Marha idegesítő, hogy a Radeon 7500-zal nem működik a 3D, a Compiz és semmilyen effekt, valamint az Ubuntu (már nem is annyia) új értesítési rendszere sem. Nekigyűrkőztem hát, hogy megnézzem, tudok-e tenni ez ellen valamit.

Kérlek, olvasd végig a postot, és ne kezdj bele semmilyen módosításba a leírtak alapján. Ki fog derülni, miért...

Első körben az Ubuntu.hu-n lévő leírást böngésztem végig. Azt írta valaki, hogy ez a leírás ugyan Jaunty-hoz van, de elméletben működik majd Karmic alatt is. Akkor itt és most hivatalosan cáfolom ezt a dolgot; sőt, kifejezetten veszélyes követni azt a leírást!

Ugyanis annak lényege, hogy távolítsuk el a teljes Xorg-ot és pár szintén szükséges dolgot; majd álljunk vissza az Intrepid tárolóira, szedjük le onnan a régebbi Xorg-ot, amivel már tökéletesen működik az Ati oldaláról letölthető Catalyst driver. Majd pedig akadályozzuk meg, hogy az Ubuntu visszafrissítse az Xorg-ot a legújabbra.

A megközelítést alapvetően nem tartom túl jónak, de tény, hogy Jaunty-val működött ez a csúnya hack. Azonban a Koala-ban változtak kicsit a csomagok függőségei, az eltávolítandó fast-user-switch applet (ami mellesleg a Karmicban már valami teljesen más nevű, asszem indicator-applet a neve éppen) húzza a gdm-et, ami az x11-commont, utóbbi pedig lényegében az egész rendszert. Tehát NE is próbálkozzunk ezzel.

Gondoltam, nekilátok más módon. Az Xorg-ra nem számíthattam, azzal a meghajtóval csak a 2D-s támogatás működik, a 3D bekapcsolása esetén azonnal teleszemeteli a képernyőt, és használhatatlan lesz az egész. A bináris (Catalyst) meghajtó viszont úgy működik, hogy a zárt forráskódú függvénykönyvtárakat egy nyílt forráskódú kernelmodul kapcsolja össze a kernellel, és ha van rá lehetőség, akkor ezt a "kapcsot", más néven wrappert le lehet fordítani a futó kernelhez is. Elméletben.

Komolyan, mióta használom a Karmic Koalát, elment a kedvem az egész Ubuntutól. Ez egy megkeseredett post lesz, úgyhogy nem ajánlott alapból depressziós olvasóknak. Én biztosan nem fogom vagdalni az ereimet, inkább szépen váltok valami értelmesebbre.

A Koala tényleg az Ubuntu Vista-ja lenne? Erősen eltűnődtem.

A Vista egy 7 éve piacon lévő termék leváltására született, alaposan átdolgozták. Gyorsan kellett piacra dobni, mert már nagyon le kellett cserélni az XP-t, viszont épp akkor hajították ki belőle az adatbázis-alapú fájlrendszert, ami a fő újdonság lett volna; és nem tesztelték ki túlzottan. Visszafelé nem volt kompatíbilis sok minden, leginkább az eszközmeghajtók. Hírhedt a lassúságáról és erőforrás-pazarlásáról, valamint a felhasználókat idegesítő szokásairól. A megjelenést követően azonnal elkezdték fikázni, emiatt azok, akik amúgy kivárnak, nem is váltottak, hiszen minek lépjenek sz*rba. :)

A Koala a szokásos release ütemben érkezett. Ezzel pont az volt a probléma, mint a Vistával: kihozták, mert már be volt harangozva, és elvárt a féléves frissítés, noha sok volt a változtatás és nem igen volt kitesztelve. Már megjelenésekor több, mint 40 hibát tartalmazott. Az X felületben és a boot képernyőn sokat faragtak, bevezették az alapértelmezett ext4-et. A grafikus felület és a kernel változásai miatt visszafelé nem volt kompatíbilis pl. sok régebbi Ati meghajtóval. Már a megjelenést követően azonnal elkezdték fikázni. Hírhedt lett grafikus problémái, USB-s gondok, a Jaunty-ról történő hibás/lerobbant update-ek, hibernáció illetve az encryptfs hibák miatt. (Gondoljunk csak bele: ezek mind, a felhasználókat közvetlenül érintő és rohadtul idegesítő dolgok.) 

A Windows7 nem veszíthetett, hiszen (mint tudjuk) az új felületet megszokták a felhasználók addigra, a drivereket is megcsinálták a gyártók a Vista 2 éve alatt, és sikerült behangolni a rendszert. Ezek alapján a Windows7 lényegében egy nagy Service Pack a Vista-hoz, és ez lényegében így is van.

Mi a Canonical válasza pl. a grafikus problémákkal küzdő Karmic felhasználóknak? Én a Radeon 7500-ast azóta sem tudtam belőni, sem a 3D/Compiz, sem az új értesítési felület nem megy, pedig próbálkozom serényen (ezt bizonyítom is majd a következő postban). A válasz az, hogy az új LTS-ben lesz üvegfelület, meg közösségilinux, aminek keretében belül a programok is twitterezhetnek. Nooooórmális?

Ahogyan a dolgok most állnak, a Lucid Lynx a legkevésbé sem nyerésre áll. Mióta a Gnome és KDE fejlesztők átvették a hatalmat a Freedesktop.org felett, a kernelen pedig gyakran és váratlanul újabb és újabb API változásokat hajtanak végre, a hardver gyártók számára képtelenség a változások lekövetése. Az amúgy is kevés emberrel linuxot supportáló cégek abbahagyják a régebbi driverek támogatását, hiszen értelemszerűen ők az új dolgokra koncentrálnak. De nem az lett volna a lényeg, hogy a Linux régebbi gépeken is elfusson? Sajnos ez már régen nem igaz, és már lassan a közhiedelemből is kikopik ez a vélekedés. A Freedesktop próbálja másolni a Vista és OSX megoldásokat, de abból nem lehet megélni, hogy azt az érzést keltjük az emberekben, hogy "ez olyan csillivilli, mint az OSX, csak még annál is sokkal kevesebb program fut el rajta, de éppen emiatt különleges és cool". Ki hiszi ezt el?

Az én véleményem, hogy nem az új hardvert vásárlókat kellene bombázni, ez nem jött be a netbookoknál sem. Valahogyan az eredeti elképzelés, miszerint a Linux esztétikus, stabil és régi/gyenge gépeken is elfut; odáig jutott, hogy a legújabb Ubuntu csillivilli ugyan, de sok grafikus és egyéb problémával küzd és szinte csak a legújabb (kb. 0-3 év) hardvereket támogatja. De azért ott sem mindent, hiszen az én SIS chipsetes laptopom kifogott rajta.

Tehát 2010 biztosan nem lesz a Linux Desktop éve, ha az az Ubuntun múlik. És ha ebbe az irányba haladunk tovább, attól félek, sosem jön el ez az év. :-( Az okostelefonok piaca még olyan terület, ahol nagy a fejlődés; remélhetőleg az Ubuntu oda nem teszi be a lábát. A szerver kategóriáról pedig direkt nem is írtam semmit ebben a postban.

Marad a remény, hogy a Lucid Lynx lehet az Ubuntu Windows7-ese, de az eddigiek alapján inkább egy idő előtt kihozott, bugos, elvarratlan verzió lesz az is.

Kicsit keresgélve a neten, úgy látom, nem az enyém az egyetlen ilyen vélemény:

The problem is, Ubuntu makes Linux look bad. As more and more people make the switch to free software this is not a good thing. Linux is meant to be stable, secure, reliable. (Lásd: http://www.linux-mag.com/cache/7600/1.html)

Nos, természetesen az Opensource azért jó, mert lehet választani. Szerintem lassan itt lesz az ideje a váltásnak.

Kivonat a Linux Útikalauzból: "Hogy miféle állat is az xargs? A Te Legjobb Szkriptező Haverod, Akivel Pompásan Érzed Magad."

És valóban! Konzolon rengeteg munkától ment meg minket ez a szerény, elfeledett de igen hatékony parancssori program. Mit is tud ez?

- Nem mást tud, mint a(z általában pipe-on keresztül) megkapott paraméterekre parancsokat tud lefuttatni. Elég egyszerű feladatocska, de ezt tökéletesen végzi el.

Példa:

find /tmp -maxdepth 1 -name "*mp3" | xargs rmHalljuk az ördög ügyvédjét:

ördög ügyvédje: "Pheee, mi szükség van erre? Ott van a bash lehetősége:"

for i in /tmp/*mp3; do rm $i; done

"vagy még egyszerűbben"

rm `find tmp -maxdepth 1 -name '*.mp3'`
Bagoj úr: Na igen, néhány fájl esetén ezeknek a parancsoknak semmi problémája nincs a /tmp könyvtárból az mp3 végződésű fájlok kitörlésével. De próbáljuk meg ugyanezt néhány ezer fájlra is, és rögtön megkapjuk az "Argument lista túl hosszú" hibaüzenetet, míg az xargs tetszőleges mennyiségű fájlra működni fog.

ördög ügyvédje: "Na neee már! A linux kernel 2.6.23-as verziójától fogva nincs ilyen hiba, már akármennyi fájlt le tudok kezelni az én (sokkal egyszerűbb) módszereimmel is."

Bagoj úr: És szerinted jó dolog nem hordozható kódot írni?

ördög ügyvédje: "Mondjuk pont nem érdekel..."

Bagoj úr: És mi van a szóközt (vagy perverz embereknél: tabot :-) tartalmazó fájlnevekkel? Az általad ajánlott módszerek a whitespace-t elválasztó jelnek veszik, emiatt felléphetnek problémák. Viszont a xargs tud \0 (null) karakterrel elválasztott sztringeket is kezelni, a find pedig a -print0 paraméter hatására ilyeneket tud küldeni:

find /tmp -maxdepth 1 -name *mp3 -print0 | xargs -0 rm
ördög ügyvédje: "Hm..."

Miután az ördög ügyvédje feloldódott egy logikai buborékban, nézzük a további lehetőségeinket. Például van egy szöveges fájlunk, benne pedig két oszlopban elhelyezve fájlnevek, amikkel kezdenünk kell valamit - mondjuk hasonlítsuk össze őket! A szövegfájl tartalma tehát:

index.php index.php.old
login.php login.php.old
view.php view.php.old

Vegyük rá xargs haverunkat, hogy a szövegfájl tartalmát kettes csoportokban vegye át, és futtassa rájuk a diff nevű, népszerű kis parancsot:

xargs -t -n2 diff < szövegfájlEz fog történni:

diff index.php index.php.old
diff login.php login.php.old
diff view.php view.php.old
...

Ha még azt is hozzáteszem, hogy az előbbi php-k php.old-dá átnevezésére is van egy jó tippem:

find . -name *php -print0 | xargs -0 grep -l -Z "FIXME" | xargs -0 -i cp {} {}.old

Ehhez már adok magyarázatot is: A find-dal rákeresünk a *php fájlra, és NULL karakterrel elválasztva átadjuk a xargs-nak; amely ráfuttatja a grep-pet ezekre és rátalál mindegyikre, amiben a "FIXME" karaktersorozat benne van. Ennek eredménye ismét egy fájl lista, tehát szépen lehet egy újabb pipe-pal egy újabb xargs-nak átadni, amely készít egy másolatot a fájlokról <fájlnév>.old néven. (Igen, a {} karakterek helyére a fájlnevet fogja behelyettesíteni, a find-hoz hasonlóan.)

Természetesen határt csak a fantáziánk szabhat. Például képzeljük el, hogy van egy nagy rakás szerverünk, amelyet kulcsos authentikációval scp-n keresztül elérünk, mindegyikre szeretnénk egy fájlt átmásolni és van egy szerverek.txt fájlunk, amelyben megvan a rakás szerver ip-cím vagy host név listája. Ekkor:

cat iplist | xargs -n1 scp <másolandófile.tgz>

A múltkori post óta megjelent az Ubuntu Linux készülő, 10.04-es, hosszan támogatott kiadásának második alpha változata. Természetesen nem ajánlatos telepíteni vagy frissíteni rá, hiszen rengeteg hiba, változás, félkész dolog van benne; ámde aki nem fél a hibabejelentések megtételétől és kíváncsi, merrefelé halad az Ubuntu, már most kipróbálhatja. Az első csoport számára itt vannak az új hírek:

Bár csak a Grub betűinek megfordításából áll, mégis a Burg név mintha a Star Trekből bukkant volna elő, csak nehogy minket is beolvasszon. :-)

A szemcukorka (eyecandy, magyarul inkább vakuljparasztnak szokták hívni, de nekem nagyon tetszik ez a szemcukorka kifejezés, próbálom elterjeszteni) lényege tehát, hogy minél több viszonylag kevéssé hasznos, ámde rendkívül látványos dolgot készítsünk. Valakinek eszébe jutott, hogy olyan csúnya, hogy egy fénygerendával kell kiválasztani karakteres felületen a betöltendő operációs rendszert. Nosza, alkossunk valami újat! Legyen a grub2 animált, és gyönyörű egy új patchset segítségével (figyelem, nem elírás! Ez a leírás csak grub2-t használóknak működik! Ha újonnan telepítettél Ubuntu 9.10-et, akkor biztosan az van neked).

Az is lett! A kérdés, hogy minek ez nekünk? Ne is feszegessük ezt a kérdést, az érdeklődők számára itt egy screenshot.

Tényleg kívánatos, nem? Nézzük, hogyan tehetjük a magunkévá:

1. Mint oly sok újdonság mostanában, ez is a PPA-, vagyis a Personal Package Archives, a személyes csomagtárból érhető el. Itt bárki regisztrálhat, és elkezdhet vastagon csomagokat zúzni. Ahhoz, hogy a tárolóból le lehessen húzni a csomagokat a gépünkre, szükség van arra, hogy hozzáadjuk az elérést a csomagok forrásainak nyilvántartásához. Erre van a grafikus felületen egy bonyolultabb módszer, amely sok kattintgatással jár, mi most az egyszerűbb és felhasználóbarátabb utat fogjuk járni. Parancssorból:

sudo add-apt-repository ppa:bean123ch/burg

Nem árt ezek után lefrissíteni a csomagok listáját:

sudo apt-get update

Majd szipkázzuk le le a pácienst a gépünkre:

"Wórning!" Ez az a pont, amikor el kell gondolkodnod arról, hogy ha a következő bekapcsolás után nem bootol fel a gép de egyébként csak emiatt adatok nem fognak elveszni és ismét működőképessé tehető a boot folyamat, akkor az nagy probléma lenne-e? Ugyanis a Master Boot Record módosítása mindig jár kisebb kockázatokkal, ráadásul ez itt egy eléggé újszerű égi tünemény az Ubuntu Univerzum égboltján. Nem árt vigyázni! A félősök (mint pl. én :-)) tehát ezen a ponton parancssorból futtassák le a sudo fdisk -l > particiok.txt parancsot, és az eredményül kapott particiok.txt fájlt másolják ki egy pendrive-ra! Hasonló módon, győződjünk meg arról, hogy hová is telepítettük a grub-ot, ha netán vissza kell állnunk. Ez szinte mindig /dev/sda, a gyakorlottabbak pedig amúgy is tudják, hogy hol nézzék meg. ;-)

Tehát,

sudo apt-get install grub-pc

A telepítő felteszi a kérdést, hogy módosítsuk-e az MBR-t, mire mi (az előzőek ismeretében) halálos hidegvérrel fogunk yes-t válaszolni.

2. FIGYELEM! Most jön még a témázás része a dolognak, mivel téma nélkül nem működik, és (ki tudja, milyen okból) nincs téma a csomagokban, erről nekünk magunknak kell gondoskodnunk. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: LE KELL TÖLTENI mindenképpen egy támát!!!

Töltsük tehát le az alapértelmezettet.

Ezt a theme_default.tar.gz fájlt ki kell tömörítenünk, majd be kell másolnunk a /boot/grub alá a fájlokat. Gyorsan megtehetjük mindezt a parancssorban:

sudo cp theme_default.tar.gz /boot/grub
cd /boot/grub
tar -xzvf theme_default.tar.gz
rm -f theme_default.tar.gz...de természetesen mindenki olyan módszert választ, amit jónak lát.

3. A legkevésbé egyszerű feladat most jön: be kell állítanunk a megfelelő grafikus felbontást, amit a kártyánk elbír, valamint a témát. Ehhez először is bootoljunk újra, és a boot kiválasztó képernyőnél nyomjunk egy 'c'-t (valakinél csak a ctrl+c működik). Ha nem jön fel alapból a GRUB választómenü, akkor Esc-kel lehet odaugrani, bár akkor nem igazán értem, miért akarjuk grafikussá tenni... :) A lényeg, hogy előugrik itt is egy parancssor, amibe begépeljük az alábbi parancsot, amely listázza a használható felbontásokat:

vbeinfo

Írjuk fel egy darab papírra, esetleg karcoljuk bele a retinánkba az általunk kiválasztottat. Fontos ugyanis, hogy a megfelelő felbontást írjuk majd be a konfigurációs fájlba, különben jönni fog az Ubuntu boot cd rescue módja...

Miután visszabootoltuk a gépet, root felhasználóként szerkesztenünk kell a grub2 beállítás fájlt. Ismét parancssorból:

sudo gedit /etc/default/grub

Menjünk a fájl aljára, és írjuk be a kívánt téma nevét és a felbontást:

GRUB_THEME=default
GRUB_GFXMODE=1024x768

4. FIGYELEM! Ha elmentettük a fájlt, el ne felejtsük frissíteni a grub-ot:

sudo update-grub

...kész. Azt mindenkire rábízom, hogy vajon megérte-e ez az egész a kapott eredményt. :-P