Van ez a jó kis Asus Eee PC, ami nekem most nagy mániám (nem azért, mert venni akarok, hanem mert kollégám vett). Linux fut rajta, és igen impresszív, hogy 15-20 másodperc alatt bebootol. Úgy gondoltam, hogy egy öreg PIII-as laptopon (amely processzorteljesítményre megegyezik az Eee-vel, bár csak fele annyi RAM van benne, ráadásul egy régi 20G-s laptopvinyó) hasonló teljesítményt elérni remek kihívás lenne. Mivel a Xandros is Debian alapú, meg az Ubuntu is, ezért úgy gondoltam, hogy Ubuntu-alapon is el lehetne érni a következőket:

1. Minimal install
2. X + icewm felrakása
3. Az icewm tálcájának letiltása, majd az lxpanel telepítése (szerintem valami ilyesmit használhat az Eee is; nagyon jónak és gyorsnak néz ki, vannak hozzá rendes appletek, meg system tray is, mégsem kell hozzá más csak GTK+2)
4. Kinézni, hogy az Eee mit használ a különféle médiák automountolására, és azt feltenni
5. Egy egyszerűbb network-managert feltenni annál, mint ami a gnome-ban van
6. Gpicview, Geany, Flock (jó, ez nem éppen lightweight), Thunderbird vagy Claws, PCManFM
7. Meg kéne nézni, hogy Pidgin, aMSN, Gimp, Openoffice kíván-e valami extrát a GTK+-n kívül, remélem nem
8. Az egészre valami egységes kis köpenyt húzni (gondolok itt a skinre)

...még amilyen alkalmazásra szükségem van és most itt nem jut eszembe.
A lényeg, hogy ezen a laptopon nem lehet több a boot ideje, mint 40 másodperc. Ha kell, kiirtom a fél upstartot is hozzá... na, nekem most épp ez a balesetem. Ha meglesz, dobok fel tutorialt. Kinek hogy tetszik?

Mivel már, ha jól számolom, kb. 12 éve linuxozom és ebből minimum 7-8 éve csak linux van itthon, ezért időnként jókat szoktam mosolyogni az olyan blogokon, hogy "jaj, nekem nem forgott a kocka, de aztán fél napi google után meglett a megoldás", hiszen általában triviálisak ezek a dolgok - nyilván ehhez az is kell, hogy az ember legalább érintőlegesen próbálja követni az OSS-világ történéseit, ami nem kis feladat.

Ma aztán én is beleestem egy olyan dologba, hogy csak fogom a fejem. Majd mindjárt leírom egy következő postba, hogy mit is szeretnék csinálni. Elég az hozzá, hogy Hardy Heron alternative iso le, minimal install felhúz, aztán kicsit molyolgat az update-ekkel (kénytelen vagyok ugyanis apt-cache-sel taktikázni), valami hiba van a python-apt csomaggal, úgyhogy a command-not-found csomagot inkább lezúztam (ez szolgál arra, hogy ha egy elindítandó  parancsot nem talál az Ubuntu, akkor megpróbálja megkeresni, hogy hátha benne van a csomagjai között, és rögtön fel is ajánlja, hogy ugyan nem található a progi de így tudod felinstallálni - hasznos dolog, de nekem most nem kellett). Ezek után xorg csomag fel, és indítanám az X-et, de csak fekete képernyő. Hibaüzenet nincs. ctrl+alt+backspace működik, szóval vizsgálom egy darabig a problémát, de nem jövök rá. X -configure volt, ugyanez. "dpkg-reconfigure xserver-xorg" paranccsal is próbálkozom, válaszolgatok a kérdésekre, legenerálja a konfigot, nem jó. Gondoltam, majd megjavul magától és épp az icewm forrását nézegettem, hogy hogyan lehetne esound nélkül lefordítani, amikor rájöttem, hogy ha elindítom (még mindig fekete), majd leváltok másik virtuális terminálra (pl. ctrl+alt+F1), aztán vissza, akkor rendesen megvan a képernyő, és akkor már látszik az egérkurzor is. Ezen szívtam egy 20 percet, aztán hagytam a fenébe holnapig, de azóta is az idegesít, hogy vajon mi lesz a megfejtés. Szóval X indít, feketeség, lehet bármeddig várni, de ha másik terminálra váltok és vissza, akkor minden működ. Framebufferrel és anélkül is próbáltam. Valaki? Ötlet?

Ez csak egy kis mini sz*pás, amit szeretnék gyorsan megosztani a 10-telt úri közönséggel. Mivel Ubuntut használok (épp azért, hogy ne a rendszer beállításával menjen el az időm, hanem tudjak koncentrálni a számomra már lényegesebb problémákra, mint pl. pénzt keresni), gondoltam, bepróbálom a Hardy Heron-t, azaz a 8.04-et, amit majd áprilisban fog kiadni a Canonical. Végülis olyan laptopra tettem fel, amit nem használok nap, mint nap, ezért nem okozott problémát, hogy eleinte szinte semmi nem futott. Most már úgy-ahogy stabil, de ma sikerült belefutni abba, hogy a Bluetooth fájlátvitel (ami eddig elég egyszerű volt, a tray-en jobb gomb a bluetooth ikonon, browse, aztán telefon kiválaszt és kész) most épp nem működik. Nyilván pont akkor, amikor szeretnék felnyomni egy giga zenét a telóra. Természetesen minden más megy, az sms, calendar stb. szinkronizáció is, csak épp az nem, mert a fiúk valamit elqrtak a kódban. Windowsom meg egyrészt nincs is, de egyszer melóhelyen bepróbáltam, hát vért köptem, mire sikerült egyáltalán működésre bírni az usb bluetooth dongle-t, és akkor a program, amit leszedtem, csak 4 Mb-nyi forgalmat engedélyez, utána meg kell vásárolni. Szóval Linuxon sokkal-sokkal egyszerűbb minden, de lehet, hogy ezúttal elsiettem az upgrade-et egy alpha fázisban lévő szoftverre.

Talán páran nem tudják, hogy a Gentoo Linux nevét (valószínűleg, nem néztem utána) a Szamárpingvinről (Pygoscelis papua) kapta, ez angolul "Gentoo penguin". Tegnap volt egy friss élményem egy régen telepített Gentooval, ezért is firkácsolok.

Ennek a linux terjesztésnek a filozófiája merőben eltér a megszokottól: feltételezi, hogy a felhasználó szeret az "élen táncolni", azaz szereti, ha mindenből a zsírúj verzió van fent, szereti az új fícsöröket kipróbálni, annak rovására is, hogy valami nem jól működik, kifagy, elveszti az adatait. Nos, ezért volt eléggé nagy ökörség 2005-ben egy szervert Gentoo-val telepíteni... :-) Szerencsére nem kötelező, hogy mindig mindenből a legfrissebb legyen fent, ezért lehet megbízható szerver a Gentooból, de nagyon át kell gondolni. Ami a szopás részt illeti:

1. Mivel mindent forrásból szed le és a gépen fordít le, fel kell készülni, hogy időnként fordítási opciókkal kell mókolni, illetve egy csomag leszedése és lefordítása is tarthat fél óráig. Nem épp a termelékenység felé hat...

2. A programcsomagok katalógusát ("repository") egy óriási, több tízezer fájlból álló könyvtárszerkezetben tárolja ("portage tree"). Amikor költöztettük egyik vasról a másikra, annyira jó volt órákig a képernyőn futó feliratokat nézni, ahogy a tar tömöríti befelé a portage tree-t...

3. Újabb érdekesség, hogy vannak úgynevezett profile-ok. Ez azt jelenti, hogy a Gentoo, filozófiája mellett ("egyszer telepíteni, utána csak frissíteni") azért évente ad ki két release-t is, amit profile-okkal jelöl (pl. 2006.0, 2006.1, 2007.0 stb.) - ezek jelzik a verzióváltásokat, és ezekhez telepítő cd-k. dvd-k is tartoznak. (Mellesleg nem tudom, hol jár most a Gentoo, de 2005-ben a telepítés úgy zajlott, hogy majdnem linux from scratch; meg kellett kézzel csinálni a partíciókat, lehúzni egy igen minimál alaprendszert, és chrootban szépen mindent lefordítani nulláról.) Egy-egy ilyen profile váltás elméletben nem sok galibát okozhat, de volt már hogy nekem kicsit összeszarta magát a rendszer (nem ezen a szerveren, hanem úgy egyébként). Hogy miért? Mert ha a drága sysop nem figyeli árgus szemekkel a képernyőn futó fordítási szöveget, akkor elsiklódhat a tekintete nagyon fontos dolgok felett, amit a Gentoo fordítás közben kiír (pl. most futtasd le az xy parancsot, mert az előkeresi és lefordítja azokat a programokat, amik az épp most fordított csomagot dinamikusan linkelik -> ha ez elmarad, a következő újraindításnál letérdelhet a szisztem.)

4. Itt akartam leírni ezt a farokságot, hogy nem bír fordítás közben megállni és üvölteni, hogy "hébarom, ez _FONTOS_, csináld meg!"

Miért tartom mégis jó rendszernek a Gentoot?

1. A filozófiája jó és konzisztens, ha valaki elfogadja az nem fog csalódni.
2. Természetesen kiválasztottság-érzés. :-)
3. Aki Gentoo-zott már, az biztos, hogy 100x jobban ismeri a Linuxot, mint aki csak Ubuntut. Ha ez nem cél, nem kell belekezdeni, senki sem kényszerít rá.

Na ez vicces volt, hogy Joee-val egy napon, egymás tudta nélkül próbáltuk le a gOS-t. Én egy baráttól hallottam a dologról, aki annyit elmondott, hogy lényegében Ubuntu Enlightenment 0.17-tel, de gondoltam hogy épp ezért kell kipróbálni; hátha dugig van olyan alkalmazásokkal, amelyek kicsik és gyorsak, mégis jók és én még nem ismerem őket.

Lehúztam a livecd-t, és fel is nyomtam egy régi PIII-as notira. Csont nélkül felment, a szokásos Ubuntus telepítőt kellett végigklattyingatni. Nekem nem felejtette el a userem, szóval nemtom Joeenál mi volt. Gyorsan megvolt, aztán kezdtem el nézegetni. Alulra egy Mac-like kickbar-t (vagy iBar-t, vagy kickert vagy startert, kinek hogyan tetszik) rakott fel, felül egy tálca-szerű valami volt start gombbal, a desktop közepén meg egy google keresős mező. Ez utóbbi tetszett, még nem láttam ilyet, ez E17-featúra és tud a Thunderbird-ös levelekben is keresni. Ami csalódást okozott:

1. Kicsi, könnyű alkalmazásokat vártam, erre berakták az összes létező Google-szolgáltatást (kereső, -mail, -talk, -finance, -calendar, -notebook, -news stb.) ami szép és jó, de mindegyik csak a böngészőt nyitogatta meg más-más URL-ekkel. Hát köszi, bookmarkolni én is tudok, de ezek nem desktop alkalmazások (még!).

2. Az E-t én nagyon szerettem még 0.16 korában, de már akkor is herótom volt két igen fos feature-étől: hogy a desktopra kattintva a menü jön elő, illetve hogy az ablakok maximalizálva rálógnak a kickerre/panelekre. Könyörgöm, ki találta ezt fel? Használhatatlanná teszi az egészet. (Az meg a másik, hogy nincs egy normális alkalmazásváltó se a tálcán - nem látni sehol, hogy milyen alkalmazások futnak éppen.) Nem véletlen, hogy az összes screenshotot 1600x1200-as felbontásban készítik, és nincsenek maximalizálva az ablakok. Én nem tudok úgy dolgozni, de kétségkívül csicsás.

3. Az említetteken felül a szokásos gimp-openoffice-brasero-rythmbox vonalon mozogtak a fiúk, semmi olyat nem láttam, amire szívesen áttérnék.

4. Amin viszont tényleg kikattantam: fájlkezelőnek berakták az Enlightenment béta állapotban leledző példányát. Elképesztően szar. Nekem konkrétan nem jelentek meg a fájlok, csak üres ablak nyílt; illetve volt, hogy egy-két villanásra megjelentek.

5. A beállítópanel? Nyilván nekem a Gnome az alap, ahhoz képest a beállítások nagyon sután és körülményesen tehetők meg.

Ezen felül a gOS semmit nem tudott felmutatni, csak egy zöld köntöst (skin). Rossz ezt mondani, de sajnálom a fejlesztőket, akik az Enlightenmenttel annyit robotolnak és semmi értelmét nem látom. Ha Raster ugyanezt az erőfeszítést belenyomja mondjuk a Gimpbe, akkor már az is előrébb lenne (bár ki tudja, az Enlightenment ergonómiáját elnézve...).

Újabb csalódás, hogy kicsi és szép desktopot ismerhessek meg.