Ma nagyon ráértem, ezért úgy gondoltam, megnézem, mit tudok gyorsítani a boot folyamaton. Két fronton támadtam, az egyik az initrd-ből a felesleges dolgok kigyomlálása, a másik pedig a boot folyamán nekem szükségtelen dolgok kikommentezése. Nézzük sorrendben:
Mint tudjuk, a LibreOffice jó barátunk, ámde a dokumentumok pontos megjelenítésével akadhatnak gondjai, hiszen az alapértelmezett Linux rendszeren nincsenek fent a jól megszokott (Arial, Times New Roman stb.) betűkészletek. A Microsoft egy időben - "az interoperabilitást elősegítendő" - olyan felhasználási jogokkal tette letölthetővé ezeket, amelyek megengedték egy nem Windows rendszerre is a telepítést. Azóta már régen megszüntették a lehetőséget, de vissza nem vonhatták az egyszer kiadott engedélyt, így a sourceforge oldalról letölthetők a mai napig. Bár manapság, a Windows7-8 korában ezeknek már kisebb a jelentőségük, mégis rengeteg dokumentum készül még mindig ezeknek a betűkészleteknek a felhasználásával, ráadásul ez ugye "ingyen" van, míg az újabb Windowsok betűkészlete nem ingyenes és csak jogtiszta Windows-zal használhatók.
A telepítéshez az AUR, az Archlinux User Repository használata szükséges. Ha a base-devel csomag fel van telepítve, akkor nem bonyolult a helyzet, navigáljunk ide:
https://aur.archlinux.org/packages.php?K=ttf-ms-fonts&SeB=x
Kattintsunk a nevére, majd a megjelenő adatlapon alul töltsük le a ttf-ms-fonts.tar.gz fájlt. Csomagoljuk ki a benne lévő ttf-ms-fonts könyvtárat, lépjünk bele parancssorban, majd egyszerűen adjuk ki ezt a parancsot:
makepkg -s
Rövid molyolás után elkészül a könyvtárban egy .tar.xz kiterjesztésű fájl, azaz egy Arch csomag. (Nekem ez éppen most ttf-ms-fonts-2.0-9-any.pkg.tar.xz névre hallgat.) Ezután
sudo pacman -U ttf-ms-fonts-2.0-9-any.pkg.tar.xz
És máris élvezhetjük a régi jó, Windows XP-n megszokott betűkészleteket. Ingyen, legálisan!
Megjelent az új Arch Linux ISO, amely elég nagy változást hozott a telepítés folyamatában. Mivel egy darabig én is hülyén néztem, elhatároztam hogy ezzel a kis írással próbálok segíteni gyorsan. Ne feledjétek, a Bagoj kft mindig lesben áll, hogy segíthessen! :-)
A lényeg tehát (amellett, hogy a /lib alól mindent bemozgattak a /usr/lib alá), az az, hogy az eddig jól ismert ArchLinux Install Framework-öt (kevésbé szebbik nevén: a telepítőt :-) lecserélték pár scriptre, úgyhogy miközben a többi Linux terjesztésnél a felhasználók karosszék ülőlapjához legközelebb eső felét minél inkább fényesíteni szeretnék Különleges Telepítési Élményekkel, az Arcsinál egy kis "visszalépés" történt. Ennek oka az, hogy sajnos senki nem vette a fáradtságot, hogy a telepítőn átvezesse azt a rengeteg módosítást, amit mostanában az Arch-on faragtak, tehát nem felelt meg a funkciójának. Telepíteni meg mégiscsak kell valahogy, így hát most nagyjából a Gentoo-nak megfelelő módszerekkel, de elég egyértelmű módon történnek a dolgok.
A fentiek következménye, hogy az eddigi hat ISO helyett csak egyetlen, minden architektúrán (legalábbis Intel 32 és 64 biten) bebootoló live terjesztés van, amiből elindítható a telepítő. Lássuk a folyamatot.
Nem sikerül úgy beosztani az időmet, ahogy szeretném, ezért csak húzódik-húzódik az alkalmazások összehasonlítása. Legnagyobb sajnálatomra nincs is energiám a funkciók részletes tesztelésére, ezért leírom inkább a benyomásaimat, amit a különböző programokkal kapcsolatban tettem.Első körben kis rejtvény: melyik képernyőmentés melyik változatot takarja az alábbi 3 képből? :-)
A nagyon bonyolult feladvány után álljon itt egy kis összehasonlítás az alapértelmezetten felrakott programokról az Ubuntu-Lubuntu-Xubuntu vonalon:
| Ubuntu | Lubuntu | Xubuntu | |
| Zene lejátszás | Rhythmbox | Audacious 3.2.1 | Gmusicbrowser 1.1.9 |
| Böngészés | Firefox 14.0.1 | Chromium 18.0 | Firefox 14.0.1 |
| Képnézegető | Eye of Gnome 3.4.2 | Gpicview 0.2.2 | gThumb 2.14.3 |
| Képszerkesztés | Shotwell 0.12.3* | mtPaint 3.31* | Gimp 2.6.12 |
| Film/video néző | Totem 3.0.1 | Gnome-mplayer 1.0.5 | Parole 0.2.0.6 |
| Office dokumentumok kezelése |
Libreoffice 3.5.3.2 | Gnumeric 1.10.17 Abiword 2.9.2 |
Gnumeric 1.10.17 Abiword 2.9.2 |
| PDF néző | Evince 3.4.0 | Evince 3.4.0 | Evince 3.4.0 |
| Archívumkezelő | File-roller 3.4.1 | File-roller 3.4.1 | File-roller 3.4.1 |
| Fájlkezelő | Nautilus 3.4.2 | PCManFM 0.9.10 | Thunar 1.2.3 |
*a Shotwell és az mtPaint nem igazán vethető össze a Gimp-pel. Az első kifejezetten fotók feljavításához és egyszerű módosításához, a másik nagyon egyszerű rajzolgatáshoz való.
Van egy kis teszt pendrive-om, amelyen mindenféle formátumban vannak fájlok, ezzel szoktam gyorsan tesztelni egy-egy szoftver képességeit. Megtalálhatók zene-, rövid video-, tömörített állományok és persze office dokumentumok is. Lássuk, hogy a napi használat során mivel szembesülhet az egyszerű felhasználó:
Rhythmbox (Ubuntu)
Jelenleg az alapértelmezett lejátszó. Én nem vagyok oda a zenegyűjteményt kezelő lejátszókért (ezek ugye végigvizslatják és leindexelik a megadott könyvtárakban lévő összes zenefájlt saját adatbázisukba, és lekérdezhetővé, kereshetővé teszik). Nekem bevált a Stílus-Előadó-Album könyvtárstruktúra, és el tudom dönteni, hogy a Metallica elektronikus vagy rockzenét játszik-e, tehát nincs szükségem további indexelésre. Persze ebben az is benne van, hogy nekem nincs több tízezer szám a gépen. A lényeg, hogy a Rhythmbox teszi a dolgát, kicsit lassan indul el de utána szépen működik egy megfelelően gyors gépen (ugye a gstreamer keretrendszer nem épp a leggyorsabb), lassabb gépeken ott a Deadbeef vagy (ha mégis kell zenegyűjtemény menedzsmen) az Audacious.
Visszatérve a Rhythmbox képességeire: Lejátszik mindent, amit kell, és ha szükség van ehhez letölti a codecet, tehát kényelmesen használható.
Gmusicbrowser (Xubi)
Audacious (Lubuntu)
Valami miatt még mindig ragaszkodnak ehhez a programhoz, holott én már rendesen lehúztam egyszer - nem értem, nem olvassák a blogomat? :-)
bagoj@tarantula:~$ audacious --help
(...)
Alkalmazás kapcsolói:
-r, --rew Visszalépés a lejátszólistában
-p, --play Jelenlegi lejátszólista lejátszásának elkezdése
-u, --pause Jelenlegi szám szüneteltetése
-s, --stop Jelenlegi szám leállítása
-t, --play-pause Lejátszás esetén szüneteltetés, különben lejátszás
-f, --fwd Előrelépés a lejátszólistában
-j, --show-jump-box Ugrás fájlra párbeszédablak megjelenítése
-e, --enqueue Fájlok hozzáadása a lejátszó listához
-E, --enqueue-to-temp Új fájlok hozzáadása az ideiglenes lejátszólistához
-m, --show-main-window Főablak megjelenítése
-v, --version Verzió mutatása
-V, --verbose Hibakereső üzenetek kiírása
-h, --headless Headless mód (béta)
--display=MEGJELENÍTŐ Használandó X-megjelenítő
Nocsak, hiszen tud ez hozzáadni, csak rá kéne vennünk a fájlkezelőt, hogy ez legyen az alapértelmezett akció. A /home/bagoj/.local/share/applications alá készítettem egy .desktop fájlt "audacious-enqueue.desktop" néven, ezzel a tartalommal:
[Desktop Entry]
Version=1.0
Type=Application
Name=Add to Audacious
GenericName=Music Player
Comment[hu]=Hozzáadás a zenelejátszó sorhoz
Icon=audacious
Categories=AudioVideo;Audio;Player;GTK;
Exec=audacious -e %U
TryExec=audacious
Terminal=false
MimeType=application/ogg;application/x-cue;application/x-ogg;application/xspf+xml;audio/midi;audio/mp3;audio/mpeg;audio/mpegurl;audio/ogg;audio/prs.sid;audio/x-flac;audio/x-it;audio/x-mod;audio/x-mp3;audio/x-mpeg;audio/x-mpegurl;audio/x-ms-wma;audio/x-musepack;audio/x-s3m;audio/x-scpls;audio/x-stm;audio/x-vorbis+ogg;audio/x-wav;audio/x-xm;x-content/audio-cdda;
Ezek után egy .mp3 fájl tulajdonságai alatt átállítottam, hogy az "Add to Audacious"-sal nyissa meg, és... győzelem! Már csak a többi zenei fájl kiterjesztésen kellett végigmennem.
Eye of Gnome + Shotwell (Ubuntu)
Az EOG idegesítően béna, csak éppen annyit tud, hogy megmutatja a képeket egy mappában. Ha nem lenne mellé feltelepítve a Shotwell, akkor nagyon bosszantó lenne. Kétségtelen előnye, hogy gyorsan elindul
A Shotwell kicsit lassabban indul, de a fotógépről a fotók importja példásan jól működik, és az egyszerűbb képjavításokat el lehet vele végezni. Sajnos abban, amit tud, nem éri utol pl. a Picasa hasonló funkcióit
Gpicview (Lubuntu)
A Lubuntu ezzel próbál minden felmerülő kívánságot teljesíteni. Elforgatni és tükrözni tud, valamint diavetítést indít. Nem igazán nyűgözött le, de legalább gyors. Ha még a vörösszem-eltávolítást, szín szinteket és a kivágást tudná, rögtön megnyerné a szívem.
Ristretto + gThumb (Xubuntu)
Az egyetlen terjesztés a háromból, amibe "belefért" a Gimp, de a Ristretto mellett (amely csak elforgatni tud, rámenteni pedig nem hagy, csak új fájlba elmenteni; de cserébe szintén gyors és van bélyegkép-néző csík) a gThumb is felkerült, ami tud mindenfélét, amit szeretnénk: színek és fókusz módosítása, forgatás, tükrözés, elforgatás, kivágás, vörösszem-eltávolítás.
Jó pont a Xubuntunak!
Totem (Ubuntu)
Azt tudom leírni, mint amit a Rhythmboxnál - úgy működik, hogy a kezdő felhasználó sem jön zavarba, de erőforrás-igényes.
Parole (Xubuntu)
Gnome-mplayer (Lubuntu)
Nem lehet ebben a témakörben azt mondani, hogy túlságosan széles körű lenne a szoftverkínálat - van a Libre/Openoffice, illetve a Gnumeric és Abiword, valamint a KDE-hez a Koffice (?). Mivel mindegyik terjesztés GTK-s, ezért utóbbi nem jött számításba.
Megjegyzés: A Microsoft fontokat (ttf-mscorefonts-installer csomag) minden esetben felraktam.
Libreoffice (Ubuntu)
Nos, rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban, főleg amióta Libre lett belőle. Már töredék idő alatt elindul, mint anno amikor 40 másodperceket kellett várni rá (bár azóta a gépek is sokkal gyorsabbak lettek), jobb lett a Microsoft dokumentum támogatás, van PDF export, szóval összességében szépen összerakott szoftver. Két hibát tudnék megemlíteni:
Gnumeric (Lubuntu, Xubuntu)
Abiword (Lubuntu, Xubuntu)
Az Abiword-del szemben még inkább fenntartásaim voltak, mint a Gnumeric-kel kapcsolatban. Mint kiderült, nem véletlenül...
Evince (Ubu-Lubu-Xubu)
A PDF-ek megnyitására mindhárom terjesztés ezt használja, és meg kell valljam, nem is véletlenül. Nagyszerű, ügyes és gyors progi.
File roller (Ubu-Xubu-Lubu)
Az alapértelmezett archívumkezelő, elég jól is működik. Az egyes terjesztéseknél voltak eltérések: A 7zip-et nem tudja megnyitni, de Ubuntu és Xubuntu estén felajánlja, hogy megkeresi a megfelelõ háttérparancsot, és egy gombnyomással lehet is telepíteni a p7zip-et. Ugyanez Ubuntu alatt elszáll egy ronda belső hibaüzenettel.
Nem az a jó disztribúció, amelyik a legtöbb vagy legcsicsásabb programokat vonultatja fel, hiszen bármelyik változatban néhány gombnyomással telepíthetjük a Canonical és a Közösség által támogatott bármilyen alkalmazást. Sokkal érdekesebb, hogy melyik tudja ezeket megfelelően kombinálni. Mivel ez a bizonyos kombináció egyrészt gépfüggő, másrészt az egyéni ízlés függvénye, legfeljebb azt tudom megmondani, hogy nekem melyik esett kézre: igazából egyik sem.
Én tehát még mindig a minimál telepítés és a szoftverek utólagos felrakása mellett vagyok. Ez csak az én véleményem persze, jöhetnek kommentbe a különvélemények. :)
Mivel még mindig egyik legnépszerűbb bejegyzésem a 2010-es Ubuntu, Lubuntu és Xubuntu összehasonlítás (a legutóbbi hátrányára), elhatároztam, hogy megismétlem a tesztet pontosan két évvel később; mert egyrészt a tavasszal megjelent kiadások LTS (Long Term Support - hosszú távon támogatott) verziók; másrészt ennyi idő alatt a számítástechnikában gyökeresen meg is változhatnak a dolgok - naprakésznek kell lennem.
Itt jegyzem meg, hogy a hossza miatt kettészedtem ezt a bejegyzést - az alkalmazásokkal egy következőben foglalkozom, itt pedig általános benyomásokat írok le, illetve hogy legyen valami izgalom is, a rendszerek különféle paramétereit hasonlítom össze a memóriafoglaltságtól a boot időig. Erről készítettem egy kis infografikát is, amit a végén lehet megtekinteni.
Manapság már nem fogja senki megkérdezni, hogy miért foglalkozom az Ubuntu Linux-szal. Bár mint nyilván észrevehető volt, én Archlinux irányba mentem el, mivel az Ubuntu bonyolultsági foka már meghaladta a felfogásomat (haha! Amúgy tényleg lusta vagyok bogozni, hogy ki van kivel); ez nem jelenti azt, hogy a mára "szabvánnyá" váló terjesztéssel nem foglalkozom. A hardverfelismerés és kezelés régóta példás, és bár eredetileg a Debian terjesztésből nőtt ki, immár évek óta az Ubuntu is alapja rengeteg egyéb terjesztésnek (pl. Linux Mint, Backtrack, Edubuntu, Kubuntu; csak hogy ne a címben szereplőket említsem). Nagyon betalált a Canonical azzal, hogy viszonylag sűrű (fél éves) kiadási ciklusokra állt át, hiszen szinte mindig van miről beszélni, ráadásul a verziók nagyon stabilak és mögöttük hatalmas nyílt forráskódú tábor fejleszt elképesztő mennyiségű szoftvert, amely mind megtalálható a tárolókban (az egyetlen kérdés szinte az, hogy megtaláljuk a szűmunkra megfelelő szoftvert a kínálatban).
A vas
Természetesen megragadtam az alkalmat arra is, hogy a két évvel korábbi eredményeket összevessem az idei mérésekkel, ezért próbáltam az előző teszthez a lehető leginkább hasonlító felállást biztosítani. Az alábbi táblázatban összefoglaltam a különbségeket.
| 2010 | 2012 | |
| Host | Virtualbox / Windows7 | Virtualbox / Windows 7 |
| CPU | Intel Core2 T6500 @2.1GHz (csak 1 mag engedélyezett) | Intel Core2 T6500 @2.1GHz (csak 1 mag engedélyezett), PAE |
| Memória | 512 / 2048Mb | 512 / 2048Mb |
| Video | 12Mb | 64Mb + 3D gyorsítás |
| Merevlemez | Virtuális 10Gb | Virtuális 10Gb |
Tesztelem a telepítés egyszerűségét és sebességét, az alaprendszer memória- és helyfoglalását és a boot gyorsaságát. Ahogyan korábban is, a terjesztések között átfedő alkalmazásokat nem, inkább az alkalmazás-kategóriákat fogom összehasonlítani, illetve a felhasználó felület eltéréseit; hogy világosan lehessen látni, milyen felhasználói bázisnak szól az adott (al)terjesztés. Most is fontos a testreszabhatóság, a használat kényelme és a magyar felület.
Vágjunk is bele a dologba. Az ISO fájlok letöltése nem sok időt vett igénybe (Ubuntu: 701Mb, Lubuntu: 688Mb, Xubuntu: 680Mb) torrenten keresztül. Természetesen mindhárom terjesztés egyben live cd, azaz ki lehet próbálni a terjesztést telepítés nélkül is.
Az Ubuntu rögtön grafikus felülettel indított, és megkérdezte, hogy kipróbálni vagy telepíteni akarok-e.
(Fetisisztáknak: a kérdés feltevéséig 2:36 telt el, majd amikor a kipróbálásra kattintottam, 1:17-et kellett várnom a Unity elindulásáig.) Itt egyből szemet szúrt a furcsaság, hogy - gondolom, hely spórolási okokból) a görgetősávot (scrollbar) csak egy vékony vonal jelöli, és ha rávisszük az egeret, a képernyőmentésen láthatóvá alakul, ahol a nyilakkal görgethetünk. Azt nem értem, hogy ha helyet akartak spórolni, akkor miért nem a ló nagyságú betűket vették kisebbre? Ez nekem eléggé technikai magamutogatásnak tűnik. Nos, hát akkor először próbáljuk ki!
Jópofa a bal oldalra rendezett ikonsor (a dash), hiszen a képernyők egyre durvábban szélesvásznúak, míg a függőleges helymérettel spórolni kell. Izgalmas az, hogy alapból milyen ikonok vannak kint: A Gnome3-ra nagyon erősen hajazó alkalmazás-indító (Start menü helyett), Telepítés, Firefox (természetesen az Internet egyből működik), "Word-Excel-Pépété" (Libreoffice Writer, Calc és Impress), Ubuntu Software Center és One, Beállítások és a Kuka - elég jól összerakott kis csapat egy hétköznapi felhasználónak.
Az első zavarbaejtő kérdés, hogy hol is kell bezárni egy ablakot? Rájöttem, hogy rá kell kattintani a bal felső sarokban az alkalmazás nevére, és akkor ugranak elő az ablak kezelő gombok (szerintem elfért volna ott állandóra is). Következő: hogyan váltsak egérrel egy már megnyitott alkalmazásra? Gnome3 módra kattintottam az ikonra a bal oldalon, és ez működik is. Ha még egyszer kattintok, akkor meg előhozza az összes ablakát (sőt, kis vonásokkal mutatja, hogy hány példány fut az adott programból). Közben rájöttem, hogy az alt-tal is előhozhatom az ablak kezelő gombokat. Ez kezdett tetszeni, csak az volt "izé", hogy az integráció például a Firefox-szal nagyon jól sikerült, a menü beépült a képernyő tetején lévő sávba, de a Libreoffice-szal már nem működik (a megoldás nehézsége engem ugye most egyszeri felhasználóként nem érdekel). Épp ezen morfondíroztam, amikor a dash összeomlott (de újraindult). Amíg rájöttem, hogy az összes elindított alkalmazás megjelenik a dash-en (ahogyan vártam is), és egérgörgővel lehet közöttük görgetni, addigra vagy 10x kifagyott a dash, úgyhogy úgy gondoltam, itt az ideje a telepítésnek.
A Lubuntu a klasszikus konzolos nyelvválasztó, majd kipróbálom-telepítem-memtesztelek választást követően 1:17 alatt beizzította a desktopot. Ez a 2010-es kinézethez képest sokkal csinosabb, a telepítést rögtön meg lehet kezdeni az ikonra kattintással, vagy a start menüből indítható bármilyen program.
Apró érdekesség az összeomló Chromium (amelynek témája egyébként is markánsan elüt a többi ablaktól). A gyorsindítóban a fájlkezelőt (amelynek ikonja még mindig az ablak minimalizálásra emlékeztet engem), böngészőt és a tényleges ablak minimalizálót találjuk (ami érdekesen működik: minimalizál, de utána még egyet rákattintva semmi nem történik. A tooltip szerint jobb gombra minden ablakot felgörget, ehhez képest a beállítás menüje jön be jobb gombra).
Mivel ez láthatóan egy klasszikus értékeket hordozó felület, kattintottam a telepítésre.
A Xubuntu - számomra meglepetésként - pontosan ugyanúgy indított, mint az Ubuntu, 2:06 után bejött ugyanaz a képernyő, amelyen választhatunk a kipróbálás vagy telepítés közül. A Xubuntu volt az egyetlen egyébként, amelynél a kipróbálás alatt semmi nem fagyott le. :) A GTK téma kicsit sötétebb a másik két változathoz képest, van alul egy Mac-szerű gyorsindító, amely automatikusan elrejtőzik; a menü és az éppen futó alkalmazások a system tray-jel fent találhatók.
Az Ubuntu remekül vizsgázott, szokás szerint - már tudta, hogy magyarul szeretnék telepíteni, a partícionáló használata nagyon egyszerű (nyilván annak, aki tudja mit csinál), de a legegyszerűbb persze nem is particionálni, hanem bízzuk az egészet a rendszerre.
A telepítést nagyban gyorsítja, hogy a háttérben másolja a fájlokat, és eközben kérdezi meg a szükséges infókat (időzóna, billentyűkiosztás, felhasználói név-jelszó, gépnév), ezután már csak a reklámokat kapjuk az arcunkba (még több, még jobb, még gyorsabb, ingyenes 5Gb cloud tárhely, közösségi OS stb), ahogyan azt egy céges operációs rendszertől el is várhatjuk. Egy fura dolog, hogy az előrehaladást jelző csík néha nekem visszaugrott vagy 20%-kal, aztán újra előre, és újra vissza. A másik a telepítés ideje: 34 perc 36 másodperc??? Két évvel ezelőtt ugyanezen a vason 11:28 volt.
Mint kis kutakodás után kiderült, van egy bug a Virtualboxban és/vagy az Ubuntu 12.04-ben, ami megakadályozza, hogy értelmes sebességgel fusson virtuálisan. Amíg ezt meg nem szüntetik, sajnos csak akkor tudom véglegesen befejezni a tesztet.
A Lubi telepítője pontosan megegyezik a nagy testvérével, szintén megkérdezi a frissítések és harmadik féltől származó codecek (pl. mp3) telepítés közbeni letöltését, időzónát és billentyúkiosztást, majd felhasználói adatokat választhatunk ki, míg a háttérben már zajlik a partíciók formázása és fájlok másolása.
A Xubuntu, ha lehet ilyet mondani, még jobban illeszkedik a nagytesóhoz, mivel a telepítő teljesen ugyanaz (kivéve természetesen a telepítés alatt mutatott képernyőmentéseket, hiszen itt más alkalmazások az alapértelmezettek). A telepítés (természetesen) a másik kettőhöz hasonlóan gond nélkül zajlott.
Az Ubuntu elindítás után észlelete, hogy Virtualboxban fut és telepítette a megfelelő meghajtóprogramokat - kövér piros pont, amit azonnal le is kéne vonnom, mivel a videokártya ezután is "ismeretlen". Nade folytassuk a jó dolgokkal: természetesen minden működik, itt már nem fagy ki semmi, a felület szokatlan de nem kényelmetlen.
A nem annyira jó dolgok: Gondoltam, kikapcsolom az általam nem használt szolgáltatásokat - nem találtam hozzá beállítóprogramot. Halálosan idegesített, hogy terminálban futott valami és ha felette volt egy másik programablak, akkor a terminálban nem görögtek a sorok. Oda kell váltani és legörgetni, hogy történt-e azóta valami. Néhány alkalmazás beépül és a felső csíkra kerül a menüje, némelyiknek nem - előbbiek főleg akkor bosszantóak, ha nincsenek teljes ablakra kinyitva és a menüjük mégis fent található. Ez csak az én logikám, de nem értem, miért kell majmolni az OSX-et, így az egérrel sokkal többet kell kolbászolni.
A zárt meghajtók aktiválása ablakot maximumra nyitottam, de utána nem tudtam bezárni a "Bezárás" gombbal. A Shotwellt valahogy besikerítettem a felső sáv alá ablak méretben, nem látszott az ablak felső éle, onnantól csak a File -> Kilépéssel tudtam bezárni. Sok-sok apró kényelmetlenség, ami abból adódik, hogy egyedi a felület és minden egyes programot alaposan le kell tesztelni és ehhez igazítani, ami nem mindig sikerül.
Évek óta először láttam olyat is, hogy a magyar fordítás nem fér ki valahová, lásd képernyőmentés. Több ilyen is van sajnos. :-(
A Lubuntunál csak pár apróságot találtam, már említettem, hogy a Chromium téma kilóg a felületből, illetve a felhasználói felület sem egységes; hol a GTK3-as KI-BE kapcsolókkal, hol a régi checkboxokkal lehet találkozni; de semmi olyan, amitől össze lehetne zavarodni. A Virtualbox frissítéseket automatikusan nem indította el, de amikor kézzel kerestettem vele a drivereket, akkor felajánlotta és szépen telepítette is. Összességében nagyon jó benyomást keltett a rendszer, habár néhány alapértelmezett program helyett én mást választottam volna (ezt lásd majd az alkalmazások taglalásánál). Részletes és elég egyértelmű beállítási lehetőségek vannak, a hardverrel amúgy sem volt semmilyen probléma.
Tetszett az ötlet, hogy bejelentkezéskor választhatunk egy "Lubuntu-Netbook" nevű session-t is, ahol a háttérkép helyett egy gyorsdindító program foglalja el a hátteret, ebben tematikusan csoportosítva vannak az indítható alkalmazások, amelyek egyébként a start menüben is megvannak, csak nyilván kis képernyőn ez praktikusabbnak tűnt. Az ötletért csillagos ötös, de a megvalósítás nem teljesen az igazi még: ha tényleg kis felbontású és/vagy érintős képernyőre optimalizáltak, akkor kéne egy virtuális billentyűzet, ugyanakkor egy olyan openbox-téma (ugyanis az ablakkezelő openbox), ahol az ablakok mozgatása, bezárása is könnyebben megoldható; jó lenne egy gyakran indított vagy kedvenc alkalmazások inditófülecske stb. lehetne ragozni, de elég megnézni egy Androidos telefon felületét. Mindenesetre bizakodó vagyok, hogy ez az ötlet tovább fog fejlődni és az egész desktopot "átvarázsolják" netbook felhasználásra (természetesen csak a netbook session alatt).
Már a múltban és most is tapasztaltam egy PCManFM bugot (egyébként zseniális fájlkezelő, felcsatol Windowstól kezdve SSH elérésen keresztül mindent): Ha egy pendrive-ra másolok valamit, szabályosan lecsatolom, majd egy másik gépen lemásolom és letörlöm, szabályosan lecsatolom és visszadugom az eredeti Lubuntu-s gépbe, akkor az továbbra is úgy látja, hogy rajta vannak a fájlok, de megnyitni - értelemszerűen - nem tudja őket. A fájlkezelő gyorstárazza nyilván a fájl listát, mert ha kilőjük és újraindítjuk a PCManFM-et, akkor utána minden rendben.
Mi a helyzet a Xubuntuval? Megint nehezen tudom besorolni ezt a terjesztést.
Például ez az egyetlen, ahol az mp3 lejátszásnál nem felajánlotta, hogy letölti a megfelelő drivereket, hanem egy hibaüzenetet kaptam, ami nem is utalt arra, hogy a gstreamer0.10-ugly csomagot kéne telepíteni. A Virtualbox driver telepítését sem ajánlotta fel, hasonlóan a Lubihoz, de amikor ezt követően kézzel elindítottam, egy elszomorító hibaüzenetet kaptam:
Elnézést, az illesztőprogram telepítése meghiúsult. A részletekért nézze meg a naplófájlt: /var/log/jockey.log
Wupsz, ez egy nem várt fejlemény. Szerencsére a megoldás egyszerű volt: A háttérben felejtettem a Synaptic csomagkezelőt, mivel abban telepítettem a hiányzó gstreamer csomagokat, emiatt nem tudott a csomag adatbázis felett kizárólagos lock-ot szerezni. Sajnos ebbe bele is fagyott a meghajtó telepítő, és kilőni sem lehetett, csak root joggal (hiszen a root nevében indult el, be is kérte a jelszót). Ezért egy apró pillanatig kénytelen voltam a terminál segítségét kérni, pedig elhatároztam, hogy a tesztekhez ezt nem fogom használni (ahogyan az egyszeri felhasználó sem szokta). Azért azt elmondanám, hogy ezt csak egy rutinosabb ember ugrotta volna meg, aki először lát Linuxot, az biztosan nem.
Akkor hát a rutinosabb felhasználók operációs rendszere a Xubuntu? Erre sok jel utal, például a menüben előbb vannak a beállítások, mint az alkalmazások; telepítve vannak olyan komolyabb alkalmazások is, mint a Gimp. Az az érzésem alakult ki, hogy szerettek volna egy olyan Ubuntut összehozni, amiben "professzionálisabb" alkalmazások vannak, nincs annyira lecsupaszítva; a szoftverek integrációja hasonló de összességében mégis könnyebb és gyorsabb - ennek érdekében száműzték például a Libreoffice-t, és használják a gmusicbrowsert, ami perl-gtk-ban íródott (tehát lassú, de talán nem annyira), de a hangerőszabályzóba ez is bele tud épülni.
A felület nem 100%-osan magyar, és ahol le is van fordítva, van 1-2 hátborzongató dolog, például "Kiszállás" a kilépés éppen a gmusicbrowserben.
Ismét elmondom, hogy általános érzéseim, illetve a mért értékek alapján közösen értékeltem, hogy melyik terjesztés nekem mennyire esett kézre, hol voltak kellemes és kellemetlen meglepetéseim. Ilyen szempontból az objektív és szubjektív keveredik, amiből óhatatlanul szubjektív lesz. Nade melyik teszt nem az, végső soron?
Ubuntu: Nekem nem esik kézre a Unity, nagy fába vágta a fejszét a Canonical ezzel a reformmal. Az alkalmazások összeválogatása jó, sajnos a Virtualbox hibája miatt a rendszer általános sebességét egyelőre lehetetlen felmérni, mivel minden elképesztően lassú (natív gépre telepítve pedig az összehasonlíthatóság sérülne).
A két évvel ezelőtti teszttől eltérően már nem ajánlanám jó szívvel kezdő felhasználónak, ugyanúgy, ahogyan a Windows 8-at sem, csak akkor, ha egy tapasztaltabb ember is segít.
Lubuntu: Az Ubuntu 10.04-es verziójára emlékeztet. Tradícionális a felépítés, elég gyors és amennyi integráció kell, az megvan. Sajnos vannak bosszantó apróságok, de ettől függetlenül ajánlom.
Xubuntu: Nehezen meghatározható, hogy a kezdő vagy profi felhasználókat célozzák, és könnyű vagy komolyabb desktopot szeretnének fejleszteni. Nekem az az érzésem, hogy a profi+komoly az irány, egy, az Ubuntuhoz képest tradicionális felülettel. És a két évvel ezelőtti teszthez képest megváltozott a véleményem, igenis szükség lehet a Xubuntura is, éppen a Canonical megreformált desktopja miatt. Vegyék csak át a jó ötleteket, és tartsák meg a jelenlegi kinézetet, és biztosan nőni fog ismét a felhasználói bázisuk.
|
Ubuntu 86% Azoknak, akik egyedi desktop élményre vágynak egy nagyon jó, integrált és stabil Linux rendszeren |
Xubuntu 80% Kicsit nehézkes, a célközönsége a konzervatívabb, de hozzáértőbb Linuxosok, a híreszteléssel ellentétben nem pehelysúlyú |
Lubuntu 85% Gyengébb gépekhez egy barátságos, klasszikus desktop Linux, nem csilli-villi de kézreáll |
Érdekes, nem? A két évvel ezelőtti teszthez képest annyira közel vannak a számok, hogy igazából nem tudok egyértelmű győztest hirdetni. Beszéljenek helyettem a számok:
