhez. Mindenre van plugin a vawpacktól a sid lejátszóig, elméletben album borítót is tölt le (csak arra nem jöttem rá, hogy hol jeleníti meg :-)), last.fm támogatás is van. Legjobban a foobar2000-ből átvett részek tetszettek:

A GUI színei is testreszabhatóak, beállítható http proxy, testreszabhatók a billentyűparancsok... a lejátszómenüben megtaláltam két nagy kedvencemet, a "cursor follows playback" és a "stop after current" menüt - és még működnek is. :-) Ez nem csak a playlistát, hanem egy-egy számot is tud ismételni, lehet, hogy sok embernek nem fontos ez a lehetőség, de nekem számít. Attól, hogy végre találtam egy Linuxos lejátszót, amin VAN EQUALIZER, ráadásul jól is működik, teljesen elaléltam. :-) És be tudja tölteni a foobar2000-ből kimentett EQ állásokat is. Itt egy screenshot a testreszabott (Lucid-hoz illő) színekkel:

Az már csak természetes, hogy alul a státusz sorban minden lényeges információt megtalálok...

Ami nekem nagyon tetszett, hogy nem próbál okosan elrejtőzni és az ablak bezárásakor az értesítési területre beülni, hanem tényleg rendesen bezáródik, DE ha valaki azt szeretné, hogy ilyenkor a system tray-re csücsüljön, az is beállítható. (Engem speciel idegesít, ha az X nem bezárásként működik és egyáltalán nem bánom, hogy ami fut, azt mindig látom a taskbar-on.)

Ettől függetlenül természetesen a systray-en ott van a kis ikonja, jobb gombbal kattintva elérjük az alap funkciókat és tudja használni az Ubuntu értesítési területét is, ha számot vált.

Az eddig kipróbált zenelejátszók közül az egyetlen, ami az mp3-at és a flac-ot viszi Virtualbox-ba telepített Ubuntu-n keresztül is a laptopomon - nagy szó! A memória- és processzorfogyasztása tényleg minimális.

Természetesen lehet keresni a számok között, az egyezőeket kijelöli a playlistben. Az, hogy van olyan, hogy "crop selection", csak hab a tortán. Szintén a listában egy számra jobb gombot kattintva nem csak a listából lehet eltávolítani, hanem van lehetőség a vinyóról is törölni, ez óriási segítség nekem, amikor válogatok - ez ismét olyan apró dolog, amivel eddig ennyire kézreálló formában csak a foobarban találkoztam.

Miért mondtam, hogy csak majdnem tökéletes? Nos, egy apróság. A plugin menedzserben lehet engedélyezni és tiltani a különféle kiterjesztéseket, de én azt szerettem volna, hogy a plugin beállításai ezek után az Edit/Preferences (Igen, ez nem magyar nyelvű sajnos!) alatt jelenjenek meg egy új almenüben; de ehelyett a plugin managerben ki kell választani a plugint, és ott kell a "konfiguráció"-ra kattintani. Mindössze ebbe az egyetlen apróságba tudok belekötni.

Egyszerűen nem hiszem, hogy létezik jobb lejátszó a számomra. Mostantól hívő lettem. :-) De természetesen folytatom a kicsi lejátszók kipróbálását, viszont a léc innentől elég magasan van.

Mivel figyelemmel követem a Midori nevű kicsike böngésző sorsát (1 2 3), ismét beszámolok az új publikus verzió újdonságairól:

1. A megfelelő és SSL tanúsítványokat színekkel jelzi a címsorban (mint pl. a Chrome), ez viszont jó, nagyon kell minden biztonsági funkció
2. Mostantól lehet kiterjesztéseket fejleszteni a böngészőhöz Vala nyelven. Mivel a Vala igen gyors fejlesztést tesz lehetővé, várható hogy nemsokára kiterjesztés-dömping fog ránk ömleni
3. Mostantól könnyen és gyorsan változtathatunk a proxy beállításainkon - nekem ez fontos, mivel hol proxy mögül, hogy direktben netezek
4. Javítottak a kiosk böngészés tulajdonságain: Ha valaki netán netcaféban Midorit ad a vendégek kezébe, két új parancssori kapcsolóval a blokkolandó weboldalakat és a timeout-ot tudja szabályozni (esetleg Bagojnét letiltom viccből a gmail oldalról, aztán meglátjuk, mikor fogja feladni >:-))
5. Nekem ugyan nem hiányzott, de az egér gesztusok működnek a jobb gomb lenyomása után, sőt, visszavonhatóak is
6. Teljes képernyős böngészés esetén az alsó státuszsorban egy órával kedveskedik a Midori, nehogy egész éjjel fennmaradjunk pornhírújságokat olvasni

 Mielőtt valaki frissítene, ajánlom elolvasásra a hozzászólásokat, mivel úgy tűnik, a 2.4-ről váltók nem mindegyike volt teljesen elégedett. Én mindenesetre örülök, hogy fejlődik a Midori, és ha nem is használnám #1 böngészőnek, játszani jó.

Keresek, keresgélgetek. Szeretek zenét hallgatni, emiatt szinte folyamatosan megy valami, de a totem hosszútávon nem az igazi, béna a kezelése; a rhythmbox túl lassú és a kezelés szintén kicsit nehézkes, a banshee és exaile teljesen ugyanaz a kaptafa. Windows alatt ott a foobar2000, mint A Tökéletes Lejátszó (legalábbis nekem). Gondoltam, itt az ideje megnézni a trónkövetelőket. Ezekről szoktam mondogatni, hogy a verziószámuk általában 0.5, de biztosan 1.0 alatt van, már bennük van a stabil és normális használathoz szükséges összes funkció, és emellett még mindig kicsik és gyorsak.

 Clementine 0.3

"Klementina, úgy várlak.." - szól a nóta, naná hogy kipróbáltam a dallamos nevű zenelejátszót. Mivel egyáltalán nem néztem utána, hogy ez mi is pontosan, meglepődve láttam, hogy a QT4-et húzza magával, tehát ez egy modern QT-s alkalmazás. Az elindításkor még jobban kitágult a szemgödröm, ugyanis kísértetiesen hasonlít ez a lejátszó egy másikra. A weboldalon ezek után elolvastam: Ez a nagynevű Amarok zenelejátszó 1.4-es verziójának forkja, amelyet portoltak QT4-re. Aha!

Összefoglalva tehát, a Clementine elsősorban azoknak való, akiknek jobban tetszik a régi Amarok, de már váltottak QT4-re.

A szükséges csomagok telepítése egy alap Ubuntu 10.04-re összesen 30,9Mb-et foglalt, a progi indulás után 7,8Mb-ot foglalt a memóriából. Miután betöltöttem 800Mb-nyi mp3-at (121 darab fájl), akkor a foglalás 19Mb-ra hízott. Ez lényegében semmi komoly, és a lejátszóra sem tudnék nagyon komoly kritikát mondani, egy kivételével: Az MR2 Petőfi Rádió playlistjét (sima .m3u) nem tudta megnyitni. Tetszett a bal alsó sarokban a "Files - Radio - Library" fülecske-sor, a fájlböngésző és a library együtt ugyan kicsit túlzásnak tűnik elsőre, de határozottan nem rossz. A netes rádiókat is le tudta játszani gond nélkül, van benne last.fm támogatás de azt nem próbáltam.

A processzor-igényről... nos, egy Virtualboxba telepített Ubuntuban is kipróbáltam, és kiderült, hogy a zenelejátszást úgy már nem tudja abszolválni, 100%-ra tekerte a processzorát és a hang csak a számok elején nyekken meg egy tizedmásodpercre. (Hozzátenném, hogy van olyan lejátszó, aminél nem volt ilyen problem, majd írok róla!).

A fájlok megnyitásánál egy apró butaság van: ha a bal alsó "Files" fülecskén böngészek, akkor lehet könyvtárat hozzáadni, ha pedig a "Music" menü megnyitása alól, akkor csak fájlokat lehet hozzáadni, könyvtárakat nem. Miért van ez vajon?

Sok rosszat nem tudnék mondani tehát, egészen reszponzív lejátszó, klassz a fájlböngésző, pár apró dolog még nem tökéletes. A fájltípusok támogatásának csak a gstreamer tudása szabhat határt, ha feltesszük az összes gstreamer plugint, akkor lényegében mindent meg tudunk nyitni. Aki KDE-t használ, vagy a QT4 már fent van, próbálja ki!

Mivel ebbolbajlesz megírta az iso-k hollétét, nyilvánvalóan semmi mentséget nem tudtam találni arra hogy miért nem tesztelek. :-) Így hát nekilendültem a dolgoknak. Nézzük tehát a Crunchbang! Linux 10-es verziójának tesztjét, amely szakított az eddigi hagyományával, azaz az Ubuntu-ra épüléssel, és ezúttal közvetlenül a Debian testing ágára építkezve készítik az új verziót - ez jelenleg még csak alpha1, de összességében máris egész használható.

 

Annak, aki nem ismerős annyira Linuxos körökben: A Crunchbang! Linux minimalista felületű, de könnyen kezelhető terjesztés, kissé kockafejű beütéssel. Értem ezalatt, hogy pl. a "start menü" az asztalra jobb gombbal kattintással jön be (vagy persze van rá billentyűkombináció), illetve a programok egy részét szöveges fájlokon keresztül tudjuk konfigurálni. Általában pehelysúlyú szoftvereket tartalmaz, ezeket több helyről legózza össze egy egységes felületté. Az eredmény: a gép erőforrásait minimálisan terheli. Összefoglalhatjuk hát annyival, hogy kicsi, könnyű, és geek. Ha úgy érzed, hogy a "Linux" és a "kewl" szavakat tudnád egy mondatban használni, akkor érdemes kipróbálnod! :-)

A Chruncbang jelenleg két változatban tölthető le: Az Openbox ablakkezelővel egy lájtosabb, illetve teljes XFCE-környezettel egy nehezebb változatot. Én az elsőre repültem rá.

Természetesen a letölthető CD-image egyben live cd is, azaz mindenféle telepítés és kockázat nélkül kipróbálhatjuk a Crunchbanget. A live cd indulásakor is egyből képet kapunk arról, hogy "powered by Debian", a készítő valószínűleg rettentően büszke erre az átalakításra, valószínűleg nem kevés munka lehet mögötte. Bár persze fene tudja, hiszen az alkalmazások lényegében ugyanazok maradtak, az Ubuntu LTS-eket is a Debian testing ágából építik, így tehát a nemsokára megjelenő Ubuntut is át lehetne faragni.

Ráadásul az Ubuntu, rengeteg hülyesége ellenére még mindig vezető a hardverfelismerésben. Óriási könnyebbség egy olyan alaprendszerre építkezni, ahol nem kell problémázni azon, hogy fog-e menni a wifi, vagy hogy elindul-e minden netbookon, mert nagy valószínűséggel mindkettőre igen a válasz. A Debian... hát az más tészta. Ott is elindul végül minden, de néha sokat kell fúrni-faragni hozzá.

A Debian további velejárója a free-nonfree megkülönböztetés, és az általános irtózás a mindenféle védjegyektől és szabadalmi jogokkal terhelt elemektől. Így például a Firefox sem Firefox, hanem Iceweasel. Nem igazán szeretik a bináris grafikus meghajtókat, illetve az mp3 és egyéb jogvédett codeceket sem.

Az Ubuntu ősanyjának testing ágában ráadásul sosem a legfrissebb szoftverek vannak (erre van az unstable ág), ezzel a váltással azt is kockáztatja a Chruncbang készítője, hogy a felhasználók ósdinak találják majd a rendszerét.

A Debianra épülő rendszer tehát mindig több problémát tartogathat a szimpla felhasználónak, mint egy Ubi - valljuk be, így megy ez. Kérdés, hogy a Chruncbang népszerűségének árthat-e ez a dolog, és mennyire?

Próbáltam utánanézni, a készítő mit ír erről. Mindössze annyit találtam, hogy a Debian használatával nincs kitéve annak a nyomásnak, hogy 6 havonta új verzióval álljon elő. Nos, meg tudom érteni, hogy sok munkát okoz az, hogy 6 havonta remastersys-sel előállítsuk a design-t, összeállítsuk a szoftver listát, teszteljünk és reszelgessünk.

Mindenesetre kíváncsivá tett ez a dolog, ezért izzítottam is a livecd-t egy szimpla Enter megnyomásával.

Igen rövid ideig bootolt, és ezalatt semmiféle Plymouth vagy egyéb bitkolbász nem rondította a boot üzeneteket, végre ismét látom hogy mi történik a rendszeremen. Az indulás után az asztal hátterén helyet foglaló rendszermonitor (Conky) által mutatott számok kicsit megdöbbentettek: Összesen 57 megabájt csak a memóriafoglalás?! És ebben benne van a hald + dbus (a hardverek felismerésével, felcsatolásával, eltávolításával és a programok egymás közötti kommunikációjával foglalkozó háttérprogramok), gdm (grafikus bejelentkeztető), network-manager (grafikus hálózatkezelő), openbox (ablakkezelő), tint2 (alsó panel) stb. stb. még egy nagy csomó minden. És 57 mega. Elképesztő. Ez annyira elképesztő, hogy vérszemet kaptam és elindítottam véletlenszerűen minden alkalmazást, amit csak találtam. Valamiből többet is (pl. parancssorból). Az eredmény:

(Alul látszik a tálca bal oldalán az a rengeteg ikon, az mind egy elindított és minimalizált alkalmazás). És összesen 196Mb?!

Vegyük sorba, mit is indítottam el:

• catfish - Fájlkereső
• file-roller - Archívumkezelő
• thunar - Fájlkezelő
• gedit - Szöveges fájl szerkesztő
• viewnior - Képnézegető
• vlc player - Médialejátszó
• iceweasel - "A Firefox"
• transmission - torrent kliens
• xchat - IRC alkalmazás
• pino - Twitter kliens
• abiword - Word-kompatíbilis GTK szövegszerkesztő
• gnumeric - Excel-kompatíbilis táblázatkezelő
• orage - Naptár alkalmazás.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az Iceweaselben csak a kezdőoldal volt, az Abiword és Gnumeric alkalmazásokban pedig nem nyitottam meg semmit. De azért így is meglepő, és ez további tesztekre sarkallt.

Telepítés

Ha a boot képernyőn nem a Live üzemmódot, hanem valamelyik telepítést választjuk, akkor a standard Debian Installer indul el. Gondoltam, teszek egy próbát a RaLink márkájú usb-s wifi kártyával, ami Ubuntu alatt csont nélkül muzsikál - lássuk a Debian hardverfelismerését, hátha lenyűgöz. Nos, tényleg nem vártam komolyan, hogy telepjtés közben majd bekéri a wpa-kulcsokat, de végülis miért ne? :-) Nos, azt hiszem, ez a telepítő irányába egy túlzott várakozás volt.

A szokásos adatok (regionális beállítások,hálózat,idő) után indul a partícionáló, egy jó fél perces várakozást követően. Ez az idő arra szolgál, hogy a floppy meghajtót keresgéli egy olyan rendszeren, ahol nincs ilyen...

A partícionálást lehet automatikusan, vagy kézzel végezni - én kézzel állítottam be a 40Gb-os lemezen egy 100Mb-os ext2 partíciót a /boot-nak, kb. 1,5Gb-ot swap-nek (ugyan csak 1Gb memóriám van de elférünk), a többi pedig ext3 fájlrendszerű / lett. Mindössze a boot flag-re kell figyelni, hogy a /boot megkapja, a / ne.

Ezután formáz, majd másol. Hátradőlés, várakozás. Kábé 5 perc, aztán máris a rendes, majd a felhasználói nevünket, illetve jelszavunkat kérdezi. Ezek után nem adja fel, miután nem talált hálózatot, kb. egy perc azzal megy el, hogy frissíteni akarja a programcsomagok forráslistáit és a biztonsági frissítéseket. *sóhaj*

Ezután a grub telepítése történik, ahol egy darab "Igen"-t kell nyomnunk az esetek 99%-ban, és már készen is vagyunk. Hiába, azért a Debian már régóta csiszolgatja ezt a telepítőt...

Első indulás

Azoknak, akik szeretik összehasonlítgatni a boot időt (pl. én is ilyen vagyok): 25,54 másodperc a grub belépési képernyőig, a név-jelszó begépelésétől pedig 17,62 másodperc, aminek érdekessége az, hogy kb. 5 másodpercen belül (amikortól kiírja a képernyőre, hogy #!CRUNCHBANG LINUX), már elérhető a menü a jobb gombbal kattintással, tehát még ezt a 17 másodpercet sem kell kivárnunk. A memóriafoglalás pedig nevetséges 62,6Mb. :-)

A Karmic Koala hasonló értékei ugyanezen a gépen: 29,15 másodperc és 15,18 másodperc. Ezzel időben kb. ugyanott vagyunk, csak a Koala eközben beharap vagy 180Mb memóriát (kérem, aki Koalát használ, kommentezze le hogy mennyi is pontosan, mert nekem most nincs összehasonlítási alapom - köszi!).

Ha már a Koalával hasonljtgatunk: A telepített rendszer 1,8Gb-ot foglal, és a Koalával szemben simán működik a laptopon a Compositing - nem szemetel Radeonnal, gyors.

Szerencsémre itt már felismerte a wifi-adaptert és nem kellett hálókábel után kutatnom a szekrényben - nem mintha nem lenne, de lustaság mindenekelőtt... az viszont tuti, hogy kár volt félnem a hardver felismeréstől, a Radeon 7500 és a RaLink wifi is simán megy.

Ami egyből zavaró volt, az az hogy mennyire nem sikerült a magyarítás, egész konkrétan a telepítéskor beállított magyar beállítások hatása az volt, hogy egyes programok magyarul beszélnek, a többi nem, a menü angolul van és még a billentyűzet is angol.

Egyébként a gdm működött a legérdekesebben - magyarul beszélt, és ha megnéztem, kiválasztva is a magyar nyelv volt, de gépelni mégsem lehetett magyar billentyűzettel. Vigyázni kell annak, aki különleges karaktereket, vagy 0-t tesz a jelszavába...

A billentyűzet-kiosztással kezdtem foglalkozni, mivel már nagyon megszoktam, hogy az amúgy programozáshoz viszonylag kényelmetlen magyar kiosztást használjam. Egy fbxkb nevű csudaprogram figyel a tálcán jobb alul, és rákattintva, illetve a két shiftet lenyomva is vált a gb,us,de,fr kombinációk között - de vajon miért ezek között??? A honlap FAQ-jából gyorsan kiderül: az X szervertől kérdezi le az adatokat. Mivel xorg.conf már nem létezik, csak azért nem akartam írni egyet hogy benne legyen a magyar kiosztás, inkább gondoltam, beteszem az indulási szkriptek közé a következő sort ("menü/settings/Openbox config/Edit autostart.sh"):

setxkbmap -option grp:switch,shifts_toggle,grp_led:scroll hu,us &Meglepetésemre egy hasonló sor már ott volt, és csak át kellett írni a gb,us,de,fr részt hu,us-re. Egy logoff-logon után már "működött" is - azzal a kivétellel, hogy az Altgr-rel komponált karakterek helyett az Altgr nélküli változatuk jött elő. :-( 

Gondoltam, majd visszatérek erre és inkább letöltöttem a frissítéseket:

apt-get update && apt-get upgrade


Ezt természetesen lehetett volna a Synaptics csomagkezelő segítségével is, de nekem ez jobban kézreállt.

Az alaprendszer szó nélkül teszi a dolgát, ahogyan elvárható, semmi különösebb fennakadás nem volt a CD-lemezekkel, USB-meghajtókkal. Az alapértelmezett fájlkezelő a Thunar (és egyébként is sok elem származik az XFCE-ből; ennek ellenére a memóriafogyasztás kb. 1/5-e a full XFCE desktopnak), ami sajnos azt is jelenti hogy távoli FTP és SSH könyvtárak nem csatolhatók fel simán. (Erről beszéltem - a 10-es Chruncbang-ben az 1.0.1-es Thunar van. Az 1.10-es verziótól tudná a gvfs-t, de sajnos a Debian testingben még csak egy régebbi változat van, és nem backportolják ezt a fícsört. Ugyanezt az Xubuntusok szerintem megcsinálják.)

Kipróbáltam, mennyi RAM-ot is eszik az Iceweasel a szokásos megnyitott 5 böngésző tabbal. Összesen 118Mb volt pluszban, ez azért valamennyire hasonló érték, mint amit a tavalyi tesztben mértem a 3.5-ös Firefox-szal. Természetes, hogy a Tűzróka akkor sem fog kevesebb memóriát enni, ha átnevezzük Jégmenyétre - ezzel csak azt akartam jelezni hogy hiába foglal szinte elhanyagolható helyet az alaprendszer, ha az alkalmazások megeszik a többit. A web böngészők pedig már csak ilyenek... esetleg küldjem el a Midori tesztek eredményét a Crunchbang-eseknek? :-)

Az Abiworddel is tettem egy gyors tesztet: mind az .odt, mind a .doc fájlokat megnyitotta pillanatokon belül, a memóriafogyasztás szintén minimálisnak tekinthető, de azért vannak még problémák: A fejezetek sorszáma elveszett, bizonyos képek nem jelennek meg stb. ezért tekintsük inkább egy nézegetőnek, mintsem valódi irodai alkalmazásnak. Cserébe gyors és alig látszik, olyan kevés a memóriaigénye.

Hasonló a helyzet a Gnumeric-kel, illetve ez utóbbi szerintem már megüti azt a szintet, hogy egyszerű irodai munkában hadra foghassuk. Tényleg csak annyi kéne, hogy egy ergonómiával foglalkozó szakember kezelésbe veszi (pl. kilépéskor a szokásos elmentse-ne mentse-ne lépjen ki gombok fordított sorrendben vannak, pl. a "ne mentse" neve "eldobás" ami elég szokatlan stb.)

Közben rájöttem arra, hogy mit találtak ki a menüre a Crunchbang-nél. Bevallom, én azóta startmenü-párti vagyok, mióta a Windows95 kijött. Próbáltam megszokni anno az Enlightenmentet, a 0.16 nem is volt rossz, de aztán váltottam icewm-re, és amióta a Gnome használhatóvá érett (kb. 1.4 környékén), azóta azt használom teljes elégedettséggel. Ez a jobb gombos dolog a desktopon nem áll kézre, a tálcának használt tint2 pedig nem tud menüt. De rájöttem, hogy a tálca bal oldalon nem ér végig, gondosan kihagytak kb. 10 pixelt, így a start menü-pártiak is odavihetik az egérkurzort akármikor, mindössze annyit kell megszokni hogy jobb gombbal kattintsak, ne ballal. Így teljesen kiterített ablakokkal is használhatom a nekem kényelmes bal alsó sarkot.

És persze ha ez nem lenne elég, ott vannak a billentyű-kombinációk. Milyen kár, hogy nekem nincs Windows-gombom, ezért mókolni kell az Openbox beállításokkal.

Tetszett

• Kicsi, gyors, pont olyan aminek kinéz
• Egész egységes és jópofa a design, még ha elég egyszerű is (és ez engem egyáltalán nem zavar)
• Jó ötlet, hogy (a Gnome nyomán) az Openbox menüjében is megjelent egy Places almenü, amivel lehet ugrani a könyvtárunkban automatikusan létrehozott alkönyvtárakra: backup, bin, documents, downloads, images, music, tmp, videos.

Nem tetszett

• Nyugodtan hívjatok kövér, elkényelmesedett felhasználónak, de én szeretem a start menüt. Szerencsére egész ügyesen megoldották, mint rájöttem
• Ez a magyar nyelvi balhé nagyon nem volt ínyemre. Szándékosan nem foglalkoztam a tesztben többet vele, hiszen az már túlmutat az egyszeri felhasználó tudásán.
• Nem csatolható fel a thunarral távoli meghajtó. Mivel az LXDE desktop környezet fájlkezelője, a pcmanfm már támogatja a gvfs-en keresztül ezeket, nem tudom a Thunarnak megbocsátani ezt az apróságot. Egyébként a rendszer nagyszerűen teszi a dolgát.
• Apró butaság, hogy a média-könyvtárakat kezelő alkalmazások nem a nekik megfelelő könyvtárakba ugranak. Pl. a viewnior, ami egy egész jó képnézegető, nem az images mappába ugrik. A VLC Player sem a music, sem a videos mappát nem használja. Még az a szerencse, hogy az Iceweasel legalább a downloads-ba tölt le.

Összefoglalásképpen csak annyit, hogy a Crunchbang 10-es verziója kevés memóriát foglal, megadja a geek-faktort, de a nyelvi dolgokon kjvül alapvetően minden működik, nem kell sokat állítgatni.

70%

 Sajnálom, a nyelv miatt kegyetlen vagyok!

Nemrégiben Brian O'Neil Hughes, a Photoshop termékmenedzsere egy videót tett fel a Youtube-ra, amelyben nagy mellénnyel harangozta be a CS5 óriási újdonságát, a "content-aware fill" azaz a tartalomtól függő kitöltést. Ennek segítségével például el lehet tüntetni egy fát a képről, illetve a fűben lévő szemeteket egy-egy kattintással, és máris létrehoztuk a tökéletes képet.

A videó megtekinthető itt.

Utóbb tudtam meg én is, hogy az öreg, rozsdás, lenézett Gimp ezt a hatalmas újításként beharangozott funkciót már évek óta tudja, a Gimp Resynthethizer nevű plugin segítségével.

Magyarul nem kell remegve várni a CS5-öt, hiszen kényelmesen letölthetjük a plugint Gimphez, már ma. Vagy egy éve is letölthettük volna, ha lett volna róla tudomásunk.

Gondoltam, ezt hirtelen ki kell próbáljam én is. Nézzük csak ezt a ramaty kis villanyoszlopot a kép közepén és távolítsuk el hirtelen:

Ugye, milyen szép ronda? A plugin feltelepítése után megjelent a Script-fu menüben egy Enhance -> Smart remove selection menüpont. Hasonló, de részletesebb beállításokkal megtalálható ugyanez a Szűrők->Leképezés->Resyntethiser alatt. Nekiestem mindkét lehetőséggel, de érthetetlen módon mindig csak az éggel töltötte ki a villanyoszlop helyét, tehát mintha "kettévágtam" volna a házat. Elkezdtem darabokban, hátha jobban sikerül:

Na ez egyelőre ígéretes, hiszen egész szépen kiszedte a dolgot, mint intelligens mosópor a kakaófoltot. A kémény mellett ugyan van egy kis szemét, de azért nyilvánvalóan nem vártam el egy tűéles átalakítást. Próbáljuk az oszlop maradékát is eltüntetni:

 Hát ez nem nagyon jött be. Próbáltam a Radius-nak mindenféle értéket megadni a minimum 7 és a felajánlott 100 között, de egyik beállítás sem hozott jobb találatot. Ennél még a seam carving is sokkal ügyesebb volt. :-( El kell könyvelnem tehát, hogy papíron még mindig a Photoshop "fest" jobban (szóvicc, érted). Az is lehet persze hogy valamit nagyon nem jól csináltam, de akkor légyszí javítsatok ki, mi lehet a hiba?

UPDATE: Mint alább is láthatjátok, Rhen-nek sikerült simán megoldania az ügyet. Én Gimp2.6.6-tal és a 0.13b verziójú Reshyntetizer pluginnel próbáltam Windows alatt, Ő pedig 2.7.1-es Gimp és a 0.16-os plugin segítségével. Iderakom ezt a képet is.

Nos, ezek szerint csak Windows alatt nem működik a plugin még megfelelően, mivel nincs lefordítva a legújabb verzió. Elég pech, mivel a Photoshoppal nyilván Windows alatt kellene versenyezni. Mivel nem igazán tudom, Windows alatt hogyan lehet lefordítani ezt a plugint, pillanatnyilag nem tudok segítani magamon. :-(

Köszönöm szépen, Rhen!