Tegnap este, jobb szórakozást nem találván, upgrade-eltem a "kis" gépemet Koalára. Hozzáteszem, hogy ez a kis gép egy igen komoly "PIII 1GHz processzor, 256Mb RAM, kis 20Gb merevlemez" hardver. Nem is tervezek rajta Doom3-at futtatni, de azért a Nyuszival (Jackalope) is elég lassú volt. A Koalában nagyon beígérték a gyors bootot, és egyébként is kíváncsi voltam a majd októberben megjelenő rendszerre. Természetesen ez nem a végleges változat, nyilvánvalóan sokat fognak fejleszteni majd rajta, de egyelőre kicsit nyögvenyelős lett a fenti konfigon. Azért elmondom, hogy csináltam.

Első lépésként a CTRL+ALT+F1-gyel leváltottam konzolra, mivel nem voltam biztos benne, hogy az X-et újra kell-e indítani vagy sem. Mivel a glibc frissül, a gdm-et biztosan újra kell indítani. Mindegy, nem akartam kockáztatni, konzolon dolgoztam.

1. Szoftver források átírása

vi /etc/apt/sources.listmajd kettőspontot nyomtam és alulra beírtam:

1,$s/jaunty/karmic/g

ezután :wq, enter és kész. Aki más (pl. grafikus) editort szeret, az cserélje ki még X alatt a jaunty-t karmic-ra ebben a fájlban. Most már jöhet az

apt-get update && apt-get distupgrade

Közölte, hogy 504Mb-tal több helyet fog foglalni a telepítés után. Nem baj, mehet.

Kb. három órán keresztül tartott a telepítés, persze jobb internet-kapcsolattal és/vagy jobb géppel ennek a töredéke is lehet. Semmiféle hibát nem tapasztaltam ennek során. Bár nem kérte az újraindítást, azért én megtettem, hogy össze tudjam hasonlítani a boot időket "előtte" és "utána".

Az értékek úgy értendők, mintha a jelszó begépelése nulla ideig tartott volna (azt az időt ugyanis levontam a végeredményből). Egyelőre a Koala leginkább egy Miserable Snail-ra hasonlít (nem vagyok túl jó angolból, nem találtam olyan szóösszetételt, hogy mindkettő S-sel kezdődjön, csak a Senior Snail-t, amit lehet nyugdíjas csigaként is érteni - mindenesetre a "nyugdíjas csiga" lefedi a valóságot), legalábbis a fent jelzett konfiguráción.

(Ne, légyszí ne magyarázza meg senki hogy nem érdemes erőltetnem az Ubuntut ezen a konfigon, amíg a minimum konfigurációnak ezt adják meg:

• 300 MHz x86 processor
• 64 MB of system memory (RAM)
• At least 4 GB of disk space (for full installation and swap space)
• VGA graphics card capable of 640x480 resolution
• CD-ROM drive or network card

)

Egyébként még nem sikerült felfedezni semmi extra változást a Jauntyhoz képest - a gdm kicsit más, a Pidginből csak 2.5.8 van fent, mást megnézni nem volt időm. De valószínű, hogy rövid tesztelés után valami mást fogok felhúzni erre a gépre... :)

Nem tudom, bagojságomból adódik-e, de az Interneten teljes a bizalmatlanságom az emberekkel. Ha valaki, akit élőben még sosem láttam, arra kérne hogy nyissam ki az SSH portot és adjam meg a felhasználói nevem és jelszavam, hangosan kiröhögném. Pedig ez történt egy blog szerint, amit most olvastam.

A történet annyi, hogy egy hölgy jelentkezett be irc-re és segítséget kért, mert csak 800x600-ban ment az addig (másik monitorral használva) jól működő PC-je. Egy-két óra alatt összehozott a közösség egy X konfigot, amely végülis nem oldotta meg a problémát, mert volt benne valami bug. A hölgy nem ért rá tovább foglalkozni a témával, de másnap visszatért, ekkor a blogger felajánlotta, hogy belép a gépére és megoldja gondjait. A hölgy (nevezzük Emmának) simán igent mondott. Mivel itt X újraindítás is többször kellett, nyilván nem játszott a vino (vagy nem tudom hogy hívják mostanában az X remote desktop felületét). Emiatt felrakatott Emmával egy openssh-servert, és a közös bizalom jegyében létrehozott neki egy felhasználót a saját gépén. Emma úgy indított egy ssh session-t, hogy vissza tunnelezte a 22-es portot a saját gépére (részletek erről a "Ha SSH van, minden van" c. írásomban).

Ezek után Emma megadta a felhasználói nevét és jelszavát, mert úgy a legegyszerűbb, és akkor nem kell a sudo-val se kínlódni. A blog írója pedig szépen behaladt a gépre és megjavította az X szervert (közben Emma egy másik gépen bejelentkezett és úgy tartották a kapcsolatot).

Szép történet, mindenki boldog. Tulajdonképpen nem lenne semmi bajom vele,ha a srác nem kéri fel az Ubuntu fejlesztőket egy olyan megoldás kidolgozására, hogy az Ubuntu megosztható legyen ilyen duplabizalom-módszerrel, konzolon is. Ha nekem ezek után a 10.04-be csupa jófejségből beleraknak mindenféle backdoor-t amiben esetleg van pár bug is, akkor minden kényelmessége és barátságos működése ellenére úgy dobom ki az Ubuntut, mint a cicát szokták a dolgát elvégezni... >:-( Remélem, gondolkodnak a Canonicalnál, és eszükbe jut, hogy ha ebben az esetben bármelyik fél csak egy kicsit is gonosz vagy kíváncsi és szeretne körülnézni a másik gépén, simán megteheti...

Rövidhír: Az Ubuntu Állatsereglet legújabb tagja kezd beérni. Holnap code freeze, ami azt jelenti hogy új funkciók és alkalmazások már biztosan nem kerülnek bele, ezentúl már csak a rendszer összereszelésével és hibajavítással foglalkoznak.

Ez azt jelenti, hogy innentől érdemes lesz foglalkozni vele, a kis tartalék P3-as gépemen upgrade-elni és kicsit érezni a feelinget. És persze jelezni a hibákat.

Kicsit elmaradt a boot gyorsításra elhatározott tervem, miszerint kihajítok minden feleslegest, de ennek oka tényleg az, hogy a notebookon dolgozom és nem engedhetek meg mondjuk egy nap kiesést, mert nem úgy sültek el a dolgok ahogyan akartam. A kis gépemre meg nem volt időm eddig. Remélhetőleg ezek az idők elmúlnak, és a Koalával kísérletezgethetek majd. Bár elképzelhető, hogy ugyanolyan eredménnyel fogom zárni a dolgot, mitn múltkor, de engem ez cseppet sem zavar. Hiszen a Linuxot éppen azért szeretjük, mert kísérletezhetünk, átalakíthatjuk, megérthetjük.

Amit elvileg már biztosan várhatunk a Koalától (Desktop oldalon):

• Firefox 3.5 - ez már csak természetes
• Palimpsest Disk Utility - A Red Hat által fejlesztett, S.M.A.R.T-képes kisalkalmazás, melynek segítségével sokat megtudhatunk lemezeink állapotáról
• Kernel 2.6.31 (jelenleg az -rc5), szintén "természetesen". Vele jön Intel videókártyák esetén a Kernel Mode Setting, ami gyorsabb képváltást, ezáltal villogásmentes képernyőváltást kínál
• Gnome 2.27.5 - ha esetleg valaki ettől a verziószámtól egetrengető dolgot várna, csalódni fog. Bugfixek, apró változások
• Pidgin 2.6.1 - Talán az új Galamb majd durran egyet, hiszen a videó- és hangtámogatás olyan dolog, amire mindig is vártam; lévén a Skype-ban egyáltalán nem bízom.

Amit biztosan nem várhatunk, az pedig a felhasználói felület megújítása. :-( Hiába ígérgetett Shuttleworth februárban:

The desktop will have a designer’s fingerprints all over it – we’re now
beginning the serious push to a new look. Brown has served us well but
the Koala is considering other options.

(Az egész felületen látható lesz a dizájnerek keze nyoma - ezúttal komolyan hozzálátunk az új kinézet kialakításához. A barna színösszeállítás jól szolgált eddig, de a Koalában egyéb lehetőségeket is meggondolunk.)

Nem jött be - eléggé úgy tűnik most, hogy marad a barna alapszín, és a felhasználói felületen nem kapunk újdonságokat. Lehet, hogy az Ubuntu Új Arcának éve egybeesik majd a Linux Desktop évével? :-) Esetleg a Duke Nukem 3D folytatásával? :-)) Mindenesetre, ezek a határidők folyamatosan csúsznak, bár engem ez nem feltétlenül zavar.

"Mostan színes tintákról álmodom. Kiszínezném vele az életem."

Kölcsönvettem ezt a két sort Kosztolányi Dezső verséből, mivel a tint2-ről szeretnék írni, ami egy, még erősen fejlesztés alatt álló, de már most is figyelemreméltó panel alkalmazás. Egyelőre nem üti meg az lxpanel, bmpanel, fspanel (ami azóta behalt), pypanel vagy hasonlók színvonalát, ugyanis nincs benne alkalmazás-indító, de az eddigiek alapján máris figyelemreméltó ez az apróság.

Mégis, miért jó mindez?

"Minek még egy panel?", kérdezhetnénk, amire a válasz a szokásos: "miért ne?". Ha valakinek van ennyi energiája, kedve, tehetsége, és nem elégedett az eddigiekkel, akkor miért ne készíthetne egy sajátot? Amit már most tud:

1. A konfigurációja teljesen egyszerű, sima text fájl alapú
2. Már most támogatja a fontosabb szabványokat
3. Az ablaklista, figyelmeztető terület, óra és akkumulátor-státusz már most tökéletesen üzemel
4. Lehetséges tetszőleges színeket, háttereket, áttetszőséget adni lényegében bármelyik elemnek; változtatható a betűszín bárhol
5. Beállítható, hogy a különféle egérgombok mit tegyenek az alkalmazásokkal (maximalizálás, minimalizálás stb.)
6. Nem probléma neki a függőleges működési mód sem (ami mondjuk a gnome-panelnek elég nagy kihívás)

Annyit hozzátennék, hogy a projekt az opensource tipikus esete: valaki elkezdte ttm néven, aztán elakadt, valaki más (vagy talán az eredeti szerző?) forkolt és folytatta, ezúttal tint2 néven. A célja az, hogy egy célszerű, nem zavaró, nem csicsás de esztétikus, könnyű súlyú panelt hozzon létre. A legjobb úton halad.

1. A rögös út: fordítsuk le!

A weboldalán nem találtam letölthető .deb csomagot, csak forrást. Mivel még nem szoktam meg ezt a PPA-dolgot,eszembe sem jutott, hogy elérhető máshol is. A getdeb.net pedig tényleg meg sem fordult a fejemben. :-) Hiába, öregszem. Feltettem a fordításhoz szükséges csomagokat:

apt-get install build-essential libxinerama-dev libpango2-dev

Aztán a kicsomagolt forrás könyvtárában a szokásos, ./configure && make && make install szentháromsággal feltelepítettem. Az első meglepetés akkor ért, amikor - ellentétben a manuállal - nem volt hajlandó elindulni default konfiguráció nélkül és ilyet nem is akart létrehozni a ~/.config/tint2/ alatt.

Gondoltam, nagyon nem lehet bonyolult az a konfig...

A lényeg, hogy az első szekcióban határozzuk meg a keret és háttér definíciókat. Az összeset. Tehát nem az van, hogy a későbbiekben meghatározzuk, hogy mondjuk a panel 80%-ig átlátszó, lekerekített 1 pixeles vastagságú kerettel legyen, majd a panelen belül az aktív ablak háttere hupilila alapon méregzöld pöttyös; hanem először azt mondjuk, hogy az első hátterünk úgy néz ki, hogy 20%-ig átlátszatlan, 5 pixeles lekerekítés és egy pixel vastag keret; a második hátterünk pedig hupilila. Az első id-je 1-es lesz, a második id-je 2-es, és ezeket az id-ket tudjuk hozzárendelni később az egyes elemekhez. Példa:

rounded = 5
border_width = 1
background_color = #333333 20
border_color = #ffffff 20

rounded = 2
border_width = 0
background_color = #ff00ff 0
border_color = #ffffff 80

Tehát az elsőnél a background_color sorban sötétszürkét állítottunk be, majd szóköz és 20-as átlátszatlanság. Satöbbi, satöbbi. Ilyen meghatározás blokkból akármennyi lehet. Aztán amikor a panel beállításaira kerül a sor, ezt írjuk:

panel_monitor = all
panel_position = bottom center
panel_size = 0 25
panel_margin = 0 0
panel_padding = 9 1 9
font_shadow = 0
panel_background_id = 1

Ha az utolsó sorban 2-est adunk meg, akkor hupilila háttere lesz a panelnek, így meg sötétszürke, lekerekített stb. asszem mindenki tudott követni.

2. A könnyebbik út

Mint azt később megtudtam, simán fel lehet rakni a legújabb változatot a PPA tárolóiból. Ehhez csak az alábbiakat kell a /etc/apt/sources.list fájl végére fűzni:

deb http://ppa.launchpad.net/killeroid/ppa/ubuntu jaunty main
deb-src http://ppa.launchpad.net/killeroid/ppa/ubuntu jaunty mainMajd természetesen importálni a kulcsot:

sudo apt-key adv --recv-keys --keyserver keyserver.ubuntu.com C4412AEB3B1D5F58E8149B7DD9DAAF25C26CCF8EEzek után pedig telepíteni:

sudo apt-get update && sudo apt-get install tint2Tadám!

Mivel a tint2-ben nincs alkalmazásindító, nincs futtatás és ilyenek, ezért kellőképpen óvatosan használjuk. Például simán kikapcsolhatjuk a gnome-panel indítását a gconf-editor alkalmazással (ez a regedit gnome-ul, ugye) a /desktop/gnome/session/required_components kulcs alatt, és betehetjük a tint2-t helyette a saját indítandó programok közé a Beállítások alatt (most fogalmam nincs hogy hogy hívják a 9.04-esben a menüpontot, de tudjátok melyik), de a következő induláskor az ALT+F1 és ALT+F2 jóbarátainkra ne számítsunk. Tehát ez a kis panel elég ügyeske, de nem teljes értékű. Akkor minimum fel kell mellé tenni a dmenu-t, és persze bekonfigurálni az ablakkezelőben, hogy milyen kombinációra induljon el. De akkor már az ablakkezelőt is simán lecserélhetnénk openbox3-ra... és akkor már csak nyomokban emlékeztet desktopunk a Gnome felületre. :-)

Ja, csak a konfigra térek vissza egy másodpercre. Amiatt, mert én azt szeretem, ha a konfigurációs lehetőségeim az alábbiakhoz hasonlóan tágak. Nézzük a panelen az óra beállításait:

#---------------------------------------------
# CLOCK
#---------------------------------------------
time1_format = %H:%M
time1_font = Sans 6
time2_format = %m.%d, %A
time2_font = Sans 8
clock_font_color = #ffffff 76
clock_padding = 2 2
clock_background_id = 0Imádom. A szabványos date utasításban használatos dátumformátumok bármelyik megadható, lehet egy soros vagy két soros. A szín és betűméret állítható. Gyönyörű.

(A dátum formátumokat a date --help kilistázza, azok közül lehet válogatni.)

Ismét egy kis gyorsteszt: egy mini linux terjesztést, jelen esetben a CDLinux-ot teszteltem le. Már elég régen, 3 hónapja dolgoztam rajta, csak nem volt időm megírni, azóta kijött a 0.9.3, de annyi baj legyen - legalább össze tudom majd hasonlítani őket. :-) Szóval következzen egy 0.9.2 teszt, amit majd kiegészítek.

Az Community Edition ISO elég gyorsan leérkezett, lévén csak 204Mb-ról van szó. Bár indíthattam volna perzisztensen is (hopp, erről még nem írtam, majd fogok!), de kiírtam az egyszerűség kedvéért a LiveCD-t egy korongra.

A bootolás a szokásos, live cd-nél megszokottan lassú. Az egyetlen apróság, hogy a boot elején kitesz egy CDL logót, és semmi nem tájékoztat bennünket arról, hogy a háttérben mi is történik. Vártam kb. 3 percet és már éppen elkezdtem aggódni, hogy mi van, amikor bejött az ismert XFCE indítóképernyő (login managerrel nem fárasztotta magát a terjesztés). A CDLinux elsősorban CD-ről fut, az alkotók eredeti szándéka szerint ekkor érzi legjobban magát, hát így is teszteltem. A grafikus kártya, hálózat stb. felismerése gond nélkül zajlott.

Kisvártatva a fenti alap képernyőt kapjuk, az XFCE4.4.3 nekem elég kiforrottnak és gyorsnak tűnt. Bár az "erőgépem"-en, az IBM T30-on nézegettem, minden nagyon reszponzív és gyors volt. Az alkalmazásokat is leginkább az XFCE-ben használatosak közül rakták össze. Kiemelve ezek közül a jelentősebbeket:
 

• Grafika: gimp, gpicviewer, xsane...
• Multimédia: smplayer, xfburn...
• Internet: pidgin, opera, sylpheed, skype, transmission...
• Eszközök: avast, urxvt, xarchiver, network neigborhood (MIÉRT???)...
• Iroda: Gnumeric, ePDF, Zoho writer (???)...

Egy-két ponton nem értem a szoftverek összeállítását - Az alsó hangon is óriási pirospont, hogy nincs gond az mp3-lejátszással és lényegében semmilyen filmmel; garantálja ezt nekünk az (s)mplayer. Az xfburn bár elég béta, de nekem nem volt vele bajom, igaz sokat nem is használtam (nem vagyok nagy XFCE-fan). Az Internetes alkalmazások rendben vannak, de én azt nem vágom, hogy ha a Thunar a fájlkezelő, akkor miért égetik magukat még ilyen "network neighborhood" alkalmazással, amikor a Thunarhoz van samba fájlmegosztást kezelő plugin. Lehet, hogy az nem tud valami fontos dolgot, amit a nn tud?

A másik, hogy mint kipróbáltam, az .XLS táblázatokat perfektül megnyitja a gnumeric, viszont az .RTF és .DOC fájlokat nem tudja megnyitni semmivel. Nézem a menüt, és ott van egy "Zoho writer", amiről még sosem hallottam. Rákattintok, bejön a Firefox és egy weboldal, hogy regisztráljak... aha, szóval online office. De miért ez a felemásság? A Zoho nem tud táblázatot kezelni?

Van még pár ilyen apró regresszió; például ahogyan látható a képernyőmentésből, a menüben és a tálcán angolul vannak a feliratok, ahogyan az indításkor ki is választhatjuk, de a tooltip-ek már ékes mandarin nyelven szólnak hozzánk. Persze kicsike ez a hiba, de sok ilyen apróságból összességében kényelmetlen érzés jön ki, ami betesz a használhatósági pontszámnak. Hasonló "okosság", hogy az angolon kívül nem is választható más billentyűzetkiosztás. Azt megértem, hogy nem fért fel a CD-re az alkalmazások fordítása minden nyelvre, nincs gond, de hogy a billentyűzetváltás sem működik? Térjünk vissza az xkb-s időkhöz?!

Még a nyelvi dolgoknál maradva, elindítottam a gmlive alkalmazást, amely azt ígéri, hogy (szintén mplayer backend-del) Internetes streaming csatornákat nézhetünk/hallgathatunk. Na mondom, hajrá akkor lássuk, mit tud. Sajnos az alábbi képernyőtől egy kicsit elszontyolodtam...

Szintén apróság, és nyilván a Thunar fájlkezelő funkcionalitásával függ össze, hogy a csatlakoztatott CD és USB médiák automatikusan felcsatolódnak, de a lecsatoláshoz egy, a tálcán ücsörgő kis appletet kell használnunk; nem a fájlkezelőt. A Nautilus ezt jól tudja egy ideje, én pedig hozzászoktam, ezért hiányzik. Plusz pont viszont, hogy a CD-t ki lehet szedni a bootolás után, így használhatjuk a meghajtót, nincs lelockolva.

Nem sikerült kitalálnom azt sem, hogy milyen billentyűkombinációval lehet előhívni a főmenüt (vagyis "start menüt"), a ctrl+F1 és ctrl+ESC nem ment; aki használ XFCE-t, biztosan meg tudná mondani de ilyen ismerősömről nem tudok.

Szintén kicsit buta megoldás, hogy van egy "Games" menüpont, ahol ott figyel a Dosbox 0.72. Na mondom, király, nyomjunk valamit - hát játék az sajnos nincs hozzá egy darab sem... illetve nem csak játék nincs, hanem semmi sincs.

Ugyanígy, ott a menüben, hogy "Windows Hearts" - rákattintok, erre felajánlja, hogy végigkeresi a merevlemezt Windows telepítést keresve, és abból majd elindítja a Hearts játékot Ugyanez az aknakeresővel... na kispofám, nálam kereshetnéd a Windowst. Egyrészt örültem mert megtudtam, hogy a Wine (1.0.1) is fel van telepítve, tehát Windowsos szoftvereket elméletben tudnék futtatni, másrészt elkeseredtem, hiszen aknakereső meg passziánsz van Linuxra is, gtk-s, miért nem lehetett azt feltenni? Így aztán a Mátyás királyhoz félmeztelenül szamaragoló lányhoz hasonlóan hozott is valamit, meg nem is.

Egy érdekes új dolgot viszont megtanított a terjesztés: létezik a Firefoxhoz egy "compact menu" nevű kiterjesztés, ami azt csinálja, hogy a toolbar-ra rátehető a menü egyetlen gombra. Így a menü toolbar becsukható és több hely marad a képernyőre. A toolbar gombra rákattintva pedig szépen lejön a menü, ahogyan kell. Helymániákusoknak ez egy remek kis kiterjesztés, és gondolom hogy processzoridőt sem eszik, hiszen csak valamit megbuherál a XUL UI-ban. Nekem nagyon megtetszett a dolog, készítettem is egy képernyőmentést:

Összességében tehát, az eddigi szidalmazások ellenére jól összeszedett, egységes és tetszetős, de mégis egyszerű design-nal megtervezett terjesztésről van szó. A QT és GTK alkalmazások között nem lehet észrevenni a különbségeket, és ráadásul minden gyors egy 6 éves P4-es laptopon. Vannak furcsaságok, de egyik sem olyasmi, ami miatt végképp elmenne az ember kedve a kalandozástól. Összességében ez a sok kicsike dolog idegesítő kezd lenni, ezért ha sikerülne kinőnie ezekből, nálam igen előkelő helyezést tudna elérni.

A csomagkezelőjéről még csak annyit, hogy sima .tar.gz csomagokat használ, ami végülis nem probléma, megfelel ez a Slackware-nek is. Sőt, a Slackware 11 csomagokkal kompatíbilis a rendszer!

Ja, és a claws helyett nincs másik, kicsi levelező program? Mindenki ezt a szutykos szerencsétlenséget használja. :-(