Szoktam emlegetni a csomagkészítés-dolgot. Miért is van erre szükség? A különféle Linux-terjesztések közül nem mindegyik van fullra rakodva csomagokkal, és főleg a Debian-alapúakra jellemző, hogy csak lassabban fogadják be az újdonságokat, tehát inkább a stabilitásra igyekeznek helyezni a hangsúlyt (a Gentoo-t tudnám említeni ellenpéldaként, ahol minden új fejlesztés szinte azonnal bekerül). Másik probléma lehet, ha egy csomag nem úgy van fordítva, ahogy mi szeretnénk (pl. az Ubuntus csomagok mindegyike olyan, hogy valahogy a fél Gnome.ot fel kell hozzá tenni. :-) Kedvencem volt, amikor kiderült, hogy a network-manager lefordítható gnome nélkül is.) Ha mégsem tudunk várni fél, esetleg egy évet valamelyik program új verziójára, akkor a két lehetőség van:

1. A neten keresgélés, hátha valaki már elkészítette a csomagot. :-)
2. Megcsináljuk mi.

A programfordítás egyáltalán nem ördöngősség, kezdők is bátran belevághatnak. Lényegében a letöltésen és kicsomagoláson kívül leggyakrabban csak három feladatunk van:

1. A fordítóprogram letöltése. Ez Ubuntun egyszerű:

sudo apt-get install build-essential

2. A szükséges függvénykönyvtárak beszerzése. Ehhez ki kell találni, hogy mire van szükség

3. A "fordítás mantra" elvégzése (belépve a kicsomagolt könyvtárba)

./configure && make && make install

A configure feladata az, hogy összeszedje, ellenőrizze a fordításhoz szükséges dolgokat, és elkészítse a Makefile-okat, amelyek a tényleges fordítást vezérlik majd (magyarul a kettes feladatban fog nekünk segíteni!). A make végzi a fordítást, majd (ki nem találnátok!) a make install telepíti a lefordított fájlokat a megfelelő helyre.

Ha a ./configure hibaüzenetet ír, kezdők számára a Google keresőt tudom ajánlani... leggyakrabban konkrétan ki is írja, hogy melyik lib hiányzik, nade hogy Ubuntun annak mi a neve....! Legtöbbször ezt elég nehéz kitalálni (én az apt-cache search parancsot szoktam erre használni).

Ha sikerült a fordítás, már éppen vállon veregethetnénk magunkat, de ekkor rájövünk, hogy először is, ez még távolról sem .deb csomag, ráadásul a make install után szoktak a legtöbben elgondolkodni, hogy ha le kell szedni majd a programot, akkor vajon mi lesz? Illetve hogyan fognak erről a programról tudomást szerezni a többiek, akiknek szükségük van rá? Na ezért kell DEB csomagot gyártani. (Megjegyezném, hogy a gondosabb fejlesztők figyelmet fordítanak arra is, hogy a make uninstall működjön, és ezzel a program eltávolítható lesz.)

Csomag gyártás

Ha a programunk lefordult, az már félsiker. Előbb egy kis elmélet, milyen további feladatunk van?
1. A lefordított programrészeket össze kell másolnunk egy halomba.
2. Elő kell állítani a .deb csomaghoz szükséges, ún. control-fájlokat.

Az első feladathoz készítünk egy tetszőleges könyvtárat, és felépítjük benne a fájlrendszer szükséges könyvtárait. Tehát a /home/bagoj alatt egy <csomagnév> könyvtár, majd ez alatt usr, usr/bin, usr/share tehát ami csak kell. Nade honnan tudjuk, hogy a make install hová mit másolt? Hááá-hááá... A make install nem jegyzi be sehová a dolgokat, de mi azért a find segítségével megoldjuk. Tehát a make install helyett inkább ezt szoktam csinálni:

touch ALMA && sudo make install > /dev/null && sudo find /usr -cnewer ALMA -print && rm ALMA

(létrehozunk egy fájlt, futtatjuk a make installt, majd végigkeressük a fájlrendszert azon fájlok után, amelyek újabbak az ALMÁ-nál. Így megkapjuk azokat, amelyeket a make install telepített a rendszerünkbe. Hogy egy példát említsek az előbbi parancssor kimenetéből:

/usr/share/locale/pl/LC_MESSAGES /usr/share/locale/pl/LC_MESSAGES/lxsession.mo /usr/share/locale/hu/LC_MESSAGES /usr/share/locale/hu/LC_MESSAGES/lxsession.mo /usr/share/lxsession/images /usr/share/lxsession/images/gnome-session-switch.png /usr/share/lxsession/images/gnome-session-reboot.png /usr/share/lxsession/images/gnome-session-halt.png /usr/share/lxsession/images/gnome-session-logout.png /usr/share/lxsession/images/gnome-session-suspend.png /usr/share/lxsession/images/gnome-session-hibernate.png /usr/share/man/man1 /usr/share/man/man1/lxsession.1 /usr/share/man/man1/lxsession-logout.1 /usr/bin /usr/bin/lxsession-logout

Remek! Ezen már csak végig kell mennünk egy kis scripttel, ami a könyvtárakat létrehozza, a fájlokat beléjük másolja; és már elő is állítottuk az éles fájlrendszeren lévő program összes részének másolatát a mi könyvtárunkban. FONTOS, hogy ezek után vagy egy make uninstallt nyomjunk, vagy ha az nem működik, akkor a fenti lista segítségével töröljük a fájlokat! (A könyvtárakat nem kell, ha elkészültünk a csomaggal, akkor úgyis felrakjuk, az meg úgyis elintézi.)

Van tehát egy könyvtárszerkezetünk:
<csomagnév>
<csomagnév>/bin/lxsession
<csomagnév>/bin/.....
<csomagnév>/share/.......

Hozzunk most létre egy könyvtárat <csomagnév>/DEBIAN névvel! Ebbe fogjuk rakni a control fájlokat.

Egy kis közbevetés: Ha egy meglévő .deb csomagból szeretnénk kiszedni a control fájlokat, könnyen megtehetjük:

ar xv <csomagnév>

Ez három fájlt állít elő, a control.tar.gz-be belenézve tanulmányozhazjuk, hogy nálunk jobban hozzáértő emberek milyen control fájlokat hoztak létre, és ebből sokat tanulhatunk. :-)

A control fájlok (valószínűleg egyértelmű) a csomag leírását, illetve a telepítés és törlés irányítását végzik. A legfontosabb neve egyszerűen "control" - ez tartalmazza a csomaginfókat. A pcmanfm példáján bemutatva; csak a legfontosabb mezőket mutatom be:

Package: pcmanfm Version: 0.3.9.9-1 Architecture: i386 Maintainer: Mister Owl <bagoj.ur@foo.com> Depends: libatk1.0-0 (>= 1.13.2), libc6 (>= 2.6.1-1), libcairo2 (>= 1.4.0), libdbus-1-3 (>= 1.1.1), libdbus-glib-1-2 (>= 0.74), libfontconfig1 (>= 2.4.0), libgamin0 | libfam0, libglib2.0-0 (>= 2.14.0), libgtk2.0-0 (>= 2.12.0), libhal1 (>= 0.5.10), libpango1.0-0 (>= 1.18.2), libstartup-notification0 (>= 0.8-1), libx11-6, libxcomposite1 (>= 1:0.3-1), libxcursor1 (>> 1.1.2), libxdamage1 (>= 1:1.1), libxext6, libxfixes3 (>= 1:4.0.1), libxi6, libxinerama1, libxrandr2 (>= 2:1.2.0), libxrender1, gamin, shared-mime-info, desktop-file-utils Conflicts: pcmanfm-nohal Section: utils Priority: optional Description: an extremely fast and lightweight file manager for X  PCMan File Manager is a gtk2 based file manager for the X Window System.  Features:   * Extremly fast and lightweight   * etc....  .  Home Page: http://pcmanfm.sourceforge.net/  Authors: Hong Jen Yee (PCMan) from Taiwan <pcman.tw@gmail.com>

A Package, Version és Architecture a csomag nevét, verzióját és azt az architektúrát írják le, amire fordítunk. A Maintainer is elég egyszerű. A Depends szekcióban fel kell sorolni mindazokat a programokat és libeket, amelyekre szüksége van a programunknak - ez fogja kezelni a függőségeket. Ha (ad absurdum) ide nem írunk semmit, akkor fel tudjuk tenni a csomagot, de nem valószínű, hogy elindul a programunk... Azt hiszem, a szintaxis egyértelmű; vesszővel kell ezeket elválasztani és a minimum verziószámot a (>= x.y) formátumban kell megadni. A verziószám megadása nem kötelező, ha csak egy bizonyos csomag megléte a kötelező (pl. desktop-file-utils). Figyelem, a Depends EGYETLEN sor! A Conflicts-ba kell felsorolni, ha egy másik csomaggal összeférhetetlen (mint pl. nem lehet fent a gépen egyszerre több MTA (a chroot-olt, különböző porton futó kivételeket most hagyjuk! :-)). Ez a mező nem kötelező. A Description megint egyértelmű, ezek után jöhet a részletesebb leírás, mégpedig oly módon, hogy a sor elején egy szóköz van, és nem lehet üres sor (hátulról a harmadik sorban ezért van az az egy szál pont - és az előtt is van szóköz). A fájl végére enter-t kell ütni, hogy az utolsó sor egy üres sor legyen, különben a csomagkészítő anyázik.

Igazából ezzel megvan a legfontosabb fájl, de a másik három (nem kötelező) olyan egyszerű, hogy nem hagyom ki. Van egy md5sums nevű; ennek segítségével telepítéskor ellenőrzi a rendszer, hogy nem sérült-e a csomag. ENnek előállítását én így szoktam megtenni ( a <csomagnév> könyvtárban állva):

find . -exec md5sum '{}' \; > DEBIAN/md5sums

(ezután ki kell törölni az md5sums fájlból a DEBIAN könyvtárban lévő fájlokat, hiszen ezek nem lesznek részei majd a csomagnak).

A következő a postinst névre hallgat, ebbe (ha másra nincs szükség) én ennyit teszek:

#!/bin/sh set -e if [ -x /sbin/ldconfig ]; then /sbin/ldconfig ; fi

És ugyanezt teszem a postrm fájlba is, ami az eltávolításkor szükséges parancsok futtatására hivatott.

Ha ez a négy fájl benn van a <csomagnév>/DEBIAN könyvtárban, akkor lépjünk ki a <csomagnév>-en kívülre, majd:

dpkg-deb --build <csomagnév>

Ennyi. A csomagunk előűlt, amit telepíthetünk is:

sudo dpkg -i <csomagnév>

Voilá! Készen is volnánk. Ha van kérdés, a hozzászólásokban megválaszolom (már persze, ha tudom). Sajnos csak általánosságban tudtam leírni a dolgokat, hiszen erről talán egy könyvet is lehetne írni...

A múltkor meséltem a médialejátszókról, meg az üzenetküldőkről, most inkább csak olyan véletlenszerű hasznos apróságokról írok, amelyeket sokszor használtam, és még nem volt róluk szó. Elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a felsorolt alkalmazásokat nem úgy kell elképzelni, hogy parancsokat kell bepötyögni (sok embernek ez a téveszméje, aki még nem látott Unixot), hanem ezek olyan, teljes értékű alkalmazások, amelyek 80x25 karakteres képernyőre vannak optimalizálva. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének meg sok esetben a grafikus felületen megszokott ablakok, nyomógombok és társaik. Hogy miért van szükség ezekre? Mert még mindig a terminál a legolcsóbb és legegyszerűbb távoli elérés.

Internet

Mutt - Igazán jó email kliens konzolra. A használatot, főleg a billentyűkombinációkat erősen szokni kell; cserébe viszont a szerveren magán is el tudjuk olvasni a leveleket. Tud IMAP/POP fiókokat, mbox/maildir/mh típusú fiók típusokat; ha jól emlékszem a levélszálakat is kezeli - nem kell több a legtöbb esetben.

Links v. Lynx - Mindkettő konzolos böngésző alkalmazás, és a w3m-mel ellentétben elég jól használhatóak is. Kezelnek https-t, cookie-kat, frame-eket, formokat stb. tehát meglepően jól lehet használni őket. Én arra használom, ha tesztelni kell egy telephely kívülről való elérhetőségét - kijelentkezem egy külső szerverre ssh-val, majd lynx-szel vissza.

rTorrent - A legjobb terminálban futó torrent kliens, amivel eddig találkoztam. Átláthatóbb a felülete, mint a grafikus képernyősöknek, sajnos a torrenteket csak egészben tudja kezelni, nem tud a bennük lévő fájlok közül szelektíven letölteni, és még a bennük lévő fájlok közül is lehet szelektíven választani.

Yougrabber - Youtube videó letöltő konzolra. Jól jön ez néha... :)

Rendszerfelügyelet, monitoring

Multitail - Aki még tail-lal nem figyelt folyamatosan egy logfájlt, az még életében nem használta a UNIX-át. Ez a kis progi nem csinál mást, mindössze egyszerre több fájl figyelésére alkalmas, és színekkel ki tud emelni bizonyos szavakat. Emiatt a logfigyelésre igen jól használható. Egyszer próbáltam ki, azóta nem néztem feléje, mert nekem bőven elég a tail.

IPTraf - Ha már végképp elakadok abban, hogy a hálózaton valami szolgáltatás miért nem működik, akkor a tcpdump mellett ez a kis program tudja igen hasznossá tenni magát...

Minicom - Egyenlő "Hyperterminal" Windowson (ami már sajnos a Vistából kikerült), csak ez nekem sokkal jobban kézreáll.

IP Tables state - Az éppen felépített hálózati kapcsolatokat monitorozza, természetesen valós időben. Így könnyen átlátható, mi merre milyen sebességgel megy. Ha valaki utálja, vagy nehezen kezeli a netstat parancsot, annak ez a tool igen jól jön.

Powertop, Htop - Előbbi a leginkább akksizabáló alkalmazások felderítésében segít (laptopokhoz ideális), a másik a top egy fejlettebb, szebb verziója.

Nagcon - A Nagios felügyeleti rendszer alapértelmezésben webes felületet ad; ezt helyettesíteni tudja ez a curses-alapú felület; amelyen a diagramokat ugyan nem lehet látni, de a fontos riasztásokat és egyéb eseményeket frankón.

Tool-ok

CalCurse - Jópofa, és aktívan fejlesztett naptár alkalmazás, mely képes riasztani is, illetve napi teendőinket is nyilvántartja.

Orpie - Nekem ugyan tökéletes a bc a parancsori számolgatásokhoz, de ha valaki azzal nem elégedett, akkor itt van egy duplaturbós, nyolchengeres csodálatos kalkulátor.

CurseTheWeather - manapság már mindenkinek ott figyel az időjárás-előrejelző a desktopon. Na nehogy már konzolon ne legyen ilyen... és egész pofás! (Sajnos a Python eléggé elterjedt, ezt is abban írták, fuj. Én inkább kínlódok két napot Perllel, mintsem nekikezdjek valaminek Pythonban.)

Játékok

Invaders - van, aki nem ismeri ezt a klasszikus játékot? Akkor az túl fiatal... :) A lényeg, hogy ez is van konzolon. Mondjuk ssh-val nem játszanék ilyet... :-)) Egyébként konzolra láttam már pacman-t, tetrist és pasziánszt is (utóbbi kettőt Eric S. Raymond írta! Viszont 2002-3 óta nem frissítette ezeket, valszeg el sem indulnak már)

cris - Ez a Tetris frissebb alkotás, remélhetőleg fut is (nem próbáltam).

Sudoku megoldó és -generátor - én elég béna Sudoku-játékos vagyok, úgyhogy ez nekem jól jöhet még egyszer...

Nibbles! - a népszerű kukacos játék.

Folytatom a paranccsori alkalmazásokról szóló írást, ezúttal néhány üzenetküldő (IM) alkalmazást szeretnék bemutatni. Természetesen ez nem azoknak szól, akiknek tökéletesen megfelel a grafikus felületű Pidgin, Kopete vagy netán Skype. Van viszont egy elvetemült típusú embercsoport, akiknek éppen konzolon, parancssorban van szüksége eme alkalmatosságokra. Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy én mire használom? Elmondom: például szeretnék folyamatosan online lenni; ekkor egy szerveren vagy akár az otthoni gépemen elindítom screen*-ben; és ezután távolról időnként ssh-val bejelentkezem és megnézem, van-e valami fontos. Mindezt persze manapság már megoldják az instant messengerek, ugyanis akkor is lehet üzenetet hagyni, ha nem vagyok online; de ez is egy lehetőség.

CenterICQ - Egyszer próbáltam, ICQ-ra akkor tökéletesen alkalmazható volt. ICQ2000, Yahoo!, AIM, IRC, MSN, Gadu-Gadu és Jabber protokollokat tud (ha jól vágom, a Gtalk is Jabber-alapú, tehát remélhetőleg nemsokára azt is támogatni fogja, ami nem lenne rossz, lévén sok ismerősöm gmail-es, mint ahogy én is az vagyok). Nem teljesen fapados alkalmazást kell elképzelni, mivel a konzolra is van egy ncurses nevű függvénykönyvtár, ami lehetővé tesz ablakos megjelenítést a linuxos parancssorban is; és a CenterICQ ennek segítségével íródott. Tehát megvannak a szokásos dialógus-ablakok a beállítások megtételéhez stb. Ami aranyos, hogy RSS feedek olvasására is alkalmas; ezzel tehát (a Skype kivételével) igazi mindenes lehet a konzolon. UPDATE: Felfedeztem a centerICQ forkját, ami CenterIM néven fut, és már van gtalk támogatás. Juhéééé!
Naim - AOL, AIM, ICQ és IRC támogatást nyújt a konzolos felületen. Nem olyan szép, mint a centerICQ, de kiforrottnak és gyorsnak tűnik. Van egy screenshot, amelyen egy mobiltelefon kijelzőjén látható működés közben... :-)
Gtmess - Ami nekem tetszik a fícsör listában, az a fájlküldés, hangkezelés, és bizonyos felhasználók kizárási lehetősége. A teljes UTF-8 támogatás csak hab a tortán - sajnos rengeteg alkalmazás ezen bukik el; ugyanis manapság már a legtöbb Linux terjesztés UTF8 alapértelmezéssel telepítődik.

   ...elfogytak? Sajnos én nem ismerek többet!


(*) screen: termináltöbbszöröző alkalmazás, szinte nélkülözhetetlen. Segítségével egyetlen ablakban több virtuális terminálban lehet dolgozni, ki lehet lépni és az elindított alkalmazások futnak tovább. Ha megszakad a vonal, a munka nem vész el. Szóval zsivány.

Az eredeti post nem várt folytatása... :)

Utánaolvastam még kicsit a parancssoroknak, és találtam még egyet, illetve eszembe is jutott egy, amit én használtam. Amit találtam, az az Mrxvt. Szintén multitabos, kicsi és gyors. Ki fogom próbálni nemsokára. Amit én régebben használtam: aterm. Eredetileg az Afterstep grafikus környezethez készítették; sajnos nem vált be - egyrészt nem multitabos, másrészt az rxvt-re épült, és valahogy nem szerette azokat a beállításokat, amelyeket akkor használnom kellett (egy speciális rendszert, amiben elég érdekes billentyűkombinációk voltak; pl. az ESC volt az F8, a CTRL az Enter (!) stb. szóval _tényleg_ elég idiótaság volt. Ezért készítettem akkor egy beállítófájlt, ami alapján a terminál a billentyűleütéseimet "átfordította" arra, amit a távoli alkalmazás kívánt. Ez volt az, ami nem ment aterm-mel).

Az mrxvt kipróbálására azért kerítek sort, mert sajnos úgy nézem, a roxterm-ben is megvan ugyanaz a hiba, amit a gnome-terminal legnagyobb hibájaként emlegettem (full screen-ben nem nyitja meg a második tabot), valószínűleg ez a libvte9 hibája lesz.

És akkor az első konzolos alkalmazások: mp3 lejátszásra kiváló választás a moc (music on console), vagy természetesen a nagyszerű mplayer.

MOC - Music on console

Az előbbinek óriási előnye a (normális) playlist (m3u) támogatás, illetve hogy a felület a lejátszó résztől teljesen függetlenítve van (tehát ki lehet belőle lépni, majd vissza és a zene szólni fog), a számok között nincs szünet mert előre betölti a következő számot, nem akadozik, képes internet stream-eket is lejátszani (csak mp3 shout/icecast adás, például windows media audio nem megy), mixer, mp3/wav/ogg/musepack/flac/speex támogatás (sajnos mad támogatás nincs, de azokat ki lehet kódolni wav-ba, és onnantól bármibe le lehet kódolni). OSS, JACK és ALSA kimenteket is támogat. Lehetőség van a playlistben és a fájlok között is keresésre. Sőt, lehet billentyűkombinációkat is hozzárendelni a funkciókhoz (az XBindKeys segítségével, a ~/.xbindkeysrc-be kell ezt beírni:

#Play/pause
"mocp --toggle-pause" m:0x0 + c:162 NoSymbol

#Stop
"mocp --stop"
m:0x0 + c:164
NoSymbol

#Prev track
"mocp --previous"
m:0x0 + c:144
NoSymbol

#Next track
"mocp --next"
m:0x0 + c:153
NoSymbol

# mocp
"xterm -e mocp"
m:0x0 + c:237
NoSymbol

Ha nem működik, akkor nyiss egy terminált, indítsd el az xev programot, nyomd meg a kívánt billentyűkombinációt, és írd be a megfelelő helyre a kódot.

cmus

Ezzel nem olyan régen találkoztam, papíron elég jónak tűnik. Támogat mindenféle formátumot (zárójelben az library, amit igényel az adott funkció): FLAC, Ogg, MP3 (libmad), Wav, AAC (libfaad), MP4 (libfaad + libmp4v2), .mod, .s3m (libmodplug, mikmod), .mpc, mpp, .mp+ (libmpcdec), .wma (ffmpeg), .wv (wavpack). MP3 és OGG streaminget ez is támogat.

cplay

Ezt az alkalmazást Evenorbi is emlegette - én nem használtam még. Sajnos a weboldala éppen nem jön be, de a leírás alapján Pythonban írták, és mp3/ogg/mid/mod lejátszásra alkalmas. A Python miatt nekem első hallásra annyira nem jön be...

MPlayer

Ez az, amit mindenkinek ismernie kell. Nem csak zenét, hanem lényegében bármit lejátszik, aminek köze van a multimédiához. A konzolhoz van framebuffer-támogatás is (ha a videókártya támogatja, akkor lényegében a konzolon fullscreenben úgy lehet filmeket nézni, mint grafikus felületen), sőt, lehet akár teljesen karakteres alapon a képmegjelenítés (ekkor nyilván csúnya, kockás lesz, de valamennyire élvezhető a dolog). Sajnos a playlist támogatása (és egyáltalán, több file egymás utáni lejátszása) elég gyenge, a számok között nem pufferel. Cserébe az összes általam ismert internetes stream-et lejátsza, filmeket akár tömörített (multivolume!!!) RAR vagy ZIP állományból is,
DVD-t támogat, és felsorolni is sok lenne az összes támogatott formátumot. És ez még csak a kezdet, a hozzátartozó mencoder az egyik legjobb vágó és konvertáló program; bár a használatához azért nem árt pár hónap gyakorlás. :-p

MPD

Az MPD, azaz Music Player Demon egy háttérben futó alkalmazás (mint a neve is mutatja), és egy rakás frontend létezik hozzá (még Six gazdám is írt hozzá egyet Sixamp néven, ami lényegében egy dj-t helyettesítő cucc volt :-)). Ehhez választható konzolos kliens is; de akár kézzel is be lehet telnetelni egy portra, amin az MPD figyel, és kézzel utasításokat adni neki... ;-) Ha valaki teljesen elvetemült, akkor az előbb említett xbindkeys + netcat segítségével összebarkácsolhatja az MPD-t is a multimédiás billentyűzetének gombjaival.

CXFE

Nyilván akad olyan, akinek a XINE a kedvenc médialejátszója (bár én nem ilyen vagyok), de úgy gondolja, hogy nélkülöznie kell a konzolon. Pedig nem ez a helyzet, hiszen itt a nagyszerű és kellemetes CXFE, a Xine konzolos kliense. Működni nem láttam még ugyan, és screenshot sem található a neten, de azt írják, ez azoknak készült akik megszokták az mplayer konzolos felületét, de mégis xine-t akarnak (ez számomra kissé érthetetlen, de a linux a választás szabadságáról szól, nem igaz? :-))

Lastbash

Ha valaki nagy last.fm felhasználó, és képtelen nélkülözni kedvenc szájtját a konzolon, akkor most szerencséje van: valaki erre is gondolt. Konzolos last.fm player!

 

(ez a bejegyzés egy sorozat része, mely itt kezdődik)

Talán nem mindenkinek az egyik legfontosabb kérdés a terminál, népszerű Windows-os nevén "parancssor" megléte és milyensége. Nekem speciel igen fontos tartozék, hiszen a tevékenységem legalább 60-70%-át terminálban töltöm.

Windows-hoz szokott felhasználók ilyenkor kicsit furcsán felvonják a szemöldöküket, nekik következik három igen kemény érv:
1. A Linux parancssorából lényegében mindent meg lehet csinálni, méghozzá gépelve, ami az egér 2-3 gombjához képest 10 ujjal történik, ergo gyorsabb.
2. Akik a Windowshoz igazán értenek, legalább annyit töltenek scriptek faragásával, mint a UNIX/Linux adminisztrátorok. Ugyanis - minő meglepetés - Windowson is meglepően sokat lehet elvégezni parancssor segítségével, 1-2 utasítás összefűzésével.
3. Nyilván véletlen, hogy a Windows 2008 szerver telepíthető kizárólag parancssorral is. (Természetesen ez szerver, és nem desktop; nade a szervert is desktopról szokás adminisztrálni, nem? Terminál kell és kész.)

Mivel a terminál esetén képernyőmentésnek sok értelmét nem látom, ezért csak egy rövid felsorolás, hogy mikkel találkoztam már:
 

• gnome-terminal - egészen a legutóbbi időkig nagyon elégedett voltam vele, hiszen ez is tab-okat tartalmaz a párhuzamos bejelentkezések kezelésére, a Gnome felület része tehát nem kell a beszerzésével külön foglalkozni. Sajnos a legutolsó verzió már rohadt lassan indul e, valamint néha - érthetetlen okból - amikor a legelső új tabot nyitnám meg, nem csinál semmit, csak akkor, ha az egérrel rákattintok a menüsávra; akkor viszont azonnal megnyitja. Namost talán együtt lehet élni a dologgal, de miért élnék vele együtt, ha van választási lehetőség?
• xterm - Ez pedig az X beépített terminál szoftvere; nem lenne rossz de a terminál-emulációján állítgatni kéne, mert az ALT-ot és az ESC-et nem minden esetben kezeli le jól. Ráadásul nem multitab-os, azaz minden egyes parancssorhoz új ablakot kell nyitni, ami csak a tálcán futó programok számát növeli (mint a csodálatos Internet Explorer 6-os is). Szóval jó, mert mindenütt ott van, még GTK sem kell hozzá, de nem kényelmes.
• Terminal - Azt hiszem, egyszerűen így hívják az XFCE terminálját. Ez is multitabos, GTK,  egyetlen hátránya, hogy olyan függvénykönyvtárakat (csomagokat) kíván, amit én egyébként nem használok. Így kicsit nekem "drága" feltenni, miközben mini linuxot szeretnék.
• ROXTerm - Nemrégiben bukkantam rá, de egyelőre ez a befutó. Csak GTK2 és libvte (virtuális terminál emulációhoz szükséges függvénykönyvtár; a gnome-terminal is ezt használja) kell neki; meg sajnos a DBUS (!!!). Cserébe multitabos, gyorsan indul, nem kell neki Gnome, van szép beállítófelülete és menüje, ez is tud (a gnome-terminalhoz hasonlóan) URL-kiemelni, azaz a terminálban megjelenő email- és webcímeket felismeri és el tudja indítani a böngészőt és a levelezőt; sőt van benne drag and drop is! Ez utóbbi úgy néz ki, hogy ha egy szövegfájlt behúzunk, akkor a tartalmát listázza (mintha mi gépeltük volna be), ha nem szövegfájl, akkor az elérési útját vágja be; ráadásul az egyes tabokat nem csak egy terminálon belül tudjuk "rendezgetni" az egérrel, hanem két ROXTerm-ablak között is, illetve egy ROXTerm ablak tetszőleges tab-ját az ablakból kihúzva abból egy új ablak lesz. Emellett a linux szabványosítási törekvéseit is támogatja.
• kterm - A KDE beépített terminálja; tudom hogy van és hogy multitabos, de ennyi - nem használtam és valószínűleg nem is fogom.
• Multi Gnome Terminal - Ismét egy (érdeklődés hiányában) elhagyoitt projekt. Eredetileg a Gnome terminalja csak egyetlen ablakot tudott, az xterm-hez hasonlóan, ezért készült ez a projekt. Mivel már a funkcionalitást a gnome-terminal is átvette, ezért olyan 4 éve abbahagyták a fejlesztését. Történelmi érdekességként álljon itt ez is. :-)