Amíg a böngészők és webszerverek piaci részesedés háborújáról gyakorlatilag havonta hírt kapunk, a levelezőszerverek csendben teszik a dolgukat, és szállítják nekünk a 97% spam, 3% hasznos levél mixtúrát. :-) Viccen kívül, levelezőszerverek nélkül megállna a világ, hiszen ma már elég sok cég a fax helyett is elfogadja hiteles forrásnak az email-t, és teljes üzletágakat építenek az email-forgalomra.

Meg kell jegyezzek két gyakori téveszmét az email-ekkel kapcsolatban. Közismert, hogy a rengeteg erőfeszítés ellenére az eredeti design teret ad mindenféle hamisításnak, és ha nincs titkosítás, illetve azonosítás a küldésnél is, akkor felkészülhetünk rá, hogy felhasználónk nevében bárki küldözgethet leveleket. Ha nem hisszük, az RFC rövid tanulmányozása után telneteljünk be a 25-ös portra a levélküldő szerverünkhöz, és gépeljük be:

HELO bagojlaptop
MAIL From: bagoj_ur@blog.hu
RCPT To: <saját mailcímünk>
DATA
From: bagoj_ur@blog.hu
To: <saját mailcímünk>
Subject: Teszt
Date: Sun, 24 Oct 2010 13:48:22 +0100


Hello, ez egy fake levél
.
QUIT


Ez a levél ugye simán be fog koppanni, pedig a bagoj_ur cím nem is létezik a blog.hu-nál. Természetesen létező címet is behelyettesíthetünk, de ez már ugye kimeríti a feladó hamisítását, tehát ne tegyük.

A másik gyakori tévhit a levéllel kapcsolatban, hogy a kézbesítés gyors és garantált. Pedig egy levél akár 4 napig is keringhet az Interneten, míg végül visszakerül a feladóhoz, hogy nem lehet kézbesíteni. Vagy egy rosszul használt levélküldő szerver valamilyen okból simán bedobja a blackhole-ba, és nem küld értesítést sem a küldőnek, sem a fogadónak. Esetleg spam címkét kap véletlenül, és landol a soha meg nem nézett spam levelesládánkban. Bár mindez megtörténhet, ha egy ügyfelünk nem kap meg egy levelet 15 percen belül, máris telefonálgat (természetesen nekünk), hogy hová tűnt a levele. A sztenderd válasz: "Hát, ide nem adták le"... a sztenderd visszavágás, hogy akkor bizonyára nálunk van valami hiba, nyomozzuk ki. De mégis, hogyan, ha a levél be sem esett? Na mindegy, ez egy végtelen történet...

A kis kitérő után az eredeti témáról: Meglepve és örömmel tapasztaltam, hogy kedvenc levélküldő szerverem, az Exim jelenleg piaci részesedésben az első helyezett. Az elmúlt évek során szerényen és szorgosan gyűjtötte a százalékokat, hogy most majdnem 30%-ról tekintsen le a többiekre. A legismertebb és -elterjedtebb levélküldőkről láthatunk egy diagramot, és az alábbi két cikkben még több részlet olvasható:

http://www.securityspace.com/s_survey/data/man.200909/mxsurvey.html

http://www.stillhq.com/research/smtpsurveys_feb2010.html

Én azt tudom mondani, hogy ajánlom az Exim használatát, bár tudom, hogy sokan a Postfixre vagy a qmailre esküsznek az opensource világból, nekem az Exim mindig is jól átlátható, jól konfigurálható, kőstabil rendszer volt az elmúlt 10 évben. Hajrá, és így tovább!

Ezt a postot elfelejtettem élesíteni 30-áig... mivan, öregszem? :-(

Ma megléptem a frissítést a béta Maverick-re. Sok érdekes dolgot nem tudok írni, mindössze ennyi feladatom volt:

Alt + F2, és "update-manager -d"

Ezek után OK-t nyomtam, mivel letiltotta a nem-Ubuntu tárolók elérését, majd átnéztem, mely csomagok nem támogatottak többé a Canonical által, miket fog eltávolítani, milyen új csomagok érkeznek, és melyek fognak frissülni.

Áldásomat adván a dologra, az Ubuntu-törpék elkezdtek dolgozni a háttérben. Két kérdést kaptam ezután: Újraindítsam-e a glibc frissítésben érintett démonokat (igen), és hogy eltávolítsa-e a már nem szükséges csomagokat (igen).

Ezután kérte a gép újraindítását, amelyet meg is tettem. Az alábbi látvány tárult elém:

Egy újabb unalmas nap az Ubuntuval, semmi érdekes nem történik...

A kis zenelejátszók bemutatását célzó sorozat utolsó darabját olvassátok. Persze valószínűleg kimaradt még egy pár, amiről nem hallottam, olvastam még, ezeket reményeim szerint úgyis leírjátok a kommentben majd. :-)

Tehát ma az Eina van terítéken. Ennek a lejátszónak két fő jellemzőjét szűrtem le, ami kiemeli a többi közül:

1. Egyszerű, mint a faék
2. Gstreamer-es, és mégis igen kevés erőforrást használ (Virtualboxban sem igen akadozott)

A filozófiája is az egyszerűségre épül: Az az ember, aki egyébként is rendszeres, a zenéit is rendben tartja, aki pedig káoszban él, azt nem egy lejátszó fogja megtanítani a szervezésre. Van is ebben valami, bár ebben az esetben szerintem egy fájlkeresőt akkor is célszerű lehet beépíteni, hogy a káoszban élő embertársainkat is segíthesse kedvenceinek megtalálásában. :-)

Hogy mit is tud a lejátszó?

Mint látható, az elrendezés a klasszikus, Winamp-os időket idézi, de szerencsére itt a skinezés helyett a GTK+ témát veszi át, és szép kis menüsor van felül (bocsi, nem akarok az Aqualungba belerúgni, de olyan jó lenne, ha abban is ilyen lenne!). A lejátszólista le- és felgördíthető, egyértelmű és jól kezelhető gombok vannak a lejátszón, a hozzáadásnál könyvtárakat és fájlokat egyaránt lehet hozzátenni. Ha a lejátszott szám könyvtárában van kép formátumú fájl is (album borító), akkor azt kirajzolja bal felülre, mégpedig élvezhető méretben. Apropó, album borító: Azt írják, van last.fm támogatása, de ez odáig korlátozódik, hogy le tud szedni album borítót a last.fm-ről. Hmm, én ezt nem hívnám last.fm támogatásnak...

A cucc plugin-ezhető, és alapból érkezik egy értesítő ikon (ez klassz, lásd a képen), egy "zene adatbázis" (nem jöttem rá, mi ez), egy last.fm (már elmondtam), egy playlist készítő (hehe) és egy olyan, ami a készítőknek küld infókat (ezt nem kapcsoltam be).

Érdekessége még, hogy a már egyszer playlistben lévő számokra jobb gombot nyomva, az eltávolítás mellett van egy "hozzáadás a listához" funkció is - először nem is értettem, aztán rájöttem hamar: Itt a playlistben a számok nem rendezhetőek át, helyette van ez az "újrahozzáadás" funkció, ekkor megjelenik a cím mellett egy számocska, ami azt jelzi, hogy az aktuálisan lejátszott szám után hanyadiknak fog következni az adott szám. Ebben a módban a nem számozott (tehát a playlisthez csak egyszer hozzáadott, lol) zeneszámokat kihagyja, majd a legutolsó számozott szám utáni számra (remélem, követhető vagyok... :-)) ugrik. Kellemesen agyatlan megoldás. :-))

Lényegében végére is értünk a fícsöröknek. Azt hiszem, ennél még néhány konzolos zenelejátszó is többet tud, de az Eina még igen új, remélhetőleg fejlődik és közben nem lesz lassabb. Mert a gyorsaság mindenképp mellette szól. A már emlegetett, 2Gb-os zenetár lejátszásához teljesen vállalható idő, kb. 2mp alatt olvasta fel a számokat és 21,8Mb memóriát foglalt.

Összefoglalás

Összefoglalásképpen csak egy ős-igazságot tudok leírni: Aki nem dolgozik, nem is hibázik. Mivel igen keveset tud, de azt hibátlanul, minimalistáknak tudom javasolni.

Nem tudom, ki hogyan van vele, de az én köreimben egyre többen használnak notebookot, és ezekben az újabb masinákban egyre ramatyabb minőségű cd/dvd-írók és olvasók vannak, ha egyáltalán van benne. Természetesen a CD- és DVD-lemezeknek leáldozóban van a terrás vinyók korszakában, az operációs rendszer telepítéséhez viszont sok esetben még mindig szükségünk van ezekre a korongokra.De tényleg akkora a szükség? Miután kollégám szinte nullkilométeres laptopjának írója 10-ből 6 CD-t elrontott, gondoltam, nézek valamilyen USB-penről bootoló megoldás irányába, amit a munkahelyi Windowsról el tudok indítani. Jól tettem.

A katartikus élmény akkor ért, amikor rátaláltam az Universal USB Installerre.

Ennél egyszerűbben nem is lehetne: kiválasztjuk a feltelepítendő Linux terjesztést, majd az ISO képfájlt, a pendrive meghajtó-betűjelét, és kész. Választhatunk emellett ún. perzisztens módot, amely azt jelenti, hogy nem egyszerűen boot cd-ként fog működni a pendrive, hanem a változtatásokat el is menti egy külön partícióra, így egy hordozható linuxszal leszünk gazdagabbak. :-)

Tuti, nade nézzük, hogyan is működik mindez. Nem túl nagy varázslás, sokkal egyszerűbb, mint saját live-cd-t gyártani:

1. Először is - opcionálisan - megformázza FAT32-re a pendrive-unkat

2. Feltelepíti a pendrive Master Boot Record-jába a Syslinux boot loadert. (A Grub-on és Lilo-n kívül ugyebár vannak más még jócskán más boot loaderek is. Ez elég egyértelmű, hiszen a Windows operációs rendszerek is elindulnak valahogyan, hogy mást ne említsek. A boot loader feladata általánosan a vezérlés átadása egy végrehajtható kódnak, pl. az operációs rendszer kerneljének.)

Bizonyára megfigyeltétek, hogy lényegében bármelyik Linux operációs rendszer telepítő vagy live cd-jének indulásakor felvillan az "ISOLINUX" felirat - ez is egy bootloader, amely a CD-ről bootolást teszi lehetővé. Ez a Syslinux boot loader egyik változata. Fejlesztője H. Peter Anvin, aki több, mint 15 éve kezdte el fejleszteni. A fő különbség pl. a Grub-hoz képest az, hogy kevesebb fájlrendszert támogat és kevésbé rugalmas, viszont sokkal kisebb is - nagy részét assembly-ben írták. Rövid áttekintés a Syslinux válfajairól:

• Syslinux - ez DOS/FAT32 partícióról képes indítani operációs rendszereket

• Isolinux - ISO 9660/El Torito CD-ROM támogatással ugyanez

• PXElinux - Hálózati kártya támogatással ugyanez

• Extlinux - Ext2/Ext3 partícióról ugyanez

• stb. stb.

Talán így már jobban érthető, mit is csinál a második lépés => syslinux.exe -maf <pendrive meghajtó betűjel>, azaz MBR-be telepít és aktívvá, azaz bootolhatóvá teszi a partíciót.

3. Kicsomagolja egy temp könyvtárba a 7-zip tömörítőt, és ennek segítségével kitömöríti a megadott Linux .ISO fájlból a könyvtárakat, egyenesen rá a pendrive-unkra!

4. Ha perzisztens futást választottunk, akkor létre kell hozni egy fájlrendszert, amely tárolni fogja majd a változtatásainkat. Ez a fájlrendszer értelemszerűen egy fájlként lesz létrehozva, és ehhez a dd.exe (rawrite), majd az mke2fs.exe programokat veszi igénybe, az első létrehozza az üres fájlt, a másik pedig leformázza azt egy komplett virtuális fájlrendszernek. Azt, hogy mekkora fájlrendszert hozzon létre, mi állíthatjuk be. A fájl az USB pen gyökérkönyvtárában, casper-rw néven található majd meg, benne a boot, cdrom, etc, home, usr és var k önyvt árakkal.

5. Most jön a képbe az, hogy milyen Linux terjesztések a támogatottak, milyenek nem. Ugyanis a következő lépésben módosítja a Boot menü által futtatandó parancsokat, hiszen ahhoz, hogy USB-ről fusson a LiveCD vagy a telepítő, az operációs rendszernek detektálnia kell az USB-t. Ezt nyilvánvalóan csak azok tudják, ahol a kernel vagy az initrd fel van rá készítve, és ez nem akármelyik, csak elég sok és egyre több. Az új menüt a /isolinux könyvtárba teszi fel, text.cfg néven.

6. Ezután a /isolinux-ot átnevezi /syslinuxra, a könyvtárban lévő isolinux.cfg-t pedig syslinux.cfg-re. Ennek oka az, hogy az MBR-ben csücsülő syslinux ezen a néven fogja keresni a konfigurációs fájlokat.

Ezzel be is fejezi a tevékenységet és megérdemelten elpihen. Mivel egyébként nem szükséges módosítani az ISO fájlban, nem telepítünk új csomagot és nem módosítunk a boot szkripteken, csak másolgatunk, a Universal USB Installer végzett.

Egy kis bónusz hülyeség mára: Ki tudja, miért hívják El Torito-nak a CD-ROM-ról való bootolás BIOS-os támogatását? Nos, 1995 elején alkotta meg ezt a specifikációt Curtus E. Stevens (Phoenix, az azonos nevű BIOS-t gyártó cég) és Stan Merkin (IBM). Miközben a specifikációt összehozták, kedvenc éttermükben, az "El Torito grill" nevű mexikói kajáldában zúzták a tachost. Vagy nagyon jó lehetett a kaja, vagy nagyon fantáziátlanok az alkotók, de tény, mi tény, egy étterem nevét viseli ez a technológia. Nesze neked Java...

Igyekszem hamar befejezni ezt a tesztsort, és előpakolni egy összefoglalót, hogy mi is a helyzet zenelejátszó-fronton. A mai szerencsétlen alany, amelyen élesítem a csőröm, az Aqualung lesz. :-) Úgy bizony, és bár - ahogy localofs is megjegyezte - a fejlesztők leginkább magyarok, igyekszem pártatlan maradni (értsétek úgy, ahogy akarjátok - nincs szándékomban jobban lehúzni vagy felmagasztalni emiatt). A weblapon a Jimi Hendrix idézet egyből szimpatikussá tette amúgy is. :)

Mivel nagyjából ez az első lejátszó, amelyik multiplatformos, elhatároztam hogy elkezdem Windowson (= a melóhelyemen :-) ) tesztelni, majd áttérek a Linuxos változatra (otthon), és közben leírom, mit tapasztaltam.

A progi tehát a Winampra hajaz - legalábbis régi emlékeim szerint a 2.x-es Winamp nézett ki kissé hasonlóan - hangerő, balansz, kezelőgombok és lejátszólista; illetve egy külön ablakban (anyám! :)) mellé hegesztett "Music Library", amelyben zenekönyvtáraink, podcast-ek és a zenei CD-k nyilvántartását tudjuk megtenni. Ez egy hierarchikus lista, gondolom szerző-album-szám sorrendben lesz.

Halálosan fárasztott ez a dupla ablak egyébként. Természetesen függetlenek egymástól, ha az egyikre ráváltok, nem látom a másikat, Vistások és Win7-esek pedig élvezhetik, hogy egy kattintással nem tudnak ráváltani, legalábbis ha az ablak csoportosítás be van állítva. Ez a megoldás már annyira ódivatú! Miért nem lehet bedokkolni egybe ezt a két ablakot?

Gondoltam, bedobok egy audio cd-t kezdésnek. Nem történt semmi, szerinte "No disc". Még az eject funkciót is leteszteltem, nehogy az legyen, hogy az egyetlen cd-romot eltévesztettem. Végülis az újraindítás javította meg - na ne már, újra kell indítani a programot ha új CD-t teszek be?

Semmi gond, végülis elindult, a hangerő és balansz gomb változtatására nem hirtelen, hanem szép átmenettel módosítja a hangot, ennek örülök. Patent a számok közötti azonnali váltás is (tehát nincs kihagyás). WAV/AIFF/AU,WV,APE,MOD/XM/S3M,MP3,OGG fájlok nem jelentenek neki problémát, sajnos a CUE fájlokat nem kezeli (tehát ha egy album olyan formátumban van meg, hogy egyetlen MP3, ami egy CUE fájlokkal van darabokra vágva, azt egyetlen fájlnak látja).

Ez eddig jaffa, akkor importáljuk be a zenéket! (Egyben most is megjegyzem, hogy miért nem lehet ezt felajánlani első induláskor?) Na akkor... a pluszjel inaktív. Ha az előbb berakott CD fájljaira kattintok, akkor a playlistbe dobja. Ha a Podcast-ra, akkor URL-t kér. Ja, értem, fel kell csukni mindent és az ablakon belül egy üres területre kell kattintani, és akkor lehet "egy üres tárolót" hozzáadni. Vajon mit jelent ez??? Itt valami XML-t keresünk, nyilván ebben fog tárolni de hol kell a számokat kiválasztani?

Ééértem, ha létrehozok egy üres tárolót, azután jobb gomb, és "Build/update store from filesystem"... Jézuskám... két lehetőségünk a "könyvtár alapú" és a "független"; akkor legyen az első. Muramiste, itt egy 5 tabból álló ablakrendszerben kell konfigurálnunk! A legfontosabb, hogy megadjuk az egész gyökerét, majd alatta kiválasztandó, hogy mi a struktúra - milyen kár, hogy csak négyféle van, és én pont egy ötödik módon építettem fel a zenekönyvtáramat. És miért "record"-nak hívja az albumot? Értem, hogy a hanglemezeket úgy hívták, de én most nem hanglemezeket szortírozok, hanem albumokat, könyörgöm... na mindegy, az ötödik tabon a "Sandbox"-ot meg se merem nézni - erről jut eszembe, hol a rákba' kell átállítani a nyelvet? Egyszerűen nem találom!

Szóval a zenék beimportálását a lehető legrészletesebben beállíthatjuk, elképesztő hogy külön előadó, album és szám szintjén is beállíthatjuk, hogy levágja-e a szóközöket, alakítsa-e kisbetűssé de mely betűket és kifejezéseket NE alakítson azzá. Honnan szedje az album címeket, egyáltalán milyen fájlkiterjesztéseket vegyen figyelembe... és az ultra-szofisztikált beállítópanel eredményeképpen felismerte a zenék kb. 20%-át, ráadásul Madonna alá betette a Pet Shop Boys számokat, meg 1-2 Tankcsapda albumot. Most mi van?

Ahá, értem én, nem úgy vannak a könyvtárakban a számok, mint ahogyan kiválasztottam az importálás elején; akkor válasszuk most az independent importálást (ezt ajánlom egyébként mindenkinek!). Lefutott, felismerte talán az összes számot - képtelenség megállapítani, mert a Balkan Fanatik alatt van 4-5 másik album különféle zenekaroktól, van hogy a hierarchia úgy néz ki, hogy Jesus Christ Superstar (előadó), D:\Music\JCS\ (mint album!), alatta CD1, és alatta a számok - ebben az összevisszaságban képtelenség bármit megtalálni! (A fenti képernyőmentésben is látszik, hogy a Csapda album a Balkan Fanatik alá került be.)

Hagyjuk ezt a Music Library-t, nem csak hogy design error, de nem is működik jól.

Ahogyan a képernyőmentésekből is látszik, a manapság megszokott Fájl-Edit-stb. menü helyett itt a Winamp óta megismert bőrözhető, azaz skinnable a szoftver kinézete. Tehát nincs menü, hanem jobb gombot kell nyomni az ablaknak egy olyan részére, ahol éppen nincs kontroll (tehát nem számlista, vezérlőgomb, idő kijelző), és akkor lejön egy menü. Én már ettől nagyon elszoktam, nem szeretem hogy keresgélni kell, hogy hova kattinthatok. Anno az Mplayernek is hasonló volt a GUI-ja, és az is hasonlóan zavaró volt, és az sem véletlen, hogy elkészült az Smplayer és a Gnome-Mplayer, mert ezek jól illeszkednek a grafikus környezethez, és kezelésük egyértelmű. Én mindenképp átgondolnám 2010-ben ezt a skinezés dolgot.

Ez ugye valami vicc? :-)

A beállításokat végigböngészve egyre inkább elhatalmasodik rajtam az az érzés, hogy igen nagy tudású emberek írták ezt a szoftvert, akiknek kevés elképzelésük van arról, hogy általában a pórnép hogyan használja a szoftvereket. Mindenütt a végtelenségig aprólékosan beállítható dolgok, az "Appearance" alatt minden részlethez külön állítható a betűnagyság, de a nyelv választást még mindig titok fedi - épp ellenkezőleg kéne, csak a legfontosabb beállítások, de a használó számára fontosak elöl legyenek.

Például azt sem tudtam kideríteni, hogy mi az az RVA pontosan - annyi kiderült, hogy valamilyen normalizálásról van szó. Látható, hogy itt is zenestúdiókat megszégyenítő beállítási lehetőségeink vannak, de én elvesztem a részletekben.

Ez csak töredéke a LADSPA plugineknek - nem lett volna jobb egy sima EQ?

Tehát tudás 10/10, design 10/5 (kimerült a Winamp klónozásában), ergonómia 10/0. Ez azt jelenti, hogy csak 50%-ot kaphat tőlem. A zenét lejátssza hibátlanul, de a kezelése... nos, a szerzőknek nyilvánvalóan abszolút kézreáll, láthatólag maguknak készítették és nem érdekli őket, hogy hányan használják a produktumukat, ami tudása alapján az élvonalban kellene legyen. Hallottam, hogy a Lubuntu alapértelmezett lejátszója volt, de lecserélik, éppen ilyen design bugok miatt. Ráadásul az, hogy összekutyulta a számokat a Library-ban, nekem eléggé elszomorító - talán én hibáztam, nade csak akkor hibázhatok, ha a szoftver rosszul kezel le valamit vagy olyat hagy nekem megtenni, amit nem kéne. És ez ismét csak ergonómia.

Tesztelt verzió: R-1111 (Windows), memória foglalás: 19Mb.

Ugyanez Linuxon

Linuxon már az R-1114-es verzió csorgott le, a kinézet maradt ugyanaz, viszont nem hibázott az importálás (de csak szigorúan "Független" módban! viszont ha az importálás után nem mentettem, csak kiléptem, akkor kérdés nélkül eldobta a beimportált számokat - Windowson kérdezett. *sóhaj*). Viszont sokkal vonzóbban néz ki a lejátszó, főleg a skinek letiltása (ez már WIndows alatt is lehetséges volt!) után.

Újabb "zseniális" húzást vettem észre - ha valaha volt egy tárolóm (=most már tudom, hogy ez megfelel egy XML fájlnak, amiben a zenekönyvtárunkban lévő számok és azok adatai találhatók), amit kitöröltem de szeretném beimportálni újra, vagy esetleg Linuxra átültetném, akkor neeeem, dehogyis a "Zenetár" ablakban kell megcsinálni (Jé, Linuxon alapból megtanult magyarul az Aqualung!), neeem. Be kell mennünk a Beállítások/Zenetár alá, és ott kell a Hozzáad gombbal hozzáadni. Ezt nem hiszem el...

A Zenetárban a keresés sem igazán működött, csak a lejátszóban - oda sem ugrott a számra, nem csinált semmit.

Ami viszont igazán jó volt, az az "Export" - a lejátszólistában jobb gomb (mi más?!) és Exportálás, és a számot máris el lehet menteni WAV,FLAC,OGG vagy eredeti formátumban (és persze tag-ekkel!).

Ha már tag-ek: természetesen szerkeszthetőek. Ahogyan írtam is, funkcionalitásban nincs hiány. Csak jobb gomb, fájl infók, aztán a második fülecske.

Mondjam, vagy mutassam?

Szeretnék pár szerény javaslatot tenni a program ergonómiájának javításához. Tudom, küldjek patch-eket, amiket majd nem fogadnak el, úgyhogy nem strapálom magam, megmaradok az észosztásnál. :)

• Teljesen felesleges 3 darab időkijelző, ami az éppen lejátszott számról szól. Legyen egy darab, amin lehet változtatni, hogy az eltelt, vagy a hátralévő időt mutassa. Szerintem mindenki tud kivonni, ha meg nem, akkor van számológépe, a szám teljes hossza meg ott van a playlistben, de ha mégsincs, akkor is be lehet kapcsolni.
• Még királyabb lenne, ha valahogy össze lehetne vonni a szám pozícióját mutató csúszkával, ami le is rövidülhetne úgy, hogy az eleje a hangerővel essen egybe. A felszabaduló helyen jobban elférne az album borító. A szám címe scrollozzon.
• Egyszerűen túl sok a funkció ahhoz, hogy ne legyen menü. Oda szépen be lehet tenni a "Fájlok hozzáad" gomb összes kombinációját (ugye bal gombra csak számokat lehet hozzáadni, jobb gombra pedig számokat, könyvtárakat vagy URL-eket) - minden tiszteletem a fejlesztőké, de nem érdemes rejtvényekkel szórakoztatni a felhasználókat. Ugyanígy az "Összes elem kijelöl" és az "Összes elem törl" mehetne egy Edit menübe, az összes jobb- és bal egérgombos kombinációjukkal egyetemben (és kéne egy "crop playlist" is!). A következő menüpont egy "Play" lehetne, ide kerülhet a shuffle, repeat album/track/playlist, lejátszólista betöltése és menedzselése,normalizálás. A "View" menübe mehet Zenetár és az Equaliser ki- és bekapcsolása. A rengeteg LADSPA plugin helyett megtartanék egy saját equalizert alapból (méghozzá olyat, aminek egyértelmű a kezelése), és azt a programhoz csomagolnám. Persze a többi plugin is biztosan jó valakinek, aki mondjuk hangmérnök. :-)
•  Szerintem a lejátszólista ne is legyen kikapcsolható. Ha valaki kompakt méretet akar, az csukja le a system trayre, onnan is el tudja érni az összes lényeges funkciót. Esetleg ki lehetne bővíteni, hogy ott is jelenjen meg a legördülő menüben a borító, hogy vakítson.
• Össze lehetne hozni 2-3 olyan skint, ami az alap GTK témákra hasonlít (ha egyszer már GTK-s a program), és szép. (Bocsi, srácok, de ez a fa mintázatú skin elég vicces!)
• A beállítómenüből a beállítások kb. felét ki lehetne szedni, és ésszerű alap beállításokat berakni (pl. legyen alapból összevonva a play és pause gomb, a szám címe jelenjen meg az ablak címében, automatikus görgetés az aktuális számhoz, stb stb.
• Ha nem játszik le éppen, és a Zenetárban duplán kattintok, vagy máshonnan számot dobok be, akkor ugyan induljon már el az a nyüves lejátszás. 
• Én szívesen látnám azt a funkciót is, hogy tudjon törölni a fájlrendszerből is.

Linux alatt 15Mb memórát foglal egyébként, a verzió tehát R-1114 (csak a teljesség kedvéért).

Összefoglalás

Mit írhatnék még? Az Aqualung egy tök jó nő egy elég borzalmas testben. A megoldás a kozmetikázás, és szerintem talán ez nem is venne el akkora energiát, mint az eddigiek megírása. A lejátszó része eléggé sok mindent tud (bár nem mindent, de élvonalban van), és jó gyors (ez is megy a Vmware-es Ubuntuban is, csekkeltem). Mégsem tudtam megszeretni a butus kezelhetőség miatt.