Alcím: miért jó mégis a PartImage? :-)

Ördöngős operációs rendszer ez a Linugz, mert lehetővé teszi más operációs rendszerek mentését is - ezt nevezem igazi demokráciának! :-) Pár ötletet szeretnék megosztani azokkal, akik még nálam is kezdőbbek a témában. Mire végzünk, menni fog Linux és Windows partíciók mentése is.

Mentési stratégia

Először is azt kellene körbeírni, hogy mit is szeretnénk menteni? Menthetjük csak a dokumentumokat, beállításainkat; menthetjük a partíciók adattartalmát, vagy készíthetünk bitről bitre pontos másolatot akár egy partícióról, akár egy teljes merevlemezről.

Én előre szóltam: Ha valakinek nem tiszta a partíció, partícionálás, partíció típus, grub, boot loader bűvszavak és -kifejezések valamelyike, az nézzen utána, mert én nem szeretném az ennyire alap dolgokat kifejteni. A postjaim már így is egyre hosszabbak... :-) Esetleg ha valakinek kell ilyen, írja le a hozzászólásban és akkor írok egy bevezetőt is.
További feltételezésem, hogy a Linux is egyetlen partíció, a Windows is egyetlen partíció; és nem kell többel foglalkoznunk.

Miért jó az egyik, miért jó a másik? Ez a kis mágikus táblázatom választ ad:

Egy kicsit részletesebben is mindegyikről:

1. Ha csak adatokat mentünk, akkor lényegében letömörítjük azt a pár könyvtárat, ahol az adataink vannak. Ez persze lehet akár sokszáz giga is, de még mindig kevesebb, mintha a full partíciót mentenénk el (pl. bitazonos másolat esetén ez megegyezik a partíció méretével, mert azokat a részeket is lementjük ahol nincs is adat). Ami rákfene lehet, az az, hogy valamit esetleg kifelejtünk; állandóan észben kell tartanunk hogy hol változtattunk a rendszeren. Optimális esetben semmit nem változtattunk, és csak a home könyvtárat kell menteni, esetleg pluszban a naplófájlokat. De sajnos én már felejtettem ki a fejlesztéshez használt mysql táblákat, amik a /var/lib/mysql alatt vannak... További hátulütő (és ez független az operációs rendszertől), hogy ha vissza akarjuk állítani egy elromlott vinyó miatt a rendszert, akkor előbb újat kell telepítenünk, belőni a programokat stb. ami rengeteg időt elvesz, és az adatokat ill. beállításokat csak ezután tudjuk visszamásolni. Tehát a visszaállítás egy teljesen új telepítés, majd beállítgatás után tud megtörténni.
2. Egy teljes partíció elmentése jobbnak tűnik, hiszen ott megvannak a programjaink is, illetve maga a rendszer és ennek visszaállításával nem kell gempózni. Remek, nem is volt olyan rossz ötlet a Norton Ghost, igaz? :-) Ráadásul tudunk tömöríteni a mentés közben, ami így nem lesz olyan gyors, de még mindig elég kicsi helyen elfér. Viszont egy partíció adattartalma nem tartalmazza magát a partíciós táblát és a Master Boot Recordot sem, ahol a GRUB szokott általában fészkelni - enélkül pedig hiába állítjuk helyre a dolgot, bootolni nem fogunk. Nade ez a partíció mentés annyira jól hangzik egyébként, hogy inkább megoldjuk. :-)
3. A bitazonos másolatra akkor van szükségünk, ha egy operációs rendszer mindenféle hülye helyekre befészkeli magát, és nem hajlandó elindulni ha nem pontosan ugyanazt a környezetet találja maga körül. Akkor is alkalmazhatjuk ezt a mentést, amikor nem ismert vagy nem támogatott a fájlrendszer. Szóval, ha muszáj, akkor muszáj ezt alkalmazni. És ha ügyesek vagyunk, ez is tömöríthető mentés közben. A visszaállítás csak ugyanakkora partícióméretre történhet (ellenkező esetben a partíciós tábla és a partíció mérete inkonzisztens lesz, és javítani kell - szerencsére javítható, bár a gyakorlat néha ezt cáfolja); esetleg még nagyobb partícióra is vissza tudunk állítani. Ha a teljes lemezt mentjük, akkor pedig csakis ugyanarra, vagy ugyanolyan geometriájú merevlemezre tudunk visszaállítani. Ráadásul a mentéshez szükségünk van egy másik partícióra legalább annyi szabad hellyel, mint amekkora partíciót mentünk. Hát, ez van.

Mire lesz szükség?

Az első két módszerhez mindenképp kell egy Ubuntu (vagy más szabad operációs rendszer) telepítő cd-re. A második és harmadik módszerhez egy System Rescue CD is fog kelleni, amit szintén ki kell írni.

1. Csak adatok mentése

Nagyon egyszerű módszer majdnem a teljes partíció mentésére. Én ezt nem alkalmaznám, mindjárt leírom, miért:

bagoj@mycogen:~$ sudo tar -cvpzf backup.tgz --exclude=/proc --exclude=/lost+found --exclude=/backup.tgz --exclude=/mnt --exclude=/sys --exclude=/dev /

Kis magyarázat: A tar egy fájlba képes több fájlt csomagolni, szóval kicsit olyan, mint a ZIP. A kapcsolói:

• c=új csomag készítés,
• v=kiírja, hogy épp melyik fájlnál tart,
• p=megőrzi a fájlok tulajdonosát és a jogosultságokat (nagyon fontos!)
• z=a gzip segítségével tömörítse a fájlokat (ha ide z helyett j-t írunk, akkor a bzip2-t fogja használni, ami általában jobb hatásfokú, de még mindig nem mindenütt támogatott. Ha a j kapcsolót használod, a fájlt <név>.tar.bz2-nek nevezd el
• f=ezután kell megadni a fájlnevet, ami most backup.tgz
• --exclude paraméterek=ezeket a könyvtárakat hagyja ki. Ezek mindegyike olyan, hogy az új rendszer automatikusan létre fogja hozni; nem kell az.

Ahogyan a visszaállítás mószeréből lehet majd látni, kiderül hogy ez nem feltétlenül jó módszer, hiszen elmentjük a telejs rendszert, tehát ha mondjuk egy újabb verziót fogunk majd telepíteni (esetleg újabb csomagok lesznek már akkor, mikor visszaállítunk) és arra rámásoljuk a régebbi állapotot, annak eléggé megjósolhatatlanok a következményei. Javaslom inkább azt, hogy szemezgessünk a beállításokból. Ami fontos lehet (aztán ennek fontosságát majd mindenki eldönti):

Ha úgy járunk el, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, akkor nem nagyon van keresnivalónk más rendszerfájlokban (ha meg valamit kihagytam, szóljatok). A testreszabást úgyis mindig a saját home-unkban végezzük (.themes, .fonts nevű rejtett könyvtárak stb.), az pedig mentésre kerül. Én még egy dolgot szoktam megtenni, elrakom hogy milyen csomagok voltak feltelepítve. Így majd az új rendszernél látni fogom, mit hagytam ki:

dpkg-query -W --showformat='${Package}\n' > /csomagok.txtRakjuk össze tehát a dolgot:

bagoj@mycogen:~$ dpkg-query -W --showformat='${Package}\n' > /csomagok.txt
bagoj@mycogen:~$ sudo tar -cvpzf backup_system.tgz /etc/alternatives /etc/apt/sources.list.d/ /etc/fstab /etc/hostname /etc/login.defs /etc/network/ /etc/networks /etc/passwd /etc/resolv.conf /etc/security/ /etc/shadow /etc/sudoers /etc/wpa_supplicant/ /etc/X11/xorg.conf /etc/gdm/ /var/log/ /csomagok.txt --exclude=/home/bagoj/backup_system.tgz
bagoj@mycogen:~$ sudo tar -cvpzf backup_homes.tgz /home/ --exclude=/home/bagoj/backup_system.tgz --exclude=/home/bagoj/backup_homes.tgzMint látható, a /home alatti dolgokat külön tettem, mert a home könyvtárak elég nagyok is lehetnek. Ha a 2Gb-ot túllépjük, akkor azt nehéz lesz majd DVD-re írni! Mivel a tar (tudtommal) nem képes a fájlok darabolására; ezt megtehetjük a split paranccsal.

Az adatok visszaállításának menete

1. Feltelepítjük a kedvenc operációs rendszerünket

2. Ellenőrizzük az alap telepítésen, hogy mi hiányzik:

bagoj@kajszi:~$ tar -xvpfz backup_homes.tgz csomagok.txt
bagoj@kajszi:~$ dpkg-query -W --showformat='${Package}\n' > uj_csomagok.txt
bagoj@kajszi:~$ diff csomagok.txt uj_csomagok.txt > feltelepitendo_csomagok.txt3. Ezek után feltelepítjük az összes szükséges programot a szokott módon (esetleg a feltelepitendo_csomagok.txt-t egy kis parancssoros okosságba irányítva automatikusan is fel tudjuk rakni őket).

4. Visszaállítjuk az adatainkat:

bagoj@kajszi:~$ sudo tar -xvpfz backup_system.tgz -C / && sudo tar -xvpfz backup_homes.tgz -C /

Ezután indítsuk újra a gépet! Ha jól vettük az akadályt, még a Gnome beállítások is a helyükön vannak.

Mivel kicsit hosszúra nyúlna a post, külön fogom leírni a Partimage használatát.